Leonak drukkoltam az Oscar díjkiosztón, ennek ellenére szívből örültem Matthew McConaughey győzelmének, aki néhány év alatt vált a szemünk előtt közepes filmek sztárjából jó filmek komoly színésze. Nem ő az egyetlen, akinek sikerült a látványos műfajváltás, Ki gondolta volna, hogy a Legénybúcsú című film kedves főhőséből két Oscar díjas elismert drámai színész lesz? Pedig Tom Hanks-szel ez történt.

A kaliforniai Concordban született, édesapja séf volt, édesanyja kórházi dolgozó (neki köszönhetően Tom olyan felmenővel dicsekedhet, mint Abraham Lincoln, a sors iróniája, hogy Spielberg nem vele játszatta el az amerikai elnököt). 1960-ban a szülők elváltak, a három idősebb gyermek Sandra (aki ma író), Rufus (aki ma az etimológia professzora az Ilinois-i egyetemen), és Tom az édesapjával, míg a legkisebb testvér, Jim (aki szintén a filmiparban tevékenykedik, többek között színészként is) az édesanyjukkal maradt. Tom az iskolában gátlásos volt, ez azzal próbálta leplezni, hogy bohócot csinált magából. Akkor még nem tudta, de ezzel megtette az első lépéseket a színjátszás felé. A középiskolás években komolyabbra fordultak ez irányú ténykedései, olyannyira, hogy először a Chabot College-ben, majd később a sacramentói Kalifornia Állami Egyetemen tanult színjátszást. Ekkoriban találkozott Vincent Dowling főrendezővel, aki meghívta Ohióba, a Nagy Tavak Fesztiválra, ahol először lépett fel igazán nagy közönség előtt. Az egyszeri meghívásból egy hároméves fellépéssorozat lett. Shakepeare Két veronai nemesében olyan jól játszotta  Proteus szerepét, hogy elnyerte a Clevelandi Kritikusok Díját. De ennek ára volt: a fellépések miatt túl sokat hiányzott az egyetemről és emiatt kirúgták.

A kezdet neki sem volt könnyű: 1980-ban New Yorkba költözött és meghallgatásokra járt, nem túl sok sikerrel, ezért úgy döntött, hogy átteszi székhelyét Los Angelesbe, ahol elmerült a tévésorozatok sűrűjében. Aztán rámosolygott a szerencse: a Happy Days c. sorozatban látott alakítása alapján Ron Howard felajánlott neki egy mellékszerepet a Csobbanás c. filmjében, amelynek végül a főszerepét játszhatta el. Daryl Hannah szép volt, Tom viszont nagyon jól játszott, melynek következtében sorra kapta a további hasonló vígjátékok főszerepét. Ezek közül nekem a Legénybúcsú a kedvencem, a mai napig jókat tudok nevetni ezen a bájos kis semmiségen. 

Ma már nem közismert, de Hanks-et nem csak drámai szerepért jelölték Oscarra, hanem a Segítség, felnőttem című minőségi vígjátékban nyújtott alakításáért is, megérdemelten, nagyon jól játszotta a szerepét. Folyamatosan forgatott, benne volt a köztudatban (Egyik kopó, másik eb, Joe és a vulkán, Hiúságok máglyája stb.), mindenki szerette, de színészként nem vette igazán komolyan. Pedig ezekben a középszerű filmekben is nagyon jól játszott, pl a Micsoda csapat! című filmben - ami szintén nagy gyermekkori kedvencem - igazi drámai mélységet tudott adni az edző karakterének. 

1993-ban készült el A szerelem hullámhosszán című film, ami hatalmas siker lett, és máig az egyik legismertebb romantikus film. Meg Ryan és Tom Hanks kettőse telitalálat volt, és bár a forgatókönyv színvonala nem verdeste az egeket, azért sikerült maradandó pillanatokat szerezni a nézőnek.

Még ugyanebben az évben készült el az a film, ami alapjaiban változtatta meg a Hanks-ről kialakult képet: eljátszott egy homoszexuális, AIDS beteg karaktert a Philadelphia - Az érinthetetlen című filmben. Oscar díjjal jutalmazta az Akadémia kiváló alakítását ebben a tabudöngető filmben. Antonio Banderas is figyelemreméltóan játszott, és akkor még nem is beszéltem Bruce Springsteen szintén Oscart érő zenéjéről. Természetesen azonnal más kaliberű szerepajánlatokat kapott, amelyekkel jól és okosan élt. Olyannyira, hogy a következő évben duplázott, ismét Oscar díjat nyert, ezúttal a Forrest Gump című, kiváló filmben nyújtott alakításáért (rajta kívül csak Spencer Tracy vitte véghez azt a bravúrt, hogy két, egymás utáni évben Oscar-díjat zsebelhetett be színészi alakításért).

"Houston, we have problem!" Legendássá vált ez a mondat az Apollo 13 című filmből (még a Sherlock 1. évadának 1. részében is idézték - bocsánat, fannak lenni nem mentség, hanem állapot!), amely szintén nagyon jól sikerült a maga kategóriájában, kiváló színészi alakítások mellett.

És jött a Toy Story, amelyben Woodynak, a cowboynak kölcsönözte a hangját, és hatalmas siker lett, imádta a közönség, még a folytatásokat is megnézte, amelyek természetesen nem értek fel az eredeti színvonalához.

Ezután Tom Hanks ismét új műfajban próbálta ki magát: ő írta rendezte a Nyomul a banda c. filmet 1996-ban, amely azonban nem igazán találta meg az utat a közönség szívéhez. Ezek után játékfilmet már nem rendezett, de a tévében többször is alkotott ezen a területen.

Egy újabb hatalmas siker következett, a Ryan közlegény megmentése Spielberg rendezésében, amelyben olyan élethűen ábrázolták a normandiai partraszállást, hogy gondolom, nem csak engem sokkoltak a látottak. 

Az 1998-ban készült A szerelem hálójáb@an egyáltalán nem volt rossz film, de mindenki A szerelem hullámhosszán -hoz hasonlította, hiszen Meg Ryan és Tom Hanks volt a főszereplő, és sajnos nem aratott igazi sikert.

A 90-es éveket a Halálsoron című ragyogó filmmel zárta. Aki esetleg nem látta, sürgősen pótolja ezt az alkotást, garantáltan nem fogja elfelejteni a látottakat, zsigerig hatoló drámáról van szó-

Kit érdekel Robinson Crusoe modernizált története 2000-ben? Amint A számkivetett sikere bizonyítja, nagyon is sokakat, pedig elsőre nem tűnik túl érdekesnek a történet, a jó forgatókönyv és Hanks kiváló alakítása mégis a székhez tudta szögezni a nézőket. 

Ezután a produceri munka felé fordult, az ő érdeme is a hatalmas sikert aratott Az elit alakulat, de hosszasan lehetne sorolni a tévésorozatokat és filmeket, amelyekhez köze volt és van, de azért szerencsére a színészi karrierjét sem hanyagolta el.

A kárhozat útjában nem a tőle megszokott jólelkű főhőst alakította, a Kapj el, ha tudsz-ban Leonardo DiCaprioval játszott együtt, ezután azonban közepes filmek születtek, amelyek közül kiemelkedik a Polar Expressz.

A Da Vinci kód hatalmas könyvsiker volt, nem késett sokáig a megfilmesítés sem. Tom Hanks kapta a főszerepet a látványos, azonban eléggé üres alkotásban, ami persze nem jelentette azt, hogy ne lett volna nagy pénzügyi siker. A Charlie Wilson háborúja nagyon jól sikerült, mégis eltűnt a süllyesztőben, ahogyan A tökéletlen trükk, és a Larry Crowne is. A tévében azért továbbra is sok babér termett neki. A Felhőatlaszt elég vegyesen fogadta a közönség, mígnem tavaly győztesen térhetett vissza a filmvászonra a Philips kapitánnyal. 

Idén már láthattuk a Banks úr megmentésében, most is forgat, tehát továbbra sem kell hiányolnunk  a filmvászonról kedvencünket, aki egyáltalán nem színészzseni, de nagyon jó karakterszínész, aki jól válogatta meg a szerepeit, de ma már elsősorban produceri feladatokat lát el különböző projektekben.

Soha nem szerepelt a bulvársajtóban, teljesen átlagos életet él második feleségével, Rita Wilsonnal (akit egy tévésorozatban ismert meg, ahol együtt játszottak), két közös gyermekük van, Hanks első házasságából még két gyermek született (köztük fia, Colin, aki sikeres színészi karriert mondhat magáénak, bár még közel sem olyan híres, mint a kedves papa), akiknek révén már a nagyszülői szerepbe is bele kellett tanulnia a kiváló színésznek.

Őrült nagy Doctor Who rajongó, nagy kedvence a baseball.

Rengeteg szép pillanatot köszönhetünk Tom Hanks-nek, aki hosszú utat járt be a tingli-tangli vígjátékoktól a nagy drámai főszerepekig, kíváncsian várjuk az újabb kiváló alakításokat!