"Én vagyok a világ királya!" Ha nem is lett az, de komoly színésszé, Hollywood egyik legnagyobb sztárjává vált az évek során az egykori tinibálvány.

Pedig úgy kezdte, mint bárki más: reklámokban, tévésorozatokban. szerepelt, majd a Titanicnak köszönhetően hirtelen nagyon (túlságosan is)  híres lett, de szerencsére nem tűnt el a süllyesztőben, köszönhetően a jó szerepválasztásoknak, és főleg Scorsese-nek.

A nevét Leonardo da Vinciről kapta, ugyanis vele áldott állapotban lévő édesanyja éppen a művész egyik festménye előtt állt, amikor a kicsi rúgott egyet. A kis Leo nem született luxuskörülmények közé. Édesapja képregényekkel foglalkozott, édesanyja titkárnő volt. Egy éves volt, amikor elváltak, anyja rengeteget dolgozott, hogy el tudja tartani a kisfiát. Fiatalon csöppent a reklám és a tévésorozatok világába.

Az első filmes debütálása 1991-ben, a Rémecskék 3. című "örökbecsűben" történt (valahol mindenkinek el kell kezdeni, nem?). Az áttörést természetesen nem ez a film hozta meg, hanem két évvel később, az Ez a fiúk sorsa. Robert de Niro oldalán kellett bizonyítania tehetségét, élt is a lehetőséggel. 

Majd jött a Gilbert Grape, amelyben olyan meggyőzően alakított egy mentálisan sérült fiút, hogy Oscar díjra jelölték érte. Simán lejátszotta Johnny Deppet a filmvászonról ebben a fajsúlyos drámában, amit csak komoly rákészülés előtt érdemes megnézni, mert nagyon erősen lélekig hatoló.

Meglepő módon egy western következett, a Gyorsabb a halálnál, melyben Russel Crowe, Gene Hackman és Sharon Stone voltak a partnerei. Nem a filmművészet csúcsa, de egyszer megéri rászánni az időt.

Majd visszatért a drámához, jött az Egy kosaras naplója, ami szintén nem egy lányregény: Jim Carrolt, az amerikai irodalom egyedi stílusú költőjét alakította benne, az ő viharos, drogtól egyáltalán nem mentes életébe nyerhetünk bepillantást ebben az alkotásban. Kultfilm volt annak idején.

És ha már költő: A teljes napfogyatkozásban Arthur Rimbaud-ot, a híres 19. századi tehetséget alakította, akinek a kor másik híres költőjével, Paul Verlaine-el (David Thewlis) folytatott szerelmi viszonyáról szól a történet. Több volt ebben a filmben, mint ami lett belőle, kár, pedig ragyogó színészi alakításokat láthatunk. Az én kedvenc jelenetem máig az abszint helyes elfogyasztásának bemutatása (dacára annak, hogy a valóságban soha nem próbáltam ki a nevezett italt, hiszen masszív antialkoholista vagyok).

Az én generációmnak ő volt Rómeó, köszönhetően Buz Luhrmann látványos filmjének, amely a mai korba helyezte át Shakespeare klasszikusát a Rómeó és Júlia című filmben 1996-ban.

Azon kevesek közé tartozom, akik eleinte nem voltak kíváncsiak a Titanicra (lány létemre nagyon nem vagyok oda a romantikus filmekért, inkább a drámákat szeretem), csak az Oscar-eső után szántam rá magam a megnézésére. Gondolom senkit nem lepek meg vele, hogy nagyon tetszett a film, holott hatásvadász, és  látványosan üres alkotásról van szó, de Cameron olyan profi módon rakta össze, hogy képtelenség szabadulni a hatása alól. 

A film sikere után kitört a Leo mánia, óriási sztár lett a kiváló színészből. Címlapok, túlhajtott média jelenlét, partik, az ifjú tehetség fürdött a sikerben. Az őrületes felhajtásnak természetesen egy jó nagy bukás vetett véget, de még nem tartunk ott, mert előbb még a mozikban landolt A Vasálarcos című romantikus film, amelyben Leo dupla szerepet játszott, természetesen jól, azonban partnerei, John Malkovich, Jeremy Irons, Gabriel Byrne, és Gérard Déparieu még el tudták homályosítani. Én imádtam azt a filmet, látványos volt, a színészekre szavam se lehetett, nagy siker volt a maga idejében.

Leonak van öniróniája, elvállalt Woody Allen Sztárral szemben című szatírikus filmjében egy  saját tinisztárságát kiparodizáló szerepet.

És jött a nagy bukta, A part. Hatalmas várakozás előzte meg a filmet, Leo miatt én is alig vártam, hogy megnézzem, aztán értetlenül meredtem a filmvászonra, és félidőben szomorúan elhagytam a mozitermet.

Ha nem jön Scorsese, valószínűleg vége lett volna Leo karrierjének (kár lett volna érte, lássuk be), De jött, és Leo tudta, hogy óriási esélyt kapott a New York bandáiban, élt is vele. Ultra brutál a film, csak erős idegzetűeknek ajánlom. Daniel Day-Lewis és DiCaprio kettőse nagyon erős, máig nem értem, hogy a 10 Oscar-jelölésből miért nem kapott meg egyet sem ez a kiváló film.

Spielberg következett, és a Kapj el, ha tudsz 2002-ben. Ha valaki még nem látta, sürgősen nézze meg, nagyon jó filmhez lesz szerencséje. Tom Hanks és Leo brillíroznak, a rendező pedig hozta a tőle elvárható színvonalat.

A következő két filmben ismét Scorsese rendezte DiCapriot, sikerrel, természetesen. Az Aviator Howard Hughes életéről szól, 5 Oscar díjat sepert be, amiből Leonak ezúttal sem jutott egy sem. A tégla egy nagyon jó maffiafilm, Jack Nicholson jutalomjátékával és Leo ragyogó alakításával fűszerezve.

És aztán jött az én személyes kedvencem, a Véres gyémánt. Kőkemény társadalmi dráma, katartikus erejű alkotás, kötelező darab! 

Sok évvel a Titanic után újra együtt forgatott Kate Winslet és Leo, A szabadság útjai természetesen közel sem lett olyan sikeres, mint Cameron monumentális alkotása, ami nem is csoda, hiszen egy erős mondanivalójú kamaradrámáról van szó, naná, hogy a közönség körében nem aratott akkora sikert. Pedig a figyelmes szemlélő elégedetten nézhette a filmet: mindkét színész rengeteget fejlődött az évek folyamán, alakításuk erős, érett, hol van már a romantikus, könnyű siker, komoly művészekkel állunk szemben.

Az Eredet hatalmas siker lett, méltán, hiszen Christopher Nolan filmje nagyon jó, friss, eredeti, komoly erkölcsi kérdéseket boncolgat látványos képi elemekkel tarkítva (és nem mellesleg ez a film jelentette az áttörést Tom Hardynak).

És már el is érkeztünk napjainkba, két sikerfilmben is benne volt Leo: a Tarantino féle Djangoban és A nagy Gatsbyban. Vagyis a karrier dübörög, és az általam már  nagyon várt legújabb Scorsese filmért, A Wall Street farkasáért talán végre megkapja a neki már régen kijáró szobrocskát.

Leo magánélete nem kicsit viharos, még mindig nem nőtt fel, folyamatosan modellekkel randizik, partizik is rendesen. Ugyanakkor lelkes környezetvédő, ha nem is látványosan, de politizál demokrata színekben, és nem veri nagy dobra jelentős jótékonysági tevékenységét. 

Egy korszak bálványából lett egy másik korszak jelentős színésze. Nem volt rossz csere szerintem.