Már a Variety is azt elemzi, hogy miért árasztja el a mozikat a rengeteg igaz történeten alapuló film az Oscar-szezon közeledtével, a tendenciára pedig kiváló példa a szóban forgó, egy 2009-ben megtörtént túszdrámát feldolgozó produkció. Szerencsére azonban Paul Greengrass még azt is el tudja érni, hogy egy ilyen sztorin is tövig rágjuk a körmeinket.

Richard Phillips kapitány (Tom Hanks) számára teljesen átlagos feladat, hogy egy óriási teherhajót kell elvezetnie Ománból Kenyába. A szomáliai Musze (Barkhad Abdi) számára pedig teljesen természetesen feladat, hogy a védtelenül hajózó Maersk Alabamát néhány társával, illetve AK-47esekkel felfegyverkezve megtámadja és túszul ejtse, busás váltságdíj reményében. A probléma csak az, hogy Phillips kapitányban emberére akad, és az eredetileg rutinművelet korántsem a túszejtők szája íze szerint alakul.

Nem tettem volna nagyobb összeget arra, hogy egy ilyen egyszerű túszdrámából sikerül egy több, mint két órán kersztül izgalmakkal szolgáló thrillert alkotni, de Greengrassnek még ez is sikerült. Persze ő már a Bourne-filmek kapcsán is megmutatta, hogy kellő hozzáértéssel akár egy üldözést is lehet fél óráig húzni, tökéletesen adagolva a feszültséget. Itt pedig, ha ez egyáltalán még lehetséges, mindezt egy újabb szintre emeli, ahogyan az általános túszdráma-kliséket és a könnyen unalmassá váló patthelyzeteket tökéletes időzítéssel pakolja egymásra és egymás után, így végül (néhány kivételtől eltekintve) szinte egyetlen fárasztó vagy túlhúzott momentum sincs a filmjében. Henry Jackman zeneszerző pedig mintha szándékosan rá is játszana erre, ahogyan az egyre hisztérikusabban ütött dobokkal fokozza a tempót. Viszont sajnos a rendezőnek még mindig nem sikerült egy olyan operatőrt találnia, aki képes lett volna elsajátítani a steady-cam használatát, bár itt sokkal kevesebb idegesítő kamerarángatást kell feldolgoznunk, mint például Jason Bourne kalandjainál, úgyhogy még ez is egészen megbocsátható.  

Azonban hiába adott az elmúlt évek egyik legjobb akció-thrillere, nem lehetek maradéktalanul elégedett, ugyanis a történet tényleg nem tartalmaz semmilyen komplexebb gondolatot vagy árnyaltabb karaktert, akármilyen jól palástolja is ezt Greengrass. Pedig lehetne foglalkozni azzal a mindössze említés szintjén felmerülő ténnyel, hogy kalózaink csak egy őket kizsákmányoló maffia végrehajtói, és a milliós váltságdíjakból egy fillért sem látnak. Mint ahogyan a film azt is ügyesen elkerüli, hogy akárcsak említést is tegyen arról, hogy a valóságban Phillips kapitány sem volt az a gáncs nélküli lovag, természetesen azért, mert az itteni karakterek jó, ha egy jellemvonással rendelkeznek. (Ebből kifolyólag Hanks előre borítékolt Oscarját is egy kissé túlzásnak tartom, de az elvitathatatlan, hogy a kalózokat játszó színészekkel együtt ő is hitelesen alakít.)

Az alkotás tehát felszínes, de összességében remek szórakozást nyújt, és ebből a szempontból mindenképpen értékelendő. Azonban nem lepődnék meg, ha 3 év múlva pont annyira nem emlékeznénk rá, mint ahogy Greengrass előző műve, a Zöld zóna is teljesen eltűnt mostanra a süllyesztőben.

7,5/10