Ha már el kell kárhozni, legalább legyünk igényesek arra, hogy kivel vállaljuk be az öröklétet: az Alkonyat saga sápkóros, vega vámpírjai (nem véletlen az alaptézis, hogy a vér az élet!) hála a jó égnek már kimentek a divatból, Lugosi Béla kicsit már túlkoros, Willem Dafoe zseniális volt A vámpír árnyékában, de azért hosszú távra nem kéne, Jonathan Rhys Meyers helyes fiú, de nem éri el az ingerküszöbömet, nekem Drakula örökre Gary Oldman marad. Talán ezért volt hihetetlen nagy sokk, amikor megláttam a Suszter, szabó, baka, kémben, elsőre nem is tudtam végignézni a filmet (másodjára azért csaptam földhöz  a dvd-t, mert imádtam a könyvet, és nem tetszett a feldolgozás, de szerencsére némi higgadás után újráztam, és természetesen rájöttem, hogy ez egy nagyon jó film), de nagy nehezen beletörődtem abba, hogy hamvas ifjúkorom bálványa bizony megöregedett. Ma már ritkán játszik főszerepeket - szerencsére számos filmben bukkan fel kisebb szerepben -, pedig a legjobb angol színészek egyike, bármilyen karaktert el tud játszani, szégyen, hogy csak egyetlen Oscar-jelölése van.

Londonban született, teljes átlagos családban, édesapja hegesztő volt, édesanyja háztartásbeli. Színészi diplomáját 1979-ben szerezte a Rose Brudford Drama College ösztöndíjasként. Számos színpadi szerepet játszott, 1985--ben a Brit Színházi Szövetség az év színészének is választotta. 

Első filmszerepét 1982-ben kapta, de az áttörést az 1986-os Sid és Nancy hozta meg a számára, amelyben  a Sex Pistols öntörvényű basszusgitárosát, Sid Vicioust személyesítette meg. Egész pályáját végigkísérte az, hogy pszichopata, őrült karaktereket személyesített meg zseniálisan, valamint kitűnően tudja filmről-filmre váltani az akcentusát (mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy nézze meg eredetiben a Drakulát!)

Tom Stoppard egyetlen rendezésében, a Rosencrantz és Guildenstern halottban is főszerepet játszott, a film nagy siker volt, 1990-ben elnyerte a velencei filmfesztivál fődíját.

A Henry és June című  1990-es kultfilmben (mai szemmel nézve egyáltalán nem megbotránkoztató, de a maga idejében nagy port kavart) Maurice Escargot néven szerepelt a stáblistán. Ugyanakkor amikor Patrice Chéreau kiválasztotta 10 évvel később az Intimitás főszerepére, köszönettel lemondott a lehetőségről, mondván nem vállalja a túl szabados szexjeleneteket.

A JFK- A nyitott dosszié című kiváló Oliver Stone filmben neki jutott Lee Harvey Oswald szerepe, nekem leginkább az őrült tekintete és az eszméletlen orosz akcentusa maradt meg belőle.

És már el is jutottunk személyes kedvencemhez, a Drakulához, ami középiskolás éveimnek az egyik legnagyobb filmje volt, és felnőtt fejjel sem változott a véleményem Coppola epikus mozijáról, amely az eredeti Bram Stoker regényen alapult, álomszereposztással: Oldman mellett Winona Ryder, Anthony Hopkins, Tom Waits remekelt, és még Keanu Reeves is jó volt ebben a monumentális alkotásban, amelynek külcsínét 3 Oscarral jutalmazták, belbecse pedig megmaradt emlékezetünkben. (Átszeltem az óceánt, hogy megtaláljalak - máig ez a kedvenc romantikus mondatom).

A következő film a Tiszta románc volt, amelyben nem az övé volt a főszerep, de nagyon is maradandó pillanatokkal járult hozzá az alkotás sikeréhez. 

A Rómeó vérzik című opuszról nagyon jókat hallottam, ezért kíváncsian néztem meg, de nekem nagy csalódás volt, szerintem egy közepes thriller, de természetesen Gary Oldman zseniális benne, mint mindig.

Egy újabb kultfilm következett, a Léon a profi, Luc Bessontól. Ha esetleg valakinek kimaradt volna, sürgősen pótolja, és ámuljon, hogy mire volt képes egykor a kiváló francia rendező, aki mostanában sajnos nem kápráztatja el a filmrajongókat.

A Halhatatlan kedves című filmről nem sokat lehetett hallani, pedig nagyon jó. Beethoven szerepében Oldman fantasztikus volt, az a kép, amikor a már teljesen süket zeneszerző ráhajtja a fejét a zongorára, hátha így érez valamit a zenéből, felejthetetlen.

A skarlát betű Demi Moore-ral a maga korában szintén nagyon híres volt, sajnos teljesen érdemtelenül, rémesen gyenge filmről van szó (persze akadnak nagyon szép pillanatok benne, de tényleg csak pillanatok), Oldman-on nem múlt semmi, hozta a tőle elvárható színvonalat.

A graffiti királyából nekem őszintén szólva csak David Bowie hihetetlenül élethű Andy Warhol alakítása maradt meg, pedig a film nem volt rossz, de sajnos jó sem.

És jött Az ötödik elem című Luc Besson film, amit gondolom nem csak én imádtam, Bruce Willis még fénykorát élte, Oldman pedig ismét zseniálisan alakította a főgonoszt.

A változatosság kedvéért ismét a rosszfiút játszotta Az elnök különgépe című filmben, amelyből mindenki megtudhatta, hogyan néz is ki az Air Force One, és nagyon jól szórakozhatott ezen a profin összerakott, ámde nem kicsit közepes filmen, amit alapvetően Harrison Ford és Oldman (na és persze Glenn Close) alakítása mentett meg a feledéstől.

Csendesebb évek következtek, a nagy filmsikerek elmaradoztak, aztán szerencsére robbant a Harry Potter és a Nolan-féle Batman, amelyekben Oldman kicsi, de jelentős szerepet játszott, ez éppen elegendő volt arra, hogy a közönség ne felejtse el, hogy milyen zseniális alakításokra képes.

2011-ben érkezett a Suszter, szabó, baka, kém, amelyben az angol színészek legjobbjai tűntek fel (és részben nálunk forgattak), Oldman élete alakítását nyújtotta benne, sajnos csak jelölték érte az Oscar díjra, nem kapta meg a szobrocskát, ami már nagyon régen jár neki.

A Fékezhetetlenben csak egy epizódszerep jutott neki, de ez elég volt ahhoz, hogy mindenkit lemosson a színről.

2013-ban sajnos csak a teljesen felejthető Paranoiában láthattuk, de 2014 jó évünk lesz, nekünk, akik kedvelik a kiváló színészt, hiszen jön a Robotzsaru, a Child 44 és A majmok bolygója: Forradalom. Vagyis messze még a nyugdíj, sok szép pillanat vár még ránk a moziban!

A zseniális alakításoknak ára van: súlyos alkoholproblémái voltak, melynek következtében kicsit zűrös volt a magánélete, de úgy tűnik, mára sikeresen leszámolt a démonjaival. 

A kedvenc színészei Tom Hardy (meg tudom érteni, vele együtt is játszott a Suszter, szabó, baka, kémben, a Batman utolsó részében, a Fékezhetetlenben és a Child 44-ben) és Alexander Skaarsgard.

Nem csak színészkedik, kipróbálta a rendezést (az Éhkoppon című film önéletrajzi ihletésű volt, a Flying Horse című film az előkészítés fázisában van, ebben pedig barátját, Benedict Cumberbatch-t fogja rendezni), forgatókönyvet ír, producerkedik, és ha ez nem lenne elegendő, még zenél is.

Drakula tehát külsőleg már nem a régi, azonban a tehetsége nem kopott az évek során, alig várom az újabb pokolian jó alakításokat és filmeket ő sátáni felségétől.