Downey Jr. 50 millióért aláírt a Bosszúállók második és harmadik részére. Liam Neeson mégis bevállalja a Taken 3. részét - 20 millió dollárért. Ezekre a hírekre fel sem kaptuk a fejünket az elmúlt napokban, ugyanis Will Smith és még jó néhány színész már évek óta 20 millióról indítja az alkudozást. Az már inkább meglepetés, amikor olyasmi történik, hogy Roland Emmerich szemrebbenés nélkül penderíti ki a fent említett Smith-t A függetlenség napja folytatásából, szimplán azért, mert nem hajlandó megfizetni az igényeit. De valóban hozzátesz annyit egy színész egy alkotáshoz, hogy a költségvetés negyedét-felét zsebre tehesse? Igazságos ez az egész? Egyáltalán nevezhetjük még korrektnek, ahogy ezek az emberek eljárnak?
A Mátrix: Újratöltve összesen 1943 ember munkája volt. Vagy legalábbis ennyit sorolt fel a stáblista. De mindenesetre kijelenthető, hogy egy produkción sok száz ember dolgozik összesen. Ugyanakkor természetesen minden cégnél, projektnél, üzleti vállalkozásnál megvannak azok az emberek, akik többet keresnek mindenki másnál. Általában ők a vezetők, a projekt mögött álló zsenik, vagy egy csapatsportban a legjobb játékosok. Egy dolog közös bennük: képességeik, betöltött szerepkörük révén egyértelműen ők felelősek legnagyobb részben a cél sikeres eléréséért, és ezt jelzi a juttatásaik nagysága. De vajon igaz ez ezekre a sztárokra? Lehetne ezen bőven vitatkozni, azonban az igazán nagy kérdés az az, hogy tényleg akkor szerepük van a sikerben, hogy ENNYIRE ARÁNYTALANUL vannak előnyben részesítve?
Ott van például az a forgatókönyvíró, aki örül, ha már milliós összeget markolhat fel munkájáért. Vagy nem örül, és sztrájkol, mint az 2007-2008-ban történt. Közben meg hétről-hétre azt látom a moziban, hogy a legtöbbjüknek fogalmuk sincs arról, hogy mit csinálnak. A fél éves - éves csúszások most már teljesen normálisak, mert két embernek még gyorsan át kell írnia a történetet, hogy valami elfogadható végeredmény szülessen, de ott sem minden tökéletes, ahol erre nincs szükség. Itt van például David S. Goyer legújabb műve, amelynek láttán szerintem Syd Field minimum elsírta magát, de még azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy könyvének legújabb kiadásába beleírja elrettentő példaként. Szóval tényleg ennyire tartunk egy jó szkriptet, ami az egész mű gerincét képezi? (Jó esetben) néhány millió egy 100-200 milliós blockbusternél? Aztán említhetném a VFX-stúdiókat, akiknek például a Pi élete lenyűgöző látványáért annyi jut, hogy lekeverik őket az Oscar-gálán, amikor szóba hozzák, hogy tulajdonképpen a filmipar CGI-ra költött milliárdjai ellenére a csőd szélén állnak. A producereket, rendezőket meg még nem is említettem. És akkor jön Smith, Downey Jr., Neeson és társaik, és azt mondják, hogy 20 millió vagy nincs üzlet, a producerek pedig örömmel kifizetik nekik.
Persze mit is tehetnének, amikor ez már nem alkudozás, hanem egyszerű zsarolás. Mert melyik stúdiófőnök merné lecserélni Vasembert vagy új színésszel leforgatni a harmadik Takent? Tisztában vannak vele, hogy ez a 20 millió egy kis összeg ebben a filmgyártásnak nevezett szerencsejátékban, ahhoz képest, amit egy ilyen színészcserével veszíthetnek. Dexter karaktere elképzelhetetlen lenne Michael C. Hall nélkül, és ezt pont a színész tudta a legjobban, amikor leült "alkudozni" a két utolsó évadra járó fizetéséről. Innentől kezdve pedig csak a nézettség és a csatorna reklámbevételei jelentették a felső határt.
Nem vitatható el, szerepük van a sikerben. Nem véletlenül nem lenne Dexter Michael C. Hall nélkül és nem véletlenül nem lenne Vasember Downey Jr. nélkül. Ráadásul sok esetben ezek az összegek nem is a színészi tehetségnek, hanem a márkanévnek szólnak, és helyesebb lenne inkább marketingköltségként kezelni őket. Azt ennek ellenére soha nem fogjuk megtudni, hogy a Vasember 3 ugyanígy 1,2 milliárdnál tartana, ha nem Downey Jr. alakítja a címszereplőt. Hiába számolta valaki ki, hogy ez 9 % lenne, nincs objektív mérce arra, hogy egy színész mennyit hoz a konyhára. A sztárok kora viszont egyre inkább leáldozóban van. 20 éve Richard Altman klasszikus szatírájában, A játékosban még alapelvként volt kihirdetve, hogy minden filmbe kell Julia Roberts és Bruce Willis, de ma a nézők egyre inkább Christopher Nolan és Quentin Tarantino nevét keresik a stáblistán egy előzetesben. A Másnaposok ugyan sztárrá tette Bradley Cooper-t és Zach Galifianakis-t, de ők már nem tudták egyedül eladni a harmadik részt, köszönhetően elsősorban a második felvonás gyalázatos önismétlésének. A fent említett Willis sem tudta egyedül eladni a Die Hard 5-öt, miközben másodvonalas színészekkel kaszál százmilliókat a Halálos iramban franchise legújabb felvonása. Az Avatar vagy a Pi élete főszerepét gyakorlatilag én is eljátszhattam volna, annyira lényegtelen volt ez a tényező a film szempontjából (annál inkább számítottak a fent említett vizuális effektek). DiCaprio, Brad Pitt, Johnny Depp és a komplett Expendables-csapat egy olyan letűnőben lévő korszak maradványai, amely korszakról Nicholas Hoult vagy Michael Fassbender már le fog maradni. Ettől függetlenül még vége biztosan nincs, a World War Z-re is sokan fognak még beülni Pitt miatt, de a sztárparádé a Gengszterosztagot már nem mentette meg, mint ahogy az After Earth bukása is kongatja a vészharagot, hogy bizony Shyamalan negatív brandje képes elnyomni Will Smith reklámértékét. (Bár lehet, hogy itt nem egy olyan filmmel kéne példálózni, amelynél még a Piranha 3D is nagyobb pontszámot kapott imdb-n)
Úgyhogy úgy érzem, Emmerich döntésével és a fentiekkel együtt jelen pillanatban egy nagyon fontos mérföldkőnél járunk ebben a folyamatban. Arra én sem számítok, hogy egy évtizeden belül filmről-filmre, a sorozatoknál évadról-évadra cserélgetik majd a főszereplőket, takarékossági okokból, de azt el tudom képzelni, hogy a következő Vasembernél már csak annyi fog lejátszódni a fejünkben, hogy "ha Shane Black írta, akkor jöhet", és hamar túltesszük magunkat Downey Jr. hiányán. (Hacsak nem azért lebegteti a távozását, hogy még több pénzt sajtoljon ki a Marvel-Disney párosból.) Ahhoz már viszont már teljesen más jellegű változások és változtatások kellenének, hogy ezzel párhuzamosan egy író vagy egy motion capture artist munkája sokkal többre legyen értékelve, márpedig a jelen helyzetben is inkább ez a a felháborító, nem Liam Neeson fizetése.