The Man Who Laughs kritikáját itt találjátok
A 2016-os év igazi diadalmenet volt a magyar film szempontjából, ráadásul a Filmalap támogatta alkotások palettájáról általam is hiányolt műfaji darabok dominálták ezt a sikertörténetet. Éppen ezért nagy reményekkel várhattuk A martfűi rémet is, hiszen…
Mostanában betegesen rettegetünk a vitától. Kommentekben ugyan előszeretettel gyalázkodunk, de a közösségi médiában egyre inkább burokba zárjuk magunkat, és olyan mesterséges környezetbe menekülünk, ahol nem kell megmérettetnünk érdemben saját álláspontunkat. (Mi sem jellemezhetné ezt jobban, mint…
1957 nyarán, bő félévvel az októberi forradalom leverése után, az alig háromezer fős lakosú Martfűn ismét megbomlott a biztonságos és gondoskodó szocializmusba vetett hitt. Július 23.-án, a leginkább a cipőgyáráról ismert település és Tiszaföldvár között húzódód dűlőút mellett egy női holtestre…
A "filmvászonra kívánkozik" komment már közhellyé vált egy-egy elképesztő fordulatokkal bíró esemény kapcsán, hála nem kis részben annak, hogy az utóbbi időben Hollywood tényleg mindenből egész estés mozikat gyárt, ami legalább egy közepesen érdekes újságcikknek alapot szolgáltathat. A 208…
A sztárrendezők első művei gyakran jutnak arra a sorsra, hogy egyre kevésbé önértékükön, és egyre inkább a direktor életművébe belehelyezve kezdik értékelni. Végül a hangsúly már nem is azon lesz, hogy a szóban forgó filmesnek mi volt a célja az adott alkotással, hanem hogy rá lehessen mutatni,…
Biztos voltam benne, hogy a Sully lesz 2016 Kötéltánca: adott egy nyúlfarknyi (jelen esetben 208 másodperces) esemény, amelyet megpróbálnak egész estésre felduzzasztani - ráadásul külön pikantériát adott a párhuzamnak, hogy Eastwood ezt egy másik Zemeckis-film, a…
A nyár végének egyik meglepetése lett a Haverok fegyverben, amelyet az elmúlt napokban-hetekben sokan már a nyár vígjátékaként aposztrofáltak (mondjuk ezért a címért igazán acélos versenytársakkal nem kellett megküzdenie...). Úgy tűnt, Todd Phillips el tudja feledtetni a…
Számos olyan apró gyöngyszem érkezik a magyar mozikba, amelyet a közönségnek esélye sincs megismerni. Néhányat ezek közül remélhetőleg felkap a sajtó, és így eljut egy tisztességes nézőszámig. Néhány pedig meg is érdemli ezt. Sajnos A klán ebbe az utóbbi kategóriába már nem tartozik bele: sokak…
Ha nem tudnám, hogy egy dán moziról van szó, nem lenne nehéz kitalálni: az európaiakra mindig is jellemző volt, hogy hazafias önigazolás helyett önmarcangoló moralizálással töltötték meg műveiket, ennek az Eye in the Sky vagy a szintén dán Egy háború egészen friss bizonyítékai. Az Under sandet pedig…
Úgy tűnik, a korlátlan nosztalgia korát éljük, ahol részben a direktebb párhuzamokat gyártó folytatások, remake-ek és rebootok, részben csak a korszellemet idéző (Rendes fickók) vagy a klasszikusok örökségét saját szemléletükben folytató darabok (Creed) próbálnak építkezni a 20-30-40 éve létezett…
Michael Bay-filmet ritkán vár valaki, azonban számos oka volt annak, amiért a 13 Hours ígéretesnek tűnt: Bay legutóbbi kisebb költségvetésű darabja, a Pain & Gain kifejezetten erős lett és rendezői szempontból a két legutóbbi Transformers határozottan javuló tendenciát…
Hála a magyar forgalmazók (éppenséggel jogos) amerikai foci-iszonyának, a legújabb Will Smith-darabról valószínűleg az Oscar ellen kikelő színesbőrű sztárok keltette botrány révén hallhattunk, lévén, hogy a főszereplő nem kevés önérdektől is mentesen szállt be a…
A Disney élőszereplős filmjeinek sorsa több, mint hányattatott volt az utóbbi időben, olyan biztonsággal egy stúdió mozijai sem buktak meg mind a pénztáraknál, mind a kritikusok előtt, mint a John Cartertől a Tomorrowlandig felvonultatott alkotások sora. Egyedül a klasszikus mesék…
Alejandro Gonzalez Inarritu tavaly meghódította a filmvilágot a Birdman sikereivel, és a 2016-os díjszezonra ismét jelentkezett egy elsőre kompetensnek tűnő mozival. Tagadhatatlan, hogy A visszatérőnek megvannak az óriási momentumai, de összességében nézve nem tartom többnek egy lélegzetelállítóan…