Michael Bay-filmet ritkán vár valaki, azonban számos oka volt annak, amiért a 13 Hours ígéretesnek tűnt: Bay legutóbbi kisebb költségvetésű darabja, a Pain & Gain kifejezetten erős lett és rendezői szempontból a két legutóbbi Transformers határozottan javuló tendenciát mutatott. A fő ok azonban mindenképpen az volt, hogy a rendező alakváltó robotos filmjeit mélységesen átható (és kicsit meg is fojtó) hadseregfétist itt végre szabadjára engedhette, és megmutathatta, hogy mire képes, ha tényleg nem kell másról szólnia egy filmjének, mint hogy az amerikaiak szétrúgják mindenki más seggét. Bay azonban úgy tűnik azon filmesek közé tartozik, akiknek nem tesz jót az effajta szabadság...

Félreértés ne essék, a 13 Hours pontosan arról szól, hogy néhány amerikai katona nagyon hősies és hazafias módon rendet vág, amikor a szeptember 11-ei terrortámadások évfordulója alkalmából néhány pre-ISIS-harcos megtámadja a bengázi konzulátust, majd a közeli titkos CIA-bázist is (és nem is a líbiai zászlóra fog ráközelíteni a kamera a film utolsó képkockájaként). Sőt, ebben a műben tulajdonképpen minden benne van, ami A sólyom végveszélyben óta kötelező kliséje az amerikai háborús akciófilmeknek: a balfasz, és segítséget küldeni képtelen vezetés híján mindenkit megmentő kiskatonák (akik itt még csak nem is hivatásos katonák), szívfacsaró hazatelefonálások a családtagoknak, és természetesen az "úgy ennék *tetszőleges kaját*" szöveg sem maradhat el egy ponton. A film tehát nem vállalkozik többre ezeknek a kötelező köröknek a megfutásánál, igaz, erre nem is lenne feltétlenül szüksége: a Lone Survivor két éve már bizonyította, hogy amennyiben jól csinálják, ennyiből is össze lehet egy nagyon erős és izgalmas akciófilmet hozni. A 13 Hours-ra is igaz, hogy tisztességesen, jó érzékkel meséli el ezt a történetet - rendezője viszont szinte mindent elront.

Bayről már az eddigi műveiben is lehetett látni, hogy nem igazán érti az akciójelenetek (jobban mondva bármilyen jelenet) működését, és amikor egy színtiszta akciómozit kéne létrehoznia, akkor ez még látványosabb. Filmje tele van ideges, félbeszakított kameramozgásokkal, pattogó, teljesen véletlenszerű vágással, még azt a kevés jelenetét is ugyanezzel a zaklatott, sietős stílussal kívánja feldolgozni, ahol éppen a lassú feszültségfokozás lenne a cél. Ettől egy borzasztó ritmustalan összképet kapunk, amely az akciójeleneten kívül is egy agyzsibbasztó pörgéssé változtat mindent (ld. még Bosszúállók 2), azok során pedig egyszerűen csak annyira kapkodóan ugrál a szereplők között, hogy fogalmunk sincs, ki, hol és éppen mit csinál. Valamennyire illik ez egy olyan darabhoz, ahol maguk a karakterek sem tudják rendre eldönteni a bokorból előpattanó líbiaiakról, hogy ellenségek vagy a baráti milícia tagjai, de néhány ponton annyira könnyű elveszteni a fonalat, hogy egyszerűen már élvezhetetlen amit látunk. (És innen nézve igazán nagy teljesítmény, hogy A sólyom végveszélyben kétszer ennyi hős sorsát is képes volt követni.)

A 13 Hours végeredményben egy két és fél órás videoklip: egyes képeknek ugyan van esztétikája, de ezek sem egymással, sem a történettel nem állnak semmilyen viszonyban, a rendező nem akkor használ közeliket, amikor valamit ki akar hangsúlyozni, nem akkor mozgatja a kamerát, amikor egy képsornak dinamikát szeretne kölcsönözni, és nem akkor vág, amikor fel szeretné gyorsítani a tempót. A film lényegét adó akciójelenetek pedig ugyan okosan vannak felépítve (bár ezt inkább a forgatókönyv érdemének tudnám be), a vizuális koncepció hiánya rajtuk is otthagyja a nyomát: Bay semmi mást nem tesz, csak oda-vissza ugrál az ellent sorozó hősei és a golyók áldozatai között, miközben egyszer-egyszer madártávlatban is mutatja a harcteret. (És persze az elmaradhatatlan robbanásokban sem szenvedünk hiányt.)

Filmművészeti szempontból tehát egy értékelhetetlen katyvasz, amit a rendező ezúttal művelt, az egyetlen dolog, ami miatt a 13 Hours mégis élvezhető darab, mert lelkiismeretes és profi módon mondja fel a leckét, és a végén egy-két könnycseppet mi is elmorzsolhatunk a hősökért. Nem nehéz látni tehát, hogy az amerikai kritikusok és közönség miért szerették, de aki egy színvonalas háborús akciófilmre vágyik, az jobban jár, ha a Lone Survivort vagy A sólyom végveszélybent nézi újra.

6,5/10

A 13 Hours: The Secret Soldiers of Benghazi teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán