Alejandro Gonzalez Inarritu tavaly meghódította a filmvilágot a Birdman sikereivel, és a 2016-os díjszezonra ismét jelentkezett egy elsőre kompetensnek tűnő mozival. Tagadhatatlan, hogy A visszatérőnek megvannak az óriási momentumai, de összességében nézve nem tartom többnek egy lélegzetelállítóan fényképezett blöffnél.

Hugh Glass-t (Leonardo DiCaprio) medvetámadás éri a vadonban, akit társai halottnak vélnek, így hátrahagyják őt, élükön Fitzgerald-dal (Tom Hardy), aki a csapattal ellentétben szándékosan nem nyújtott segítséget. Hugh dacolva a természet kegyetlenségeivel elhatározza, hogy bosszút áll, ha törik, ha szakad.

Nagyon ambivalens érzéseim vannak a filmmel kapcsolatban. Egyfelől olyan atmoszférát és olyan filmtörténeti pillanatokat képes teremteni, amire csak az Inarritu-féle elvont zsenik képesek. Másfelől azonban nem érzem úgy, hogy maradéktalanul sikerült volna összekapcsolni ezeket a "nagy pillanatokat", és egységes történetté kovácsolni őket. Ugyanis A visszatérő indokolatlanul hosszú. A sztori nem annyira életképes, hogy két és fél órán keresztül le tudja az embert nyűgözni. Persze az üresjáratok alatt lehet gyönyörködni Emmanuel Lubezki párját ritkító vizualitásában (szegény Roger Deakins idén sem fog aranyszobrocskát kapni), de a szimbolikákkal feltöltött, lassabb, kimértebb jelenetek inkább visszaesésnek tűnnek azokhoz a percekhez képest, amikor székbeszögezően parádés A visszatérő.

Bevallom őszintén, a DiCaprio-Oscar mizériától már herótom van, és A visszatérő megnézése után továbbra is meggyőződésünk lehet, hogy mekkora színészóriásról van szó, aki ugyan nagyon megkapóan alakít, de ha végül eljönne a hihetetlennek vélt apokalipszis (értsd: Leo Oscar-t nyer), akkor inkább olyan érzések kavarognának bennem, hogy miért pont ezért az alakításáért? Akitől viszont a lélegzete is eláll mindenkinek, az Tom Hardy. A Legendát ugyan még nem volt alkalmam pótolni, de Hardy olyan zsigeri precizitással hozza a velejéig romlott figuráját, amit bűn lenne nem jutalmaznia az Akadémiának. Inarritu nekem mindig is túl egyedi látásmódú rendező volt ahhoz, hogy maximálisan be tudjam fogadni a műveit, de azt teljes őszinteséggel el tudom ismerni, hogy ahogy ő vezeti a színészeit, azt tanítani kellene!

Abszolút minőségi munka lett A visszatérő, amit még a túlnyújtottsága és vontatottsága miatt is meg kell nézni a moziban, mert lehet akármilyen házimozi berendezése az embernek, ezt a fajta vizuális orgazmust teljesen csak a moziteremben lehet átélni. A teljesebb élményhez pedig bőven le lehetett volna vágni a filmből 30-40 percet is akár, így az én szívemben megmarad egy felemás, ámde figyelemre méltó alkotásnak.

7/10

A visszatérő teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán