Forró csoki, chilivel. Az első korty az ismerkedésé, az alapízeket érezzük a szájpadlásunkon. A második után már mélyülnek a zamatok, a harmadik után már minden mindegy, mert teljesen elmerülünk az ízorgiában. Lasse Hallström filmjének megtekintése során pontosan ezt a…
A francia regényekben mindig van valami megkapó. A könnyedebb, limonádé regények közül az A világ végén megtalálsz-ról már írtam, a következőkben pedig az őszintébb, komolyabb vonulatból hozok egy könyvet. Anna Gavalda-t az egyik legjobb kortárs francia írónak tartom, már-már zavarba ejtően…
Drake Doremus a Like Crazy-vel és a Breathe Innel már bizonyította, hogy egészen egyedi látásmódban képes megközelíteni a romantikus mozikat - legújabb filmjéből pedig sokan éppen ezt hiányolták már az első képek láttán is. Az Equals képi világa, alapötlete valóban erősen emlékeztet jó pár…
Egy olyan esős szombat délután, amikor ezt a bejegyzést írom, egy hozzám hasonló gourmet a legszíveseben az ízlelőbimbói kényeztetésésre összedobna egy igazi ínyenc vacsorát, amely legyen mondjuk boeuf bourguignon természetesen szigorúan Julia Child recepje alapján. Desszertnek…
Charlie Kaufmant forgatókönyvíróként mindig is az irracionalitást a mindennapokkal teljesen természetesen vegyítő művek jellemezték, és egyik legjobb munkája, az Egy makulátlan elme is mintapéldája ennek. Egy olyan világban járunk, ahol teljesen természetessé vált, hogy egy…
Nicolas Barreau könyvei tökéletesek nyárra - tapasztalat. Nagyon francia: a szereplők szeretik az életet, a jó bort és a finom ételeket: Barreau regényeiben mindenki ráérős reggelit fogyaszt el kávéval és croissant-al, és bármelyik napszakban kaphatók egy kis vörösborra és…
Hányszor néztél rá az okostelefonodra az elmúlt néhány percben, hogy érkezett-e új üzeneted? Ha hazaérsz, az az első, hogy bekapcsolod a számítógépet és megnézed az email-jeidet? Mennyi időt töltesz el naponta azzal, hogy a barátaiddal/kedveseddel chat-elsz? Ha még egyedül vagy, nyilván sokat, mert…
Alejandro Amenábarról még a Regression kapcsán jegyeztem meg, hogy a Más világgal írta be magát a filmtörténelembe, noha ez abból a szempontból nem igaz, hogy a 4 évvel korábbi Nyisd ki a szemed is emlékezetes darabjának mondható (részben a 2001-ben készült remake-nek is hála). Legyen azonban…
Emelie (2015)
Na ez az a film, ami után kétszer is meggondolja bármelyik szülő, hogy kire bízza rá a gyermekét. A történet szerint egy házaspár éppen a házassági évfordulóját ünnepli, és mivel a megszokott babysitterük nem ér rá, egy "beugrós" lányra bízzák csemetéiket a…
Rebel Wilson nekem mindig túl sok volt: túl otromba, mellékszereplőként is túl sok szerepet kapó, állandó szexuális poéngyár, a szegény ember Melissa McCarthyja (mondjuk legalább nem Wilsonnak kellett egy mosdókagylóba csinálnia egy Oscar-jelölésért). Szóval nem voltam…
Jane Austen örökbecsű romantikus regényéből készült horrorparódia-kötetet feldolgozni nem lehet egyszerű dolog, hiszen nem elég megfelelni az eredeti klasszikus rajongóinak (akik azért láthattak már egy-két mozgóképes feldolgozást a témában), még a paródiakötet kedvelőit és az egyszerű horrorőrültek…
Max Landis fogalmam sincs, hogyan lett Hollywood egyik legmenőbb forgatókönyvírója: amióta berobbant a Chronicle-lel, folyamatosan kapja a munkákat (az elmúlt 1 év során például összesen 4 alkotást jegyzett íróként), legújabb szkriptjét pedig egy rekordgyanús 3 millió dolláros…
Alacsony volt, nem túl jóképű, nem kicsit pedofil, mégis imádták a nők, a közönség pedig nem máig nem felejtette el a némafilm egyik legnagyobb sztárját, aki zseniális alkotásokat hagyott ránk. A semmiből jött, Hollywood csúcsára repítette kivételes tehetsége, hogy aztán…
Hugh Grant-ért nem igazán voltam oda, amikor sikerei csúcsán járt, azonban amióta kiöregedett a sármos szívtipró szerepköréből, határozottan elkezdtem megkedvelni. Ugyanis nagyon jó humora van, és saját magát is gátlások nélkül ki meri gúnyolni. Kevesen képesek erre az öniróniára az álomgyárban,…