
Rebel Wilson nekem mindig túl sok volt: túl otromba, mellékszereplőként is túl sok szerepet kapó, állandó szexuális poéngyár, a szegény ember Melissa McCarthyja (mondjuk legalább nem Wilsonnak kellett egy mosdókagylóba csinálnia egy Oscar-jelölésért). Szóval nem voltam túlzottan lelkes e film hallatán, el nem tudtam képzelni, hogy működjön. A véleményemen az amúgy vicces trailer sem változtatott. És wow, tévedtem! Nem lett egy fantasztikus film, de a tavalyi hasonló Kész katasztrófát kenterbe veri kábé mindenben. A tipikus vonások, hibák mellett ugyanis meglepően sok ötletet, érdekes megoldást is szállít a Hogyan legyünk szinglik.

A történet (kicsit leegyszerűsítve) 4 lányról szól: Meg (Leslie Mann) a legidősebb, a megkeseredett szingli, aki a munkájának él. Húga, Alice (Dakota Johnson) épp kezdi az egyetem utáni életét, de nem tudja, hogy a barátja mennyire illik hozzá, úgy érzi kaphatna jobbat, kalandosabbat nála. Az új munkahelyén ismerkedik meg Robinnal (Rebel Wilson), a boldog szinglivel, aki egyáltalán nem keresi a szerelmet, csak élvezi a szabad életet. Tőlük kicsit külön ismerkedünk meg Lucyval, aki egy bár felett lakik, de inkább a bárban lóg az ingyenes wifin és magabiztosan keresi a párját - a netes társkeresőkön. Rajtuk kívül vannak még ugye a pasik, akik között persze ott van a nagyon tipikus pultos srác és a tipikus jófiú is.

Hogy a fenti sorok annyira nem nyűgöztek le, az teljesen érthető, mivelhogy a receptre készült langyosvíz romkom képét vetítik előre, de szerencsére a készítők is így érezhették, mert végül összehoztak egy jó pár meglepő fordulattal dolgozó filmet, amiben csupán egyszer járják el a klasszikus találkoznak-boldogság-bonyodalom-kibékülés táncot.

A komédia résszel nem volt gond, én végig szakadtam rajta, és öröm volt látni, hogy nem csupán Rebel Wilsont szánták a humorforrásnak. Wilson egyébként teljesen elviselhető volt, mindössze 2 jelenet maradt meg, aminél teljesen feleslegesnek éreztem a jelenlétét, cserébe a többi jelenetében jól működött. A romantikus részt pedig azért szerettem nagyon, mert rengeteg jó kis csavart vittek az egyes történetszálakba, ebből a szempontból félrevezetőnek is érzem a trailert, de emiatt eszemben sincs panaszkodni. (A történetmesélős trailereket mindig is utáltam.) És annyira jó, hogy egy romantikus komédiánál ilyen létezik. Mármint, hogy nem azt kapod, amire számítasz. Voltak persze nyálas, fellengzős hurkok a történetben, de ezért nem akartam eret vágni, hanem inkább megmosolyogtatott. Mert ezzel együtt az őszinteséget is bevállalták sokszor.


A soundtracket a szokásos romkomhoz illő dalokból válogatták össze, de szépen alátámasztotta a vidám, limonádé hangulatot. A színészi alakítások is rendben voltak, mindenkit ismertem már másból (Leslie Mann-nál valamiért pedig pont most csodálkoztam el azon, hogy lassan 20 éves film lesz az Őserdő hőse, telik az idő). Dakota Johnson-t pedig nagyon szeretném szeretni (a szürke fos ellenére) és ez alapján bőven van benne lehetőség. A képi világ és az operatőri munka is elég kreatív lett, kapott miattuk az egész egy kis indies felhangot.

Szóval ilyen filmek tőlem jöhetnek még nyugodtan, még akkor is, ha a stúdió csak Rebel Wilsonnal ad rá pénzt. A sorozatok világában egy ideje elindultak a romantikus komédiák egy kreatívabb irányba (Love, Man Seeking Woman, Casual, stb.), úgy tűnik a filmek is arrafelé fordulhatnak.
8/10
A Hogyan legyünk szinglik teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán