Jane Austen örökbecsű romantikus regényéből készült horrorparódia-kötetet feldolgozni nem lehet egyszerű dolog, hiszen nem elég megfelelni az eredeti klasszikus rajongóinak (akik azért láthattak már egy-két mozgóképes feldolgozást a témában), még a paródiakötet kedvelőit és az egyszerű horrorőrültek igényeit is ki kellene elégíteni. Azt hiszem, jelen esetben az alkotók szándéka nagyon pozitív volt, igyekeztek egy igazán sokrétű alkotást összehozni, sajnálatos módon azonban mégsem sikerült igazán jól a filmjük.

A történetet nem szeretném túlbonyolítani, mivel nagy vonalakban megegyezik Jane Austen klasszikusával. Adott tehát a 19. századi Anglia, és a vidéki Bennet-család, ahol a családfő igyekszik a lányait mihamarabb és minél jobban férjhez adni. Elizabeth, a legeszesebb és legélesebb nyelvű lány azonban szélesebb perspektívában gondolkozik, amiben az apja is támogatja őt. Hamarosan képbe kerül a jóképű, gazdag, de meglehetősen dölyfös Mr. Darcy, aki egészen ellentmondásos viszonyba keveredik Elizabethtel... mindezt persze a pestisként elharapódzó zombi-kór árnyalja be, egy olyan világban, ahol a gazdagabb nemesek japán, míg a szegényebbek kínai harcműszetet taníttatnak a gyermekeiknek az élőholtakkal való hatékony küzdelem érdekében.

A gondok már az alapanyagnál elkezdődnek. Szerény véleményem szerint Seth Grahame-Smith Büszkeség és Balítélet meg a Zombik című paródiakötete egy kifejezetten buta könyv, ami azon kívül, hogy a zombimitológiát teljesen mechanikusan ráaggatta az eredeti törtenetre, nem tett mást, csak elpuffantott egy-két lejárt szavatosságú poént, modoroskodott egy sort, és végeredményben sajnálatos módon kihasználatlanul hagyta az elmeteg alapötletben rejlő lehetőségeket.

A filmváltozat készítői a regényhez képest megpróbálták a zombi mitológiát sokkal határozottabban beintegrálni az alaptörténetbe (pl. a könyvben szó sem volt önmegtartóztató-önszerveződő zombikról), ami dicséretes célkitűzés, de a szándékot végül nem koronázza megfelelő siker. A létrejövő fiktív zombiuniverzum valóban izgalmasnak tekinthető, ráadásul jóval átgondoltabb is a könyvbelinél, ám kis idő múltán elsikkad a romantikus alapvetés súlya alatt.

A szerelmi szálak szerencsére vállalhatóan lettek megvalósítva a filmben, Austen története a horrormáz alatt is működőképes, és még a színészek is megfelelően teljesítettek a körülményekhez képest. A kicsit feminim Sam Riley elég furcsa orgánummal bír, és elsőre különös választásnak tűnt Mr. Darcy szerepére, de alapvetően nem volt vele gond. Az Elizabeth Bennetet megformáló Lily James és a többi dekoratív hölgy is hozta a minimumot - mondjuk többet nem igazán. Lena Headyt mindig öröm látni, itt azonban nem nyújt különösebben maradandó alakítást Lady Catherine de Bourgh szerepében.

Ami szomorú, hogy alapvetően horrorvígjátékról beszélnénk, és hát sem horror, sem vígjáték szempontjából nem lett teljes értékű a mű. A horror-faktor meglehetősen repetitív lett (random fejlerobbanásokban és egy-két tipikus zombi pillanatban kimerül a dolog, néhol még a vérbő eseményeket megjelenítő számítógépes trükkök minősége is megkérdőjelezhető), a vígjátéki oldal meg harmatgyenge, a poénokat a készítők a film elején letudják, utána csak a romantika, egy kis kanálnyi akció, és némi groteszk alaphangulat marad. Ez így leírva nem tűnik olyan rossznak, de "mozgásban" elég kevésnek - és unalmasnak - bizonyul.

Én abban látom a film értelmét (ha ugyan van neki), hogy többé-kevésbé hűen megismertet egy klasszikus romantikus történetet a horrorrajongókkal, egyebekben nem nyújt maradandó vagy bármilyen szempontból kiemelkedő élményt. A Seth Grahame-Smith-könyvhöz hasonlóan jelen esetben egy egyszeri gimmick nem túl hatásos felhasználásáról van szó - a regénynél ugyan egy fokkal jobb lett a film, de még így is csak egy közepes minősítést érdemel meg.

5,5/10

A film teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán.