Power kritikáját itt olvashatjátok.
A svédeknek rengeteg erényük van, de abba sajnos beletörött a bicskájuk, hogy egy kiváló regényből remek vígjátékot tudjanak készíteni. Jonas Jonasson első művével világhírre tett szert, méltán, hihetetlenül vicces regényt sikerült összehoznia, de nem csak ebben hasonlít a mi Rejtő Jenőnkre, hanem abban is, hogy azt a stílubravúrt, amit előad az oldalakon, egyszerűen nem lehet mozivászonra álmodni. Vagy lehet, hogy tapasztaltabb rendezőre kellett volna bízni a filmet, vagy egy jobb forgatókönyvíróra lett volna szükség, de a legjobb az lett volna, ha nem szánok rá az életemből majdnem két órát erre a harmatgyenge alkotásra, amely sajnos egyáltalán nem méltó adaptációja a a zseniálisan szórakoztató könyvnek. Régen csalódtam ekkorát.
Allan Karlsson (Robert Gustafsson) a századik születésnapján úgy dönt, az öregek otthonát nem neki találták ki, ezért kimászik az ablakon és céltalanul nekiindul a világnak. A vasútállomáson összefut egy nem túl barátságos fiatalemberrel, aki rábízza a bőröndjét. Az idős ember felszáll a buszra a bőrönddel, és ezzel kezdetét veszik a kalandok...
A könyv már az első oldalon rabul ejtett, a filmről ez sajnos nem mondható el, csak az utolsó fél óra mutatott valamit abból a sziporkaözönből, ami az olvasóra zúdul az író szabadjára engedett fantáziájának köszönhetően. A mozi nyilván teljesen más műfaj, mint az irodalom, azonban a kiváló alapanyagból sajnos nem sikerült igazán meggyőző vígjátékot forgatni. Amíg a könyv olvasása közben folyamatosan nevettem, a film megtekintése során sajnos csak néhány gyenge mosolyra futotta tőlem. Nagyon leegyszerűsítették a poénokat, és több karaktert is lecsupaszítottak, ami még önmagában nem lett volna baj, de az a sodró lendület, ami a könyvben megvolt, itt teljesen hiányzott. Amíg írásban tökéletesen kiegészítette egymást a múlt és a jelen, filmen jó nagy katyvasz lett az idősíkok keveréséből.
Nem nagyon akarnak beindulni az események, hiába próbálnak nagyon viccesek lenni a jelenetek, kevesebb sokkal több lett volna, így a végeredmény ripacskodás és kínos poénok sora lett. Inkább a látványra helyezték a hangsúlyt az alkotók, pedig ennek a kiváló könyvnek éppen az volt a legnagyobb erénye, hogy szellemesen figurázta ki az emberi természetet. Nem véletlenül hívták a svéd Forrest Gump-nak a történetet, valóban sok mindenben hasonlít a Tom Hanks főszereplésével készült remek filmhez, de teljes mértékben hiányzik belőle az arra jellemző formátum. Egyáltalán nem nézhetetlen alkotásról van szó, vannak benne nagyon humoros részek, de a könyv ismeretében azt kell mondanom, hogy ez bizony egy kihagyott ziccer lett.
Igazságtalan lennék, ha azt mondanám, hogy a film egésze nem működik, egy jó közepes vígjátéknak simán elmegy, de mivel rögtön a könyv elolvasása abszolváltam kíváncsian a moziváltozatot, rettenetesen csalódott vagyok. Jonas Jonasson műve ennél sokkal többet érdemelt volna, egy kiforrottabb, erősebb kezű rendező talán tudott volna javítani a színvonalon, de összességében egy gyenge Guy Ritchie-be oltott nyugdíjas mozit kapunk, amelyet szigorúan csak annak ajánlanék egyszeri megtekintésre, aki nem olvasta a könyvet. Hiába jelölték Oscar-díjra a filmet, nem tudta hozni Jonasson művének színvonalát. Abban valószínűleg igazuk volt a forgatókönyvíróknak, hogy a szerteágazó történetet egyszerűsíteni kell, de ettől még elég komoly hiátus mutatkozik a dramaturgiában, hiába a látványos robbanások, nagyon sokszor kiüresednek a jelenetek. Még az elefántot is sikerült biodíszletté silányítani, ahogyan középszerűségbe fulladtak a legjobb fordulatok is. Kár érte.
Nem verdesi az egeket a színészi munka minősége sem, Robert Gustafsson hozza a kötelezőt, de az a bizonyos plusz nagyon hiányzik az alakításából. A szinkronban Rudolf Péter és Csuja Imre mentette a menthetőt, de a poénözön sajnos így is elmaradt. A végére nagy nehezen kezd hasonlítani saját magára a történet, de a film nagy részének érdektelen középszerűségét sajnos nem sikerül feledtetni.
A könyv rajongóit mindenképpen lebeszélném arról, hogy szerezzenek maguknak egy rossz élményt, a többiek azonban nyugodtan tegyenek vele egy próbát, ugyanis időnként felcsillan benne Jonasson szellemessége és egyedi stílusa. Azonban aki jót akar magának, az inkább szerezze be a könyvet, és szabadságolja magát néhány órára, mert tuti biztos, hogy istenien fog szórakozni rajta. A filmről ez sajnos nem mondható el, összességében egy felejthető vígjátékot kapunk, semmi többet.
5/10
