Finlay Donovan kalandjai harmadjára is nagyon szórakoztatóak. Az első rész lehengerlő volt, a második is hozta a szintet, ezért nagyon nem lehetett könnyű az írónő dolga, hiszen magasra tette a lécet, amelyet azonban szerencsére sikeresen megugrott. Ismét egy agyamenten őrült történetet kaptunk, amely egyrészt remek vígjáték, másrészt remek krimi, miközben istenien szórakozunk, jól el lehet gondolkodni azon, hogy vajon ki lehet a rosszfiú a sok jó zsaru között, és természetesen az lesz az, akire sohasem gondolnánk. Csavar csavart követ, egyre kuszábbak lesznek a szálak nemcsak a nyomozásban, hanem Finlay magánéletében is, hogy aztán a végére már megint legyen egy olyan utolsó csavar, amely megváltoztat mindent. Jó hír, hogy biztosan lesz még folytatás, remélem, minél kevesebb ideig kell várni rá, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz kedvenc írónőnk sorsa, aki hiába ártatlan, mégis egyre mélyebbre sodródik a bűn mocskába. Borotvaélen táncol, mint mindig, állandan történik vele valami rendkívüli, hihetetlen dolgokra képes, de valahogy mindig megtalálja a baj, amelyet hiába próbál elkerülni. Miközben próbálja rendbe tenni az életét, és egyedülálló anyaként nevelni a két gyerekét, mindig kétes kalandokba sodródik, és ahelyett, hogy kifelé evickélne a bajból, egyre inkább magukkal sodorják az események. Nagyon pörgős a könyv, figyelni kell, hogy le ne maradjunk valamiről, én együltő helyemben olvastam végig, annyira izgalmas volt a nyomozás és Finlay legújabb kalandja, amelyet rendkívül szórakoztatóan írt meg a szerző. Nem kis kihívás, több, mint 300 oldalon keresztül fenntartani az érdeklődést, neki mégis sikerült, talán csak a közepe táján ül le egy kicsit a történet, de ennél nagyobb bajunk ne legyen. Amikor már elkalandozna a figyelmünk, jön egy újabb csavar, és mi máris újra teljes gőzzel szurkolunk nem kevéssé kalandor természetű hősnőnknek, hogy valahogy kecmeregjen már ki abból az egyre zavarosabb slamasztikából, amelybe belekeverte magát. Remek könyv, unalom kizárt, tökéletes kikapcsolódást nyújt, mindenkinek csak ajánlani tudom.

Finlay Donovan megfogadja, hogy nem pasizik és nem nasizik, és természetesen egyiket sem sikerül betartania. Ultimátumot kap a maffiózótól, hogy keresse meg Tiszta munkát, méghozzá meglehetősen gyorsan, miközben az új könyvét is meg kell írnia. Mindkét problémájával kapcsolatban megoldást remél attól, hogy részt vesz egy rendőrségi kiképzésen, azonban a szálak egyre bonyolultabbá válnak...

Rendőrök közé menekülni és közöttük keresni az árulót, nem hétköznapi csavar, ez azonban csak a kezdet, egy idő után már mindenki gyanús, akárki lehet Tiszta munka, és annak az ellentéte is, amikor már végre azt hisszük, hogy már biztosan tudjuk, kit keresünk, jön egy újabb fordulat, és már kereshetünk is magunknak egy másik zsarut, hiszen az biztos, hogy közülük kerül ki az áruló. A szerző nagyon jól keveri a szálakat, tényleg mindenkire rávetül a gyanú árnyéka, egy ponton még a daliás Nick nyomozóra is gondoltam, de aztán szerencsére kiderült, hogy ő egy jó zsaru, akivel nagyon nehezen alakul Finlay kapcsolata, lehet nekik szurkolni tiszta szívből, hogy összejöjjenek már végre. Nem ilyen egyszerű a helyzet, hiszen Steven úgy döntött, ideje családterapeutát fogadni és rendbe hozni a kis család életét, de a jóképű ügyvédtanonc is feltűnik újra a színen. Vagyis nagyon bonyolulttá válik Finlay magánélete, pedig ő aztán tényleg nem szeretne férfiakkal foglalkozni, csak a gyerekekre szeretne koncentrálni, de természetesen ez nem adatik meg neki, miközben mi istenien szórakozunk érzelmi csetlés-botlásain.

Mindeközben egy remek krimit is kapunk, hiszen a főszereplőnek ki kell nyomoznia, hogy ki is Tiszta munka, és miközben vele együtt gondolkodunk a megoldáson, egyre elborultabb helyzetekbe keveredik, amelyek eredményeként egyre bonyolultabbá válnak a viszonyok, és egyre nehezebb követni az eseményeket. Annyiban előny, hogy egy rendőrségi bentlakásos eseményen vesznek részt Veroval - akit egyre inkább utolér a múltja - , hogy egy helyen van minden gyanúsított, de ettől még nem könnyű a helyzetük, hiszen nagyon kevés információból kiindulva kell megoldaniuk egy nagyon nehéz rejtélyt. A nyomozás során egyre inkább belebonyolódunk abba, hogy vajon ki is lehet Tiszta munka, Finlay-val együtt próbáljuk kitalálni, hogy kit rejt ez az álnév, egyre több a gyanúsított, de csak nem jutunk közelebb a megoldáshoz, hogy aztán egy hihetetlen csavarral tudjuk meg, kiről van szó. És ez még mindig nem a vége, még mindig van egy újabb fordulat, tényleg nincs időnk unatkozni, pörögnek az események, pislogni sincs energia.

Az első rész volt a leglehengerlőbb, azonban a szerző könyvről könyvre jobban ír, mostanra már üzembiztosan szállítja nekünk Finlay Donovan legújabb kalandjait, és annak ellenére tud még mindig szórakoztató maradni, hogy igazából nem változtat a már bevált sablonokon. Jól adagolja az eseményeket, jól keveri a műfajokat, és ezzel kialakítja a saját stílusát, tudjuk, hogy mit várhatunk tőle és meg is kapjuk az elvárt minőséget. Remek a sorozat, és szerencsére még közel sincs vége, nagyon kíváncsian várom a folytatást, biztos vagyok benne, hogy továbbra is remekül fogok szórakozni rajta. Nem akar több lenni ez a könyv egy kacagtató kriminél, azt azonban nagyon magas szinten valósítja meg, egyedi tud lenni a műfajban, friss és szórakoztató tud maradni a sokadik folytatásban is. Kár lenne kihagyni az életünkből.

9/10

A könyvet az Agave kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.