A sorozat még mindig nagyon szórakoztató. És ez nem kis dicséret, hiszen az előző részek nagyon magasra tették a mércét, nem kicsit aggódtam, hogy a szerző nem fogja tudni tartani a szintet, de szerencsére mindvégig megugrotta a saját maga által felállított minőséget. Az első rész mindent vitt nálam, de a folytatások (a második részről itt írtam, a harmadikról itt) szintén remekbe szabottak volt, és hipp-hopp, már el is érkeztünk a negyedik felvonásig, ami még mindig mindvégig fenn tudja tartani az érdeklődést, kacagtat és teljes gőzzel szórakoztat, miközben pont annyi mélység található benne, hogy ne feküdje meg a gyomrunkat. Finlay ismét hihetetlen kalandokba keveredik, a hullák száma sem csökken, és akkor Vero viselt dolgairól még egyetlen szót sem szóltam. A fő történeten túl egy kisregényt is tartalmaz a kötet, amely a Veronica Ruiz bankot rabol címet viseli, és megtudjuk belőle, hogy milyen előzmények után került a lány bébicsősznek Finlay-hez. Vero legalább olyan jó karakter, mint Finlay, óriási ötlet volt az ő történetét is elmesélni, egyáltalán nem lóg ki a sztoriból, sőt, rengeteget tesz hozzá. Az írónő fantáziája határtalan, úgy csűri-csavarja a sztorit, hogy az valami fergeteges, egyetlen percre sem ül le a történet, mindvégig szórakoztatva vagyunk, nem is kicsit. Finlay továbbra sem unalmas szereplő, sőt, tovább mélyül a karaktere, az egykoron csődtömeg kétgyermekes anyuka mára már egy határozott nővé érett, aki ha nem is tudja mindig biztosan, hogy mit csinál, mégis bátran belevág a kalandokba, és megköti a maga kompromisszumait annak érdekében, hogy kiszálljon végre a maffia ölelő karjaiból. És amikor azt hisszük, hogy vége van minden kalandnak, jön az újabb fordulat, melynek eredményeként ismét epedve várjuk a sorozat következő részét. Remélem, minél előbb megjelenik, mert nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy mi történhet még Finlay-vel és persze Vero-val. Aki egy remek, szórakoztató könyvre vágyik, az biztosan megtalálja Finlay-vel a számítását, érdemes elolvasni ezt a történetet is.

Csajos hétvégére indul Finlay, az édesanyja, Vero a gyerekekkel. Velük tart Stephen is, aki még nem adta fel a reményt, hogy visszaszerezze volt feleségét, persze ehhez Nic-nek, a dögös nyomozónak is lesz egy-két szava. A kalandok hamar elfajulnak, ismét hullákba botlanak hőseink, és akkor arról nem is beszéltem, hogy meg kell találniuk Javi-t és az Aston Martint. Vajon sikerül nekik?

A negyedik részre már egészen fajsúlyos lesz Finlay karaktere, az egykoron félszeg kétgyerekes anyuka immár öntudatos hölgy, aki úgy véli, tudja, hogy mit csinál. Ez nem biztos, hogy mindig így van, azonban már egyáltalán nem kell féltenünk ők, képes irányítani az eseményeket, és nagyon jól reagál az útjába kerülő nehézségekre. Arra persze nincs felkészülve, amikor hirtelen édesanyja lesz egy lánybúcsúztató főszereplője, ahogyan mi sem, ez tényleg durva kaland lett, de pont az a jó ebben a sorozatban, hogy tökéletesen kiszámíthatatlan, itt tényleg minden megtörténhet és meg is történik. A kalandok egyáltalán nem veszélytelenek, valahol ez mégiscsak egy krimi, annak a kacagtató fajtájából, van itt minden, hullák, nyomozás, maffia, és akkor arról még szó sem esett, hogy Finlay-nek lassan el kell döntenie, hogy a volt férjét választja-e vagy Nic-et. Veróról se feledkezzünk el, ő is hozza a maga sajátos karakterét, de egy teljesen más oldaláról ismerjük meg, kapcsolata Javi-val természetesen viharos, de nem kevésbé szenvedélyes, ahogyan az kedvenc bébicsőszünkre jellemző. Finlay édesanyja is okoz meglepetéseket, ő is fellázad az élete ellen, nem is kicsit, ami nagyon jól áll neki, mert az ő karaktere is sokat színesedik általa. Stephen is jellemfejlődik, mint mindenki ebben a részben, bár szegény eléggé háttérbe szorul az események sodrában, főként a gyerekekre vigyáz, de legalább rájön, mit veszített Finlay-vel. Az én kedvencem Nic, a jóképű nyomozó, aki soha nem adja fel nemcsak a nyomozást, ahogyan a Finlay-vel való kapcsolatát sem.

Nem rövid a regény, de nagyon gyorsan szállnak az oldalak, olvastatja magát a történet, amely eléggé csavaros ahhoz, hogy amikor azt hisszük, hogy mindent értünk, hamarosan rájövünk, hogy dehogyis, ismét kezdhetünk aggódni főszereplőinkért és persze próbálhatunk újra rájönni, hogy ki volt a gyilkos. Finlay és Vero vonzza a hullákat és a maffiát, egyáltalán nem veszélytelen a nyomozás, amelybe belefognak, miközben a profi nyomozókat is ki kell cselezniük. De őket nem állítja meg semmi, minden helyzetre van megoldásuk, hogy aztán még nagyobb kalamajkába keveredjenek, amiből aztán fogalmunk sincs, hogyan fognak tudni kimászni. Aztán persze valahogy mindig minden megoldódik, de addig már annyit nevettünk, hogy megfájdult az oldalunk. És a legutolsó oldalig izgalmas marad a történet, pedig tényleg hosszú könyvről van szó, mégis szinte együltő helyünkben végigolvasható, annyira magával ragadja a sztori az olvasót. A borító telitalálat, mint mindig, tökéletesen kifejezi a regény hangulatát, könnyed, mégis súlya van, pont annyira, hogy ne legyen drámai az összhatás, nagyokat kacagjunk rajta, hogy aztán időnként el is gondolkodjunk rajta. Nyomozás, szerelem, ármány és rengeteg kaland, ezt nyújtja ez az alkotás, ami a maga műfajában kiemelkedő minőséget képvisel.

Annak idején nehezen vettem rá magam az első rész elolvasására, mára azonban már igazi rajongója lettem a sorozatnak, dacára annak, hogy nem vagyok egy nagy krimifogyasztó, azonban ez a kacagtató változat nagyon is tetszik, eszem ágában sincs lemondani róla a jövőben sem. Nagyon várom a folytatást, kíváncsi vagyok, hová lehet még fokozni a kalandokat, nagyon remélem, hogy marad a színvonal, hiszen hihetetlen mennyiségű könyvet írt meg rövid idő alatt a szerző, mélyen hiszem, hogy a tehetsége nem kopik meg az idő előrehaladtával, hanem ellenkezőleg, mind kiforrottabb és persze piszkosul szórakoztató könyvekkel fog megajándékozni bennünket. Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, aki felhőtlen kikapcsolódásra vágyik, és aki ebben a tikkasztó nyári melegben valami friss olvasmányélménnyel szeretné lehűteni magát. Pont kánikulára való ez a kötet, kiűz a fejünkből minden problémát, követeli a figyelmünket, és nem ereszt a történet, amit nem tudunk kiszámítani, ezért célszerű csak hagyni, hogy magával sodorjon. Jó könyv, ami minden körülmények között szórakoztat, kár lenne kihagyni az életünkből.

9/10

A könyvet az Agave kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.