A totális megfigyelés szülte félelem Orwell 1984 című regénye óta része a történetírás repertoárjának. A mindig mindenről tudó hatalom víziója rémisztő, igazi hideglelés, mely nemcsak a modern kor emberét kísérti, hanem a jövő generációinak is örök mumusként rejtőzik majd a szekrényben. Az igazán megrettentő az a dologban, hogy ha jobban belegondolunk, Orwell klasszikusából mára számos dolog megvalósult. Szemrebbenés nélkül kijelenthetjük, a megfigyelés korát éljük. Soha az emberi történelemben nem engedtünk még be annyi eszközt az otthonunkba önként, mely tökéletesen alkalmas gazdái folyamatos megfigyelésére, de ne legyünk álszentek. Az említett eszközök nagy része személyes kényelmünket is szolgálja. A legtöbb, amit tehetünk, hogy észben tartjuk, a megfigyelés és a kényelmes technológia között vékony a válaszfal. Az IDW Dredd bíró sorozatának hatodik része megmutatja, hogy mi történik, ha átesünk a ló túloldalára, s hogy milyen is a jövő azon polgára, aki a számonkéréstől rettegve a szó szoros értelmében nem csinál semmit. Az különösen érdekes, hogy a rövidke képregényben ábrázolt technológia egyáltalán nem olyan távoli, hogy egy karlendítéssel túljussunk rajta, mondván ilyen kütyü úgysem lesz egyhamar, így nincs mitől tartanunk. Mega-City Egy viszont - velünk ellentétben – abban a szerencsés helyzetben van, hogy ott van nekik Dredd, akinek természetesen lesz egy pár szava a polgárok védelmében. 

Dredd bíró nincs könnyű helyzetben, miután sikeresen visszatért a Földre, kénytelen volt egy egész szektort lezárni, hogy a sötét bíráktól megóvhassa városát. A törvény harcosának olyan ellenségekkel kell megküzdenie, akik nem e világból valók. Igazi gyilkológépek, akik megtestesítik mindazt, amitől az emberiség valaha is rettegett. A bírák legjobbika két tűz közé került hiszen a lezárt városrészben a túlvilági ellen várja, szeretett városában pedig az időközben Főbíróvá vált Cal vezette KBO vadászik rá. De nincs egyedül, elméjében nem várt segítség jelentkezik.

A Holdkelte Stúdió gondozásában megjelent hatodik Dredd kötet is pont olyan, mint az előző részek (1, 2, 3, 4, 5). Igazi prémium kategóriás kötet, melyet öröm kézbe venni. Olyan keményfedeles remekmű, mely – a többi résszel együtt – remekül mutat a polcon. Nekem ezúttal is a limitált kiadáshoz volt szerencsém. El kell mondanom, hogy nagyon meg vagyok elégedve a kiadó eddigi kiadványaival. Nemrég lehetőségem volt interjút készíteni a lelkes tulajdonossal, mondanom sem kell, hogy a képregények szeretete minden Holdkelte kiadványban tetten érhető. A Dredd sorozat hatodik kötetéhez ezúttal egy igazán félelmetes borító tartozik. A pokolbéli kárhozatra érdemes hangulatot idéző grafika talán az egyik legkarcosabb résszé teszi ezt az epizódot. Jelen rész igazi grafikai orgiával és még mindig menő fekete designjával eléri azt, amit igazából minden eddig résznek sikerült, az olvasót arra ösztönzi, hogy újra és újra elolvassa, átlapozza a kezében tartott kiadványt. A legnagyobb élményt mégis a kötet végén helyet kapó galéria kínálja. Igaz ugyan, hogy ez a zseniális extra tartalom minden rész végén megjelent, de az éppen aktuális plusz tartalom olyan frappáns és élvezetes megközelítésekkel operáló alternatív képi kollekciót tartalmaz, hogy igen csak jól szórakoztam a plusz oldalak áttanulmányozása közben. 

A hatodik rész első felében egy zseniális pszichedelikus rémálommal megismerhetjük a sötét bírák eredettörténetét. Mindezt egy halottnak hitt szereplő megmenekülésén és kálváriáján keresztül történik, egy cseppet sem hétköznapi módon. A szpoilerezést elkerülendő, nem is írnék többet a dimenziókat összekötő részről. Viszont nyugodt szívvel megírhatom, hogy Dredd bíró harca egyre kilátástalanabbnak tűnik, hiszen lassan mindenki az ellenségévé válik. De persze a szó legteljesebb értelmében egyedül maradt bírót azért nem kell félteni, hiszen számtalan vert helyzetből tért már vissza győztesként. Ezúttal azonban tényleg nincsen könnyű dolga. Az előző részekre annyira jellemző „darálás” egy kissé alább marad és valahogy a történet tempója egy kicsikét mintha lassulni látszana. Ezzel szerintem egyáltalán semmi baj nincs. A lassulásért részben felelős az előző részekben megismert zöld „trutyi”, aki áldásos gyógyító képességének hála, hónapokra kiragadja Dreddet a történések folyásából, ezzel egy egészen új időrendet ad a képregénynek. Így hosszabb időn keresztül szemlélhetjük a város felett uralomra törő Call ügyködéseit. Zseniális módon az önjelölt főbíró karaktere annyira gyűlölhető, hogy biztosra veszem, többen is azért szurkolunk, hogy bűnhődése igazán fájdalmasra és kegyetlenre sikeredjen a soron következő részben. Annyi azonban bizonyos, hogy a legendás igazságosztónak mindenét fel kell kötni, ha Call és a sötét bíra fölé akar kerekedni. 

9/10

A képregényt a Holdkelte Stúdió jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.