Az újévi fogadalmak rendszerint január végére dugába dőlnek, de persze akadnak páran, akik kitartanak. Sőt olyanok is vannak, akik sikerre viszik a fogadkozást és minden úgy alakul, ahogy eltervezték. Talán idén én is szerencsés leszek, hiszen az, amit elterveztem, még csak most kezdett el megvalósulni. Lehet pont azért lesz így jó, mert az első hónapos őrületet kihagytam. Kétségtelen, hogy 2020 az interjúk éve volt, legalábbis az én blogos tartalmaimat illetően. Több remek magyar szerzőhöz is volt szerencsém. Nagyon szeretek ilyen tartalmakon dolgozni, hiszen az első e-mail váltástól kezdve kialakul egy bensőséges viszony a szerző és köztem, amely a munkafolyamat minden percét jóleső érzéssel tölti el. Az idei évben viszont arra gondoltam, hogy az interjús tartalmakat más dimenzióba helyezném. A 2021-es évben szeretném megszólítani a hazai kiadók képviselőit, elsősorban az általam annyira szeretett sci-fi és fantasy zsáner területéről. Szeretném bemutatni az ő munkájukat, gondolataikat, félelmeiket és sikereiket. Fontosnak érzem, hogy erről is beszéljünk, hiszen tagadhatatlan tény, az ő munkájuk nélkül nem lenne olvasnivalónk. Egy többrészes interjúsorozat részeként szeretném megszólítani azokat a kiadókat, akik nemrég vágtak bele a kiadványok sűrűjébe. Olyan „kis” kiadók ezek, akik igazi színfoltok a zsánert évtizedek óta uraló „nagyok” között. A bejegyzések sorát a Holdkelte Stúdió egyszemélyes csapatával kezdem. Az első 2019-ben kiadott képregényükről nekem is volt lehetőségem írni itt a blogon. (Dredd bíró 1,2,3,4) Azóta az általuk forgalmazott Dredd sorozat majd minden részét olvastam és a 2020-ban debütált Tini nindzsa teknőcök (1,2) sorozatba is belekezdhettem. Mégis valahogy a Dredd első részének megérkezése volt az, amely élénken megmaradt az emlékeim között ’19-ből. Amikor a levélen megláttam a feladó címét, meglepő módon kamaszkorom városának neve köszönt vissza. Talán akkor döntöttem el magamban, hogy mindenképpen készítek egy interjút és megismertetem olvasóimmal a „fordító és beíró droidot” Adorján Balázst. 

Hol és mikor kezdődött a kapcsolatod a képregényekkel? Mit olvastál először a műfajban?

Az első képregények, amiket olvastam, a Tini nindzsa teknőcök voltak. Emlékszem, hogy anno a rajzfilm képregényes feldolgozását adták ki és emiatt úgy néztem az aktuális részeket, hogy közben olvastam mellé a füzeteket. Bár akkor még inkább Tini nindzsa, mint képregény rajongó voltam. Persze imádtam a képregényfilmeket, de a képregények valahogy elkerültek, inkább gamer magazinokat gyűjtöttem, mint például az 576 kbyte vagy a PC Guru. A valódi képregénygyűjtést jóval később kezdtem, akkor mikor megláttam egy boltban a Hihetetlen Pókember 2012/4-es számát. Azután nagyon rákattantam és egyre több sorozatot kezdtem el gyűjteni, minek hatására mára már egy elég jelentős gyűjteménnyel rendelkezem.

Mikor döntötted el, hogy kiadsz egy képregényt?

Régebben eszembe se jutott volna ilyesmi, azt hittem, ez csak a nagy kiadók kiváltsága, aztán egyszer csak 2016-ban váratlanul megjelent a Spawn. Bár már jó ideje foglalkoztam képszerkesztéssel és néhány fordítást is készítettem korábban hobbiból, mégis 3 év kellett, mire összeszedtem a bátorságom, hogy valamit ki merjek adni. Nagyon kritikus vagyok a saját munkámmal szemben, ez lehet az oka annak, hogy a korábbi hobbijaimból nem alakult ki sok minden, mert mindig azt gondoltam az aktuális szenvedélyemről, hogy sokkal jobban is lehetne és kellene csinálni ahhoz, hogy elismerést és sikereket érjek el.

A képregénykiadás esetében egy részről jó, hogy kivártam, mert így tudom garantálni a jó minőséget mind fordítás, mind a szerkesztés terén, másrészről viszont sokszor azt gondolom, hogy jobb lett volna előbb belevágni. Annak idején még különleges esemény volt, ha keménytáblás képregény jelent meg, vagy ha valaki átszerkesztette a feliratot egy képen, jó ideig áradoztak róla, hogy ez mennyire különleges. Mára azonban az olvasók hozzászoktak a hatalmas méretű, vastag kiadványokhoz, így egy kezdő kiadó sokkal nehezebben rúg labdába a mai felhozatal mellett.

Honnan jött a kiadó neve?

Ez egy jó kérdés, mert pontosan én se tudom :). Lehet épp James Bond filmeket néztem és megtetszett a Moonraker magyar címe, vagy egyszerűen csak kerestem valami olyan nevet, ami egyszerű, jól hangzik, és magyarul van. Utóbbit azért tartottam fontosnak, mert magyar nyelvű kiadványokhoz jobban illik a magyar név. Bár ez részben megnehezítette a döntést, mivel angol megnevezések sokszor hangzatosabbak, de ha úgy vesszük kicsit meg is könnyítette, mivel magyarul kevesebb név foglalt.

Mi a képregény kiadási folyamat legnehezebb része?

Igazából egyik része se könnyű, hiszen a jogok megszerzésétől egészen a megjelenésig bármikor adódhat probléma, amit azonnal orvosolni kell. Számomra emiatt az egész folyamattal járó stressz kezelése a legnehezebb. Gondolok itt arra például, hogy miután leadom az anyagot a nyomdának, addig idegeskedek azon, hogy minden rendben zajlik, nem lesz fennakadás, elcsúszás vagy bármi más probléma, míg a kezembe nem kerül a kész kiadvány. Vagy például az új megjelenések bejelentése sem okoz kisebb fejfájást. Ahogy a világon mindenhol, amíg valaki nem szerez objektív elismerést az adott területen, addig a kritikus tekintetek szigorúan pásztázzák minden mozdulatát. Emiatt elég nyomasztó minden egyes bejelentés vagy kiírás, és persze mivel túlidegeskedem, ezért időnként tényleg elírok valamit a bejegyzésekben.

Miért pont a Dredd bírót választottad első kiadványnak?

Dredd bíró egy igen nagy népszerűségnek örvendő karakter hazánkban is, mégis egy méltatlanul elhanyagolt sorozat, már ami a magyar képregénykiadást illeti. Legalábbis másfél-két évvel ezelőttig az volt. Már elég jól haladtam a kötettel, és azon gondolkoztam, hogy mikor jelentsem be, amikor alig néhány nappal megelőzött egy másik kiadó a 2000 AD-s Dreddel. Ám ilyen az én formám: ami szerencsétlenül alakulhat, az mindig úgy is jön ki :).

Úgy tudom, egyedül dolgozol, hogy zajlik a fordítás folyamata nálad?

Igen, egyedül dolgozom, ami egyszerre előny és hátrány is. Praktikus, mivel így összeköthetem a munkafolyamatokat, aminek eredményeképpen időt és energiát spórolok. Egyszer korábban próbáltam a hagyományos munkamegosztást, vagyis nem írtam be szöveget, csak fordítottam. Akkor arra jutottam, hogy annyi idő elmegy a buborékba illő szöveg hosszának kiszámolásával, hogy sokkal gyorsabb és célszerűbb rögtön fordítás közben elvégezni a beírást is. Arról nem is beszélve, hogy az utóbbi módszerrel egyszerre több munkafolyamat is elkészül.

A munka szerintem hasonlóan zajlik, mint másoknál, annyi különbséggel, hogy friss kiadó révén valamivel kompenzálnom kell a több évtizedes képregényszerkesztői tapasztalat hiányát. Ennek érdekében, hogy ugyanolyan színvonalat tudjak nyújtani, mint a nagy, tapasztalt kiadók, rengetegszer újraolvasom és átellenőrzöm a köteteket, hogy még véletlenül se maradjon benne semmi hiba. Ám büszke vagyok arra, hogy mindazok, akik olvasták az eddig kiadott köteteimet, elismerően nyilatkoztak a munkámról.

Dredd univerzumából van kedvenc karaktered, helyszíned, vagy akár komplett jeleneted?

Persze, hogy van: Anderson bíró szerintem a legmenőbb karakter a sorozatban, de Dannn-t is nagyon bírtam. Helyszínek közül Anderson elméjét mondanám, amivel a 6. kötet első füzetében találkozhatunk majd. Gyönyörűen ocsmány lovecrafti rémálom, amit az alkotók összehoztak. Kedvenc jelenetet nem könnyű választani, annyi badass momentum van a sorozatban, de ha egyet ki kéne emelnem, akkor vagy azt mondanám, amikor a 3. kötetben Dredd visszatér a tükrös dimenzióból és a vidámparkban ledarálja a Woodrell bandát, vagy azt, amikor feltámadnak a sötét bírák a 4. kötet végén / 5. kötet elején.

Az általad forgalmazott második sorozat a Tini nindzsa teknőcök, ezzel jelenleg egyedüliként te foglalkozol az országban. Hogy viszonyulsz ehhez a képregény univerzumhoz?

Ahogy korábban is említettem, a teknőcök mindig is közel álltak a szívemhez, csak ahogy idősebb lettem, úgy váltak az újabb sorozatok egyre gyerekesebbé. Ezért is volt nagy meglepetés, amikor az IDW egy idősebb korosztályt megcélzó sorozattal rukkolt elő, ráadásul az eredeti író, Kevin Eastman segítségével élesztették újra a teknőcmítoszt. Ez az oka annak, hogy mind vörösek az első kötetben, ami a legelső képregények jóval komolyabb stílusára utal. Szerencsére a második kötettől a teknőcök már megkapták a saját színeiket. Legalábbis én jobban szeretem, ha színesek, mert így találkoztam velük először és jobban megkülönböztethetők ezáltal. Nagyon tetszik ebben a történetfolyamban, hogy komoly, de mégis szórakoztató és letisztult a történet.

Milyen tapasztalataid vannak? Keresett kiadványok a képregények?

A képregények aranykorukat élik manapság. Rengeteg kiadvány jelenik meg, ami magában hordozza a veszélyt, hogy túltelítődik a piac. Így egyre többen, akik korábban mindent gyűjtöttek, rákényszerülnek a válogatásra. Persze ez pozitív dolog, mert mindenki megtalálja a kedvére valót, de ezáltal egy sorozat sincs hosszú távon biztonságban, főleg nem a hozzám hasonló kis kiadók újabb kiadványai. A Dredd első sorozatát mindenképp végig fogom vinni, és a teknőcök esetében is reménykedek, hogy még sokáig futhat. Végül is alapanyag van bőven, mert a fő sorozat már a 100. számon is túl van, ráadásul még legalább ennyi füzetnyi spin-off és melléksorozat is született. Szeretnék időrendi sorrendben kiadni minél többet, hogy a lehető legteljesebb sorozatunk legyen a Tini nindzsa teknőcökből.

Hogyan tartod a kapcsolatot a rajongókkal? Használod a közösségi felületeket?

Persze, a legnagyobb közösségi felületen a Holdkelte Stúdió oldalán elérhető vagyok, ha bármi kérdés, kérés felmerül, vagy ha valaki egyszerűen csak szeretné megosztani a véleményét, élményeit, építő jellegű kritikáját a kötetekkel kapcsolatban.

Milyen terveid vannak a 2021-es évre? Milyen kiadványok várhatóak idén?

Idén még biztos megjelenik 2-2 kötet. Várható Dredd első sorozatának utolsó két része, és emellett a Tini nindzsa teknőcökből is jön két rész: az egyik egy spin-off lesz, amiben mindegyik teknőcfivér kap egy saját sztorit, míg a másik befejezi a 2. kötetben megkezdett történetet. Hogy utána mik következnek, az már csak az eddig kiadott kiadványok fogyásán múlik. Én minden nehézség ellenére is szeretem ezt csinálni, így akár csak hobbiból is folytatnám, persze amennyire ezt tudom finanszírozni a már megjelent könyvek bevételéből.

Köszönöm, hogy válaszoltál a kérdéseimre! A további kiadványokhoz sok kitartást kívánok. Érdeklődve várjuk kedvenc történeteink folytatását.