Mai világunkat el sem tudjuk képzelni a technológia nyújtotta eszközök és lehetőségek nélkül. Olyannyira részévé vált az életünknek, hogy bizony nagy gondban lennénk, ha nem lenne otthon internet és valami oknál fogva egyik pillanatról a másikra kellene egy busz vagy vonat menetrend után érdeklődni. Biztos vagyok benne, hogy nincs otthon nyomtatott menetrendem. De még a MÁV infó telefonos elérhetősége sincsen felírva sehova. Gyerekkorom egyik kedvenc Bud Spencer és Terence Hill filmjében a Nyomás utána című örök darabban találkozhatunk a rettegett K-1 ördögi tervével, amely nem szólt másról, minthogy mindenki emlékezetéből végleg kitörli a számokat. Ő és kicsiny csapata lesz egyedül a tudás birtokában, s ezzel egyedül ő válik alkalmassá a világ vezetésére. Két főhősünk beszélgetését soha nem fogom elfelejteni ebben a filmben. A mindannyiunk által szeretett pofozógépek felvázolják egy olyan világ vízióját, ahol nincsenek számok. Valami hasonló jövő vízió volt előttem is, amikor az IDW féle Dredd bíró második kötetét olvastam. Vajon milyen lenne a mai világ, ha egyik pillanatról a másikra minden technológiai fejlesztés elérhetetlen lenne az emberek számára?
A paradicsomgép meghibásodása és a gazdagok családtagjainak klónozása csak az első mozzanatok voltak, egy ördögi terv első felvonása, melyet számos nem várt meghibásodás követett. Egy olyan városban, mint MEGA CITY-1, számunkra elképzelhetetlen technológiák és eszközök állnak a polgárok rendelkezésére. A jövő megoldásai a kényelem mellett, olyan függőségbe taszította az emberiséget, amiből szinte lehetetlen megszabadulni. Vajon mire megy a modern város a robotjai nélkül és mit tehet egy Bíró egy meghibásodott Törvényhozóval?
A Dredd bíró univerzumában játszódó képregénysorozat második kötete méltó folytatása az első résznek. A pénzünkért ezúttal is egy keménytáblás ragasztott szépséget kapunk, a belőle áradó kesernyés tinta illat pedig valami észveszejtő. A második rész borítója szerintem sokkal Dredd bírósabbra sikeredett, mint az előző részé. De a külső megjelenésnél sokkal fontosabb a belső tartalom, mely a második kötet tekintetében is igazán remekre sikeredett. Az első szám koncepcióját megtartva itt is több művész munkája adja össze a nagy egészt. A második rész igazán harmonikusra sikeredett, gyakran csak a fejezetek vagy éppen a rövid epizódok címe volt az, amely jelezte számomra, hogy ez bizony egy másik történet, más szerző tollából, más művész ecsetvonásaival. Ezzel semmi baj nincs, hiszen az előző kötetből pont ezt a fajta folytonosságot hiányoltam. Most éreztem első ízben a sorozat kapcsán, hogy egy összefüggő történetet olvasok, nem pedig több lazán összekapcsolódó, külön mini epizódot.
Számos újdonságként ható jelenetet láttam a kiadvány lapjain. A pattogó robotfej jelenete igazán tetszett. Kétségtelen, hogy a szóbuborékokból megismert történet, Dredd világához híven, kellően erőszakos és pörgős. Nem egy olyan akciójelenet van a színes oldalakon, amely mozivászonra való. Külön örültem neki, hogy a már megismert posztapokaliptikus világ, igaz csak említés szintjén, de tovább bővül. Kapunk egy kis információt a Keleti MEGA City 1-ről, mely a Szentpétervár és Moszkva közé épült hatalmas megapolisz formájában jelenik meg. Az igazán fejkapkodós jelenetek között, azért igazán érdekes morális és társadalmi kérdések is feltűnnek. A történet során többször is megfogalmazódhat az olvasóban a kimondatlan kérdés. Vajon mikor jön el az az idő, amikor már egy ajtót sem tudunk kinyitni a mesterséges intelligencia nélkül. Lehet, hogy már el is értük ezt a kort és fel sem tűnik, mennyire a rabjai lettünk a technológia világának. Mindenesetre ezt a kérdést most itt nyitva hagyom, válaszolja meg mindenki magának és amennyiben teheti döntse el saját magában, hogy a már fentebb is említett függés előnyére válhat-e az emberiségnek. A sci-fi koronázatlan királya, Isaac Asimov több történetében is megmentőnek látta a MI-t, de jelen képregény eljátszik a gondolattal, hogy mi történne, ha a robotjainknak egyszer csak elege lenne belőlünk.
Igazán újdonságként hatott számomra, hogy egy Dredd történet ennyire remekül mutatja be a robotokat és a hozzájuk kapcsolható történéseket. Hiszen a két mozifilmről sok minden elmondható, de az nem, hogy mélyebben foglalkoztak volna a mesterséges intelligencia problémakörével. A második rész lapjain megjelenő robotok emberi testbe zárt mesterséges értelmek, jól példázza ezt a történet ikonikus szereplője, Crumlex robot. Annyit elárulhatok a teljes spolierezés nélkül, hogy egy kortárs krimi írót beleírni egy jövőben játszódó képregénybe remek húzás volt. Meglepő módon sokkal közelebb hozza az olvasóhoz Dredd világát, ez a számomra egyáltalán nem ismert szerző. Crumlex monológjai igazi intellektuális élményt okoztak olvasás közben. Arról nem is beszélve, hogy a kiadó zseniális módon elhelyezett egy kis információt, arról a bizonyos szerzőről és még ez, a szöveggel teleírt sárgásfehér kocka sem törte meg ezt a műveltségi gázfröccsöt, amely minden képregényben elférne néha.
A második kötet igazán jó lezárást kapott, amely amellett, hogy a harmadik kötet elolvasására ösztönzi az olvasót, meglepő irányt ad a történetnek. Dredd olyan helyre indul, amelyről nem sokat tudunk, hiszen egyik mozifilm sem foglalkozott vele túlságosan. A kiadvány végén lévő galéria igazán jó hangulattal engedi el az olvasót, felkészítve az utolsó lezáró részhez.
10/10
A képregényt a Holdkelte Stúdió jóvoltából volt lehetőségem elolvasni
