Nem ez az első Nicolas Barreau regény, amelyről szót ejtek itt a blogon és valószínűleg nem is az utolsó. Ennek a titka egyszerű: a Nicolas Barreau álnév mögött rejtőző német írónő mindig olyan hangulatot teremt a könyveiben, amibe jó érzés időről időre belefeledkezni, távol a világ gondjaitól. A könyvei hasonlóak, de mindig van valami plusz, amivel egyedivé tudja tenni az adott történetet. A Piciny csodák kávézójában ez a helyszín, hiszen Párizs helyett most Velencébe kalauzolja el olvasóját.

Elhatározta, hogy kevesebbet fog töprengeni, egyszerűen csak élvezni fogja azt a temérdek szépséget, ami az útjába kerül.

A főszereplő Nelly Párizsban él, és a filozófia doktoriján dolgozik teljes gőzzel – első pillantásra tökéletes idillnek tűnhet ez, de mindeközben a szívében nagy viharok dúlnak: titokban szerelmes a főnökébe. Amikor azonban lehetőséget kap, hogy vele menjen New Yorkba, egy konferenciára, a lány kénytelen nemet mondani, mert félelmei miatt nem mer repülőre szállni. Abban reménykedik, hogy így is elnyerheti a szeretett férfi szívét, de igen hamar csalódnia kell. Nelly végül úgy dönt, hogy el kell menekülnie addigi életéből és Velencébe utazik. Elhunyt nagymamája élete után kezd el nyomozni a lagúnák városában. Eleinte egyedül kóborol Velencében, míg nem bele nem botlik Valentinóba, a férfi figyelmét pedig rögtön felkelti a párizsi lány.

Nicolas Barreau hősnői és hősei általában idealista, kedves és sokszor naiv személyiségek, akik ugyan jól elvannak az életükben, de érzik, hogy valami mégis hiányzik a nagy egészhez, a boldogsághoz. Ez a leírás tökéletesen illik Nellyre is, akit rögtön megkedveltem, ahogy reménykedve közelít a nála pár évvel idősebb professzorhoz, a főnökéhez. Amikor a szerelme nem talál viszonzásra, az tényleg fájdalmas, pedig csak pár oldallal korábban ismerjük meg mi is a lány érzéseit. Érdekes volt felfedezni, hogy a felszín alatt mennyire tele van bizonytalansággal szinte mindennel kapcsolatban, pedig látszólag nincsen oka rá. A könyv egyik legjobb része, amikor eldönti, hogy karácsony után elhagyja Párizst és Velencébe utazik egy hónapra. Teljesen őrült lépés, mégis, ki nem gondolt már arra, hogy csapot-papot ott hagyva elutazik álmai városába?

Nelly elhatározza, hogy megpróbál utána járni a nagymamájától örökölt gránátköves gyűrű és egy Velencében játszódó regény rejtélyének, mert minden jel arra mutat, hogy az ékszer és a könyv is a nagymama fiatalkorához és egy velencei szerelmi kalandhoz köthető. A lányt a kezdeti nehézségek után elvarázsolja Velence. Barreau korábbi könyveiben megismert érzékletes Párizs leírásaiból kiindulva sejtettem, hogy az olasz várost is jól fogja bemutatni, de még így is meglepett, mennyire jó hangulatot teremtett. Imádtam Nellyvel csatangolni, muszáj azzal a közhellyel élnem, hogy mintha én is ott lettem volna Velencében. Már a helyszínért érdemes ezt a könyvet elolvasni.

A körítés mellett a történet is a jobbik Barreau-k közül való, a 2018-ban megjelent Párizs mindig jó ötlet-et juttatta leginkább eszembe, hiszen abban is egy hasonló, múltbeli rejtély utáni nyomozás adja a cselekmény vezérfonalát. Nelly azért nem magánnyomozóként rója Velence utcáit, a krimi vonal sokszor elmosódik a romantikus szál mellett, amely ugyan elég kiszámítható vég felé csordogál, a Nelly társául szegődő férfi, Valentino viszont hasonlóan izgalmas figura, mint a lány. Az olvasó a szemszögváltásoknak hála hamar kiismerheti a jellemét, aki egy csapásra egy hamisítatlan Barreau főhőssé lép elő. Bár Nelly azt hiszi, egy jóképű olasz férfi, aki Valentino névre hallgat, az csak nagy nőcsábász lehet, valójában lelki társra talál benne. Valentino éppoly romantikus lélek, mint ő.

Egy sor szórakoztató jelenet tarkítja a velencei kalandjaikat, amely során Nelly folyamatosan formálódik: már nem az az álmodozó filozófia hallgató, mint a történet kezdetén. Barreau tökéletesen kihasználja azt az írói toposzt, hogy míg a lány a nagymamája fiatalkori szerelme után kutat, közben igazából önmagára talál rá, feldolgozza a múltjában történteket. A gránátköves gyűrű titkának megoldása ötletesre sikerült, ügyesen csepegtette az információmorzsákat az író.

A befejezés természetesen happy end, az ember jó érzésekkel csukja be a könyvet, néha nem is kell ennél több.

7/10

A könyvet a Park Könyvkiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.