Szépirodalmi igényű ponyva. Ez Rejtő Jenő védjegye. Óriási rajongója vagyok a szerzőnek, ezért nagyon örültem, amikor kiderült, hogy az e havi NIOK közös könyv a Libertine kiadó új kötete lesz, amelyben egyszerre két elbeszélést is olvashatunk a szerzőtől. A Vesztegzár a Grand Hotelben talán kevéssé ismert alkotása az írónak, ahogyan az sem túlságosan közismert róla, hogy westernregényeket is írt, a Tigrisvér pedig ennek egyik példája. De pontosan az a célja az Aranylétrás könyveknek, hogy az ismert  szerzők nem legnépszerűbb műveit mutassa be, és a korábbi kettőhöz hasonlóan (Szerb Antal: A Pendragon legenda és Virginia Wolf: Mrs. Dalloway) ebben az esetben is egy kiváló darabhoz van szerencsénk. Pontosabban mindjárt kettőhöz, hiszen Rejtő Jenő két olyan alkotása került a szemem elé, amelyet eddig még nem olvastam, ezért nagy örömmel fogtam hozzá, és még nagyobb örömmel zártam be végül a könyvet, mert ismét kiválóan szórakoztam, akárcsak a szerző eddig korábban általam ismert alkotásain. Külön érdekesség volt számomra a western, hiszen eddig ebben a műfajban még nem ismertem Rejtő Jenő munkásságát, és mivel filmen nagy rajongója vagyok a műfajnak, ezért nagyon kíváncsi voltam, milyen lesz ezúttal könyv formátumban végigkísérni a vadnyugati kalandokat. Nos, nem csalódtam, az író ebbe az alkotásba is becsempészett nem kevés rejtői humort, de az igazi nyelvi bravúr és humorbomba a Vesztegzár a Grand Hotelben sajátja volt. Fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy ez utóbbiból készült egy remek film is Meztelen diplomata címmel (a kritika itt olvasható róla), amelyre érdemes rászánni az időt, mert kiváló szórakozást nyújt. Összességében mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a kiváló könyvet, aki szereti Rejtő Jenőt, mert nem hétköznapi élményt jelentenek ezek az alkotások, nagyon meg tudják színesíteni ezeket a mostani szürke hétköznapokat. 

A Kis - Lagonda szigeten található előkelő Grand Hotel bubópestis miatt vesztegzár alá kerül. Maud kisasszony szobájában megjelenik egy titokzatos fiatalember pizsamában, hogy aztán a kettejük sorsa egyre jobban összefonódjon, miközben egyre furcsább dolgok történnek a hotelben...

A Vesztegzár a Grand Hotelben Rejtő Jenő egy kevésbé ismert alkotása, pedig majdnem ugyanolyan jó, mint pl. A Piszkos Fred, a kapitány, istenien lehet rajta szórakozni. Jómagam együltő helyemben olvastam végig, és sokszor hangosan nevettem közben, mert annyira vicces alkotásról van szó. Ponyvairodalom ugyan, de annak egy olyan magas szinten művelt módozata, hogy már eléri a szépirodalom szintjét, nem véletlen, hogy Rejtő Jenő munkássága iránt a mai napig fennmaradt az érdeklődés, kiállta az idő próbáját az életmű. A Grand Hotelben nagyon érdekes nyomozás zajlik, miközben folyamatosan bonyolódnak a szálak, amelyek közül a legfergetegesebb az, ahogyan a főszereplő fiatalember próbál ruhához jutni, amelynek során rendkívül humoros helyzetekbe kerül. Kiszámíthatatlan csavarok sora követi egymást a történetben, mindenki gyanús lesz, hogy aztán egy mindennél bravúrosabb végjáték során mindenre fény derüljön. Nem fekszi meg a gyomrot a sztori, a cél a szórakoztatás, nem az elgondolkodtatás, de a jól eltalált karakterek és a nem hétköznapi események miatt egyáltalán nem felejthető alkotáshoz van szerencsénk. Brilliáns történetvezetés, kacagtató helyzet és jellemkomikumok sora, hihetetlenül pergő párbeszédek, van itt minden, ami igazán rejtőivé tud tenni egy könyvet. Aki még nem tette, olvassa el ezt a történetet, biztosan nem fog csalódni benne, tömény humorbomba, igényes szórakoztatás lesz a jutalma.

Egy igazi csemege a Tigrisvér, hiszen Rejtő Jenő westernregényei nincsenek benne annyira a köztudatban, mint egyéb alkotásai. Ez a történet egy gyáva fiatalemberről, Robinról szól, akinek életét alapvetően változtatja meg, hogy nevelőapja egy napon elmondja neki, hogy ő a híres bandita, a Tigris fia. Elindul, hogy bosszút álljon, azonban hiába próbál banditaként élni és cselekedni, az igazi tulajdonságai nem merülnek feledésbe, csak látszólag változik meg, valójában nem is olyan rossz ember, mint amilyennek látszik. Természetesen ez feltűnik egy fiatal hölgynek is, akit túszul ejt, és egyáltalán nem mellesleg annak az embernek a lánya, aki egykoron az igazságszolgáltatás kezébe adta az édesapját. Bonyolódnak a szálak itt is emberesen, sokszor nem könnyű követni az eseményeket, de a szórakoztatás egyetlen percig sincs veszélyben, igazi vadnyugati kalandot kapunk a szerzőtől.

Nagyon érdekes volt egymás után olvasni ezeket az alkotásokat, hiszen az egyik egy magával ragadó, igazi Rejtő Jenő-mű, a másik pedig egy talán nem annyira maradandó írásmű, viszont a szórakoztató faktor az utóbbi esetben is elsőrangú. Azért születtek ezek a művek, hogy kikapcsolják az olvasót a szürke hétköznapokból, nem mostani darabok, azonban a varázsuk most is hat, még mindig remekül lehet rajtuk nevetni, nem rágta meg őket az idő vasfoga. A szerző kivételes tehetsége átragyog ezeken az alkotásokon, és ezzel a különleges szépségű kiadvánnyal méltó fényben jelenhettek meg újra. Nagyon kíváncsian várom, mi lesz a követő Aranylétrás könyv, hiszen a sorozat már most, három rész után is garancia a minőségre. Rejtő Jenő műveit olvasni mindig öröm, nem csak a szerző rajongóinak ajánlom ezt a könyvet, hanem mindenkinek, aki szeretne egy jót nevetni, miközben igényesen szórakozik.

9/10

A könyvet a Libertine kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.