Lassan már hagyomány itt a blogon, hogy összegzem az aktuális éves olvasmányaimat, ami nem véletlen: még mindig nagyon fontos része az életemnek az olvasás és szerencsére tartom azt a jó szokást is, hogy ügyesen választok az elém kerülő könyvek közül.
A 100 könyves álomhatár utoljára 2016-ban sikerült teljesítenem, oldalszámilag viszont idén is elértem a 30 ezer elolvasott oldalt, úgyhogy bőven volt miből a listára választanom, főleg, hogy alig volt közöttük újraolvasás. Idén is 10 regényt válogattam össze, de kezdjük a kakukktojással:
+1 J. K. Rowling és Jim Kay: a Harry Potter könyvsorozat illusztrált kiadásai
Muszáj pár sorban tisztelettel adóznom a Jim Kay által illusztrált kiadások előtt, mert egyszerűen fantasztikusak! Bármikor szívesen kalandozom a J. K. Rowling által alkotott varázsvilágban, többször is újraolvastam már Harry Potter, a kis túlélő történetét, és az illusztrált kiadásokkal a birtokomban még jobb ez az utazás. Pedig eleinte csak egy újabb bőrlehúzásnak éreztem az újabb és újabb kiadásokat, de Jim Kay bebizonyította, hogy nem véletlen kapta meg ezt a hatalmas feladatot. Az illusztrációi szinte második bőrként simulnak a sorokhoz, nagyon kreatívan alkotja meg a varázsvilág helyszíneit és szereplőit, miközben képes az aktuális hangulatot is megteremteni. Az idén megjelent illusztrált Tűz serlege most a legfrissebb élményem, remek szórakozást nyújtott a részletes rajzok böngészése olvasás közben.
10. David Benioff: Tolvajok tele
David Benioff könyvét még év elején, a rettenetes Game of Thrones utolsó évad előtt olvastam és ezzel nekem be is bizonyította, hogy remek író. (Tényleg az, a westerosi ámokfutást most ne vegyük figyelembe.) Leningrád II. világháborúbeli ostroma, mint téma alapból nem sok kellemes percet ígért, de még így is meglepődtem, hogy Benioff mennyire zseniálisan rakta össze az egészet: egy ismerős sémára (fiú felnövés történet, a hős elindul szerencsét próbálni) húzza fel az éles, szörnyűséges, igaz történet alapján írt vázat, amit lehetetlen letenni – és feledni.
9. Terri Fleming: Észérvek és érzelmek
A lista nagy meglepetése ez a könyv, mert egy Jane Austen folytatásról van szó. Az írónőt nem annyira ismerőknek: Jane Austen életműve mindössze 6 regényt, néhány korai írást, levelet és történet töredéket tartalmaz, de népszerűsége olyannyira töretlen, hogy időről-időre felbukkannak más írók tollából származó folytatások és újragondolások, vagy épp olyan könyvek, melyeknek maga az írónő a főszereplője. Többségük nem több egy-egy bűn rossz próbálkozásnál (Amerikában elég népszerű egy borzasztóan megírt könyvsorozat, amelyben Jane Austen nyomoz), van egy-két középszer (mint a magyarul is megjelent zombis Büszkeség és balítélet, vagy épp a múmiás A Mansfield-i kastély) és még kevesebb a kiváló közöttük. Az Észérvek és érzelmek szerencsére ez utóbbiba tartozik. Az írónő alapból húzott egy váratlant, és a Büszkeség és balítélet folytatásában Mary Bennett-et tette meg főhőssé, a legkevésbé népszerű lányt a testvérek közül. Azzal sem érte be, hogy egy átlagos romantikus történetet kerekítsen köré, hanem egy nagyon hiteles lélektani regényt írt, miközben képes volt arra is, amibe a legtöbben belebuknak: nem utánozta le Jane Austen stílusát, mégis képes volt tisztelegni az írásmódjával az írónő emléke előtt. Ha valaki már kiolvasta az összes Jane Austen regényt, de szeretne még több olvasmányélményt, akkor ezt ajánlom!
8. Lucy Strange: A világítótorony legendája
Lucy Strange már a második ifjúsági könyvével varázsolt el idén: A világítótorony legendájában meg van minden, ami egy jó lányregényhez kell. Kritikám.
7. Robert Galbraith: Halálos fehér
J. K. Rowling Robert Galbraith álnév alatt megírt krimisorozatának előző kötete még 2016-ban volt a kedvenceim között, úgyhogy a több éves várakozás egy izgalmas függővég után megtette a hatását: tűkön ülve vártam, hogy megtudjam, miképp folytatódik Cormoran Strike magánnyomozó élete és sokan voltunk így ezzel. A Halálos fehér lett az a része a sorozatnak, amit vagy nagyon szeretnek, vagy nagyon utálnak az olvasók, átmenet nincs. Én nagyon szerettem, roppantmód élveztem olvasni, bár a negatív kritikákat is meg tudom érteni. Akit alapvetően érdekel a londoni magánnyomozó és hű társa, Robin hétköznapjai, és magánéleti bonyodalmai, az nem fog csalódni, aki viszont egy izgalmas, pörgős krimire vágyik, inkább másik könyv után nézzen, mert a krimiszál tényleg lassan bontakozik ki. Rowling nem az az idegbeteg krimi író fajta, aki az első fejezetben vérengzésbe kezd: a bő 600 oldalas könyv legfontosabb történése csak a 300. oldal környékén bukkan fel, én viszont nem unatkoztam egy percre sem.
6. Edgar Cantero: Kotnyeles kölykök
Igazi őrült száguldás ez a regény, Scooby Doo féle, huszonévesekből álló belevaló csapattal, rejtélyekkel, kalandokkal, elmegyógyintézetből szökéssel, bányában való meneküléssel, miközben olyan szörnyek üldöznek, amiknek a kelleténél több a lába, meg a foga. Edgar Cantero ráadásul rohadt stílusosan ír, műfajok között ugrálva osztogatja a metaforákat és gyilkos egysorosokat, miközben a legsötétebb pillanatokban is képes humorral oldani a feszültséget. Igazi mindfuck ez a könyv, és jár a Fumax kiadónak a pacsi, hogy egy minőségi fordításban, kiadásban hozták el nekünk itthon.
5. Cath Crowley: Szavak kékben
Évekig reménykedtem benne, hogy felfigyel Cath Crowley-ra az egyik hazai kiadó. A kritikámban össze is szedtem, miért volt érdemes várni rá, itt most legyen elég annyi, hogy ebben a könyvben található a világ legmenőbb könyvesboltja!
4. Sally Rooney: Normális emberek
Sally Rooney Costa-díjas regénye külföldi népszerűsége után itthon is nagyot szólt. A 28 éves ír írónő az untig ismert témát – egy fiú és egy lány kapcsolatát – boncolgatja érdekes prózai stílusban és abszolút megértem, miért pont erre a könyvre figyelt fel a közönség az utóbbi 1-2 év kortárs irodalmából. Végig megszólítva éreztem magam, elgondolkodtatott, meglepett, remek lélektani regény, bérelt helye van a XXI. Század Kiadó KULT Könyvek sorozatában. A BBC minisorozat adaptációja már készül belőle, az írónő új könyvét pedig türelmetlenül várom.
3. Elizabeth Gilbert: A lélek botanikája
Elizabeth Gilbert nevét az Ízek, imák, szerelmek okán szokták ismerni, engem is csak a kíváncsiság vezérelt, hogy más oldalról is megismerjem az írónőt: így került sorra nálam A lélek botanikája. A rózsaszín borító ne tévesszen meg senkit: ez nem egy mézes-mázos történet, aminek semmi jelentős mondanivalója nincsen, ez egy zseniális regény. Felölel egy teljes évszázadot (kb. 1700-as évek végétől az 1800-as évek végéig), miközben bemutatja Alma Whittaker és édesapja történetét. Kontinenseken átívelő kaland ez egy roppant izgalmas korban: ez a nagy felfedezések ideje, amikor a tudás hatalom és az okosak tudtak is élni vele. Bele se merek gondolni, hogy Elizabeth Gilbert mennyi időt töltött előzetes kutatással, de kétségtelenül megérte: egy jól megírt, izgalmas, sok témában ismeretterjesztő történetet adott ki a kezéből, amit a sűrű sorokban apró betűkbe szedett 500+ oldala után is örömmel olvastam volna tovább.
2. Neil Gaiman - Terry Pratchett: Elveszett próféciák
Neil Gaiman és én eddig nem voltuk túl nagy barátok, amit mindig is fájlaltam. Az Elveszett próféciákat a sorozatadaptációval ismertem meg, amit nagyon imádtam, így kapott egy esélyt a könyv is. Nyilvánvalóan jó döntésnek bizonyult, hiszen elég volt a toplista második helyéhez. Szórakoztató, kreatív történet egy fantasztikus főszereplő párossal egy olyan világban, amiben nagyon szívesen élnék is, köszönöm szépen.
1. Leigh Bardugo: Six of Crows – Hat varjú
Évek óta mindig egy fantasy kerül a listám élére, ezzel a szokással idén sem tudtam szakítani. Tavaly V. E. Schwab, idén pedig Leigh Bardugo amerikai írónő volt a nagy felfedezettem. Grishaverse-nek – Grisaverzumnak - nevezik az általa teremtett fantasy világot, amelyben több könyvsorozata is játszódik: a Six of Crows az egyik ilyen sorozat nyitókötete, és a hat varjú megnevezés egy csapat elszánt, veszélyes feladatot magára vállaló fiatalt rejt. Leigh Bardugo egy okosan megírt, sokrétű heist sztorit tár az olvasó elé egy érdekes világban, remek szereplőkkel: bár a főszereplők kamaszok, bárgyúságnak vagy kliséknek itt helye nincs, szórakoztató párbeszédekből és zseniális fordulatokból viszont annál több van. Ezért is szerepel e lista élén, mert végre egy YA könyv, ami nem a szokásos utat járja be, hanem újat teremt és hangulatában is inkább már az idősebb korosztálynak szól. Nem is csodálkozom, hogy a Netflix lecsapott a lehetőségre, hogy sorozatot készítsen a Grishaverse könyveiből, amit ráadásul itthon, Magyarországon jelenleg is forgatnak. Leigh Bardugo csillaga pedig magasan ível felfelé, nemrég Budapesten is dedikált és remélem, hogy egyre több könyvét olvashatjuk majd magyarul is.
