Kárpáthy Zoltán (1966)
2018. október 03. írta: FilmBaráth

Kárpáthy Zoltán (1966)

Szép volt, jó volt, de hiányzott belőle az a bizonyos plusz, ami az első részben megvolt

karpathy_zoltan.jpg

Mindenki kedvenc Bornemissza Gergelye Kárpáthy Zoltánnak sem volt utolsó. Kovács István még túl a sokadik X-en is nagyon sármos férfi, nem véletlen, hogy a Várkonyi filmek időszakában utána sóhajtozott minden hölgynéző (és igen, még én is tinikoromban a 90-es évek elején, mert még akkor is sokszor leadta a tévé az Egri csillagokat). és még ma sem merült feledésbe a neve (ehhez persze kellett az Abigél Kuncz Ferije és a Szomszédok Deziréje is). Mindezzel együtt a Kárpáthy Zoltán soha nem került olyan közel a szívemhez, mint az Egy magyar nábob, pedig romantikában, kalandokban, jól megírt karakterekben most sem volt hiány, azonban az ifjú báró sajnos nem volt olyan karizmatikus, mint csárdát felégető, szilaj édesapja, akit csendes édesanyja szelídített meg. A helyzeten  sajnos a 15 év kihagyás után történt újrázás sem javított, jó volt újra látni a régi ismerősöket, a színészlegendákat játszani, szép volt, jó volt, de hiányzott belőle az a bizonyos plusz, ami az első részben megvolt. A hiba nem a snájdig főhősben volt - aki kaszkadőr nélkül esett bele a jeges Dunába, szerencsére nem történt semmi baja -, hanem abban, hogy Bessenyei csak egy van, és egy jól nevelt 18 éves fiatalember egyszerűen nem tud olyan érdekes lenni, mint egy szenvedélyes nemesúr, a reformkor is sokkal pezsgőbb időszak volt, mint 1838, és ez még akkor is így van, ha élőben nézhettük végig a legendás árvizet, Wesselényivel, zavarosban horgászó kalandorokkal és hétköznapi hősökkel, ahogyan kell. Szerethető darab, amit mindig jó újra megnézni, de hiányzik belőle az első rész mindent elsöprő szenvedélye, a szerelmi szál sem olyan bonyolult, mint korábban (aranyosak a fiatalok, de azért a Szentirmay Rudolf-Mayer Fanny-féle tragikusan szép érzelmek sokkal mélyebben megérintik a nézőt), a bonyodalmak sem olyan körmönfontak, és még Kárpáthy Abellino karaktere is végzetesen háttérbe szorult. Nyilván Darvas Iván néhány jelenetben is felejthetetlen tud lenni, de azért ennél többet érdemelt volna, miközben a rendező által játszott Maszlaczky ügyvédre sokkal nagyobb rivaldafény esett. Nincs ezzel semmi baj, Várkonyi Zoltán színésznek is remek volt, mégis határozottan halványabb lett a folytatás. Pedig emlékeim szerint annak idején a könyv ugyanúgy lekötött, mint az első rész, a film azonban valamiért nem tudott olyan sodró lendületű lenni, mint az Egy magyar nábob. Mindezzel együtt mindenkinek csak ajánlani tudom, aki még nem látta, Jókaiból sohasem elég, a színészgárdát pedig kár lenne kihagyni, szóval kalandra vagy újrázásra fel, még ma is meg tud szépíteni egy unalmas őszi vasárnap délutánt ez a régi kedvenc.

18 év telt el Fanny halála óta, a fia, Zoltán (Kovács István) Szentirmay gróféknál nőtt fel, lányukkal, Katinkával (Venczel Vera) együtt, akivel szépen lassan rájönnek, hogy többet éreznek egymás iránt, mint testvéri szeretet. Azonban az idő nem kedvez a romantikának, mert Kárpáthy Abellino (Darvas Iván) ügyvédje úgy akarja megnyerni a sok éve tartó pert, hogy megvádolja Szentirmayt azzal, hogy valójában ő Zoltán apja. A gróf meg akarja kímélni a fiatalembert a kényes ügytől, ezért elküldi a házából, azonban nem ad magyarázatot, ami végül tragikus eseményekhez vezet...

Lányok, tegye fel a kezét, aki nem álmodozott arról tizenévesen, hogy egyszer csak jön a jóképű Kárpáthy Zoltán, berúgja az ablakot, majd a karjaiba kapja, és egy csónakba fektetve megmenti őt a halálos veszélytől? Oké, Wesselényi Miklós volt az árvízi hős, de azért mégiscsak ez a kép villan fel először, ugye? Az uraknak is biztosan ez a kedvenc jelenetük, csak nyilván a saját szempontjukból nézve, mert ki ne szeretne bátor hős lenni  a legendás árvíz borzalmas éjszakáján? Aztán persze felnőttünk, és benőtt a fejünk lágya, a filmes hősöket felváltották az igazi szerelmek, nem lettünk hősök, csak a saját hétköznapjainké, de azért amikor újra látjuk ifjúkorunk kedvencét, újra elkezd zakatolni a pici szívünk, mi is ott mentjük Wesselényiékkel az embereket a vízből, szurkolunk a jóknak, utáljuk a rosszakat. Kár, hogy az árvíz után határozottan leül a történet - dögunalom a pör meg az ingatlanspekuláció, hát hol vannak a nagy érzelmek? -, de még mindig élmény végignézni az ifjú Kárpáthy kalandjait.

Amíg az első rész Bessenyeiről szólt, a másodikban Latinovits Zoltán vitte a prímet (még szép, mégiscsak ő volt a színészkirály), a visszafogottsága mögött vibráló szenvedély sokkal izgalmasabbá tette a figuráját, mint a kissé sablonos Kárpáthy Zoltánét, akit Kovács István nemes egyszerűséggel játszott el. Darvas Ivánnak sajnos csak nagyon rövid játékidő jutott, ahogyan Básti Lajosnak is, de ebben a filmben olyan színészek tűntek fel mellékszerepben, mint Bitskey Tibor, Bárdy György, Kovács Károly, Szemere Vera, Venczel Vera, Halász Judit, Tomanek Nándor.

karpathy_zoltan2.jpg

Egy hatalmas tortával indulnak az események, az ifjú Kárpáthy 18-dik születésnapján járunk, aki apja végakarata szerint ekkor nyithatja ki édesanyja befalazott szobáját, de nincs idő a múlton rágódni, a fiatalemberre hirtelen szakad rá a felnőttkor, túl fiatal még, hogy átlássa azt az aljas praktikát, amellyel az ügyvéd kiforgatja a vagyonából. Azonban a sors közbeszól, Kőcserepy akkor veszít el mindent, amikor már úgy néz ki, hogy minden az övé lesz, a szerelem pedig mindent legyőz, és talán éppen ezért nem tud olyan emlékezetes lenni a záróképsor, mint az előző résznél. Szegény Kárpáthy Zoltánnak az a tragédiája, hogy mindenki az előző részhez méri, pedig önmagában egy nagyon jó kis kalandfilm, Jókai sem felejtett el írni, egyszerűen csak halványabb az összhatás, mint az első felvonásban.

A hölgyeknek itt sem osztottak még lapot, ráadásul itt még egyetlen vérforraló táncosnő sincs az urak legmélyebb bánatára, de azért nem kell félteni Ruttkai Évát, Venczel Verát és Halász Juditot, kihozták a maximumot a szerepükből, Szemere Verával együtt. Ez egy ilyen kor volt, hagyjuk a feminizmust, nem kell mindig erősnek lenni, időnként jól tud esni ilyen jó kis kalandfilm, amelyben az urak mentenek meg bennünket, és minden ármány dacára győz a szerelem, az irodalmi alapanyag, az értő rendezés, és a kiváló színészek voltak a garanciák arra, hogy ez történet nem lesz cukormázzal leöntve és nem merül feledésbe.

7/10

A Kárpáthy Zoltán teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr6114273059

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása