Valami lehet ebben az izlandi levegőben, hogy az utóbbi években az alig több mint 330 ezer lakossal bíró északi szigetország várakozásainkon felül teljesít zenében, filmekben és fociban is. Az egyedi hangvételű Fúsi, Madárkák és Kosok után nagyon érdekelt vajon a horror műfajában mit képesek alkotni.

A cselekmény két szálon fut. Egyrészt megismerkedhetünk három baráttal, akik Reykjavíkból költöznek át egy kis szigetre, ahol egy öreg házat újítanának fel a tél folyamán, hogy nyáron turistákkal töltsék fel azt. Ezt nehezíti a ház múltja és a vele járó furcsa események. Míg a másik szál a városban játszódik, ahol egy pszichiáter, Freyr (Jóhannes Haukur Jóhannesson), kinek fia három éve nyomtalanul eltűnt és egy nyomozónő rejtélyes halálesetek ügyét próbálják felderíteni.

A legnagyobb kérdés számomra két dolog volt: Működik-e, mint horror? Tud-e valami olyan pluszt hozzáadni, amitől más lesz, mint a többi film?

A film felépítése kicsit a Get Out-ra hasonlít abban, hogy folyamatosan váltogatnak a horror szálat vivő ház és a nyomozás között, annyi kiegészítéssel, hogy a nyomozós szálban is akad rendesen para. Tulajdonképpen két különböző filmet látunk. A városban játszódót talán a Fogságban-hoz tudnám hasonlítani, de sokkal erőtlenebb kiadásban, a házban játszódót, meg igazából bármelyik szellemes Blumhouse horrorhoz. A horror igazából működik. Feszült a film, valamennyi atmoszférával is bír és van pár nem rossz ijesztés (főleg jump-scare-eket kell várni), de sajnos kiszámítható. Edzettebb horrornézők majdnem mindig tudni fogják, mikor fog történni valami rémisztőnek szánt dolog. Sokkal pozitívabban álltam volna fel a moziszékből, ha meg tudott volna lepni. Ugyanez sajnos elmondható a nyomozásról is.

Kétség kívül a műnek ez a sokkal erősebb oldala, mert igazi karakterek vannak, igazi problémákkal. Ellentétben a három home improvement-essel, akiknek volt egy random teljesen előkészítetlen műbalhéjuk, és annyi. Az is jót tett a nyomozásnak, hogy a film messze legjobb színésze, Jóhannes Haukur Jóhannesson abban játszott és azért az meglátszott, hogy ő egy igazán képzett színész. Ennek ellenére teljesen boldog ezzel a szállal se vagyok.

Habár nem olvastam a könyvet és nem tudok véleményt mondani róla, azt azért elmondhatom, hogy a film sztorija lyukas volt rendesen. Nem akarok spoilerezni és nyakatekerten körülírni sem szeretném, de maradjunk annyiban, hogy a befejezés egyáltalán nem elégített ki a válaszok tekintetében, és az én szememben inkább csak átgondolatlanná tette a filmet. Maga a nyomozás pedig, ahhoz képest, hogy milyen lehetetlen helyzetből indulnak egész könnyen megoldódik, sokszor csak úgy magától.

Ami igazán bánt az az, hogy ez egy oké horror és egy oké nyomozós történetnek a keveréke. Semmi olyan, amire később is emlékezni lehetne, vagy kiemelné a tömegből, azon kívül, hogy izlandi.

6/10

Az Emlékszem rád teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.