Üdítően eredeti krimi. Bevallom őszintén, a cím miatt lettem nagyon kíváncsi a könyvre, azt hittem, egy bérgyilkos famíliáról lesz benne szó, de egyáltalán nem erről van szó, ennek ellenére mindvégig fenn tudta tartani az érdeklődést a szerző, kár, hogy pont a legvégére fogyott ki a szufla a történetből. Mindezzel együtt ez egy nagyon izgalmas sztori, egyáltalán nem átlag krimi, a hangvétele nagyon egyedi, ahogyan a megközelítés módja is, fordulat fordulatot követ, nagyon gyorsan magába szippant a történet, letehetetlen kategória. Nem igazán vagyok rajongója a műfajnak, tényleg csak a cím és a fülszöveg miatt vettem a kezembe a könyvet, ennek ellenére már az első oldalon magával ragadott, és nem eresztett egészen az utolsó oldalig. Kár, hogy pont a legvégéről maradt le egy igazán maradandó csavar, egészen addig minden szavát nagyon figyelmesen olvastam, nehogy lemaradjak valamiről. A szerző le sem tagadhatná, hogy stand-up komikus, olyan fekete humora van, mint a ház, az ötletei sziporkáznak, miközben egyetlen percre sem veszítjük el a fókuszt a nyomozásról. Mert az bizony nagyon izgalmas, mindenki gyanúsított, hiszen a cím nem csal, itt valóban mindenki gyilkos, még ha nem is olyan módon, ahogyan gondolnánk, ebben a családban mindenkinek van valami vaj a füle mögött, amikor már azt hinnék, végre kiderül, hogy ki is lesz az, jön egy újabb fordulat, amitől minden megváltozik. Aztán természetesen az lesz a gyilkos, akire sohasem gondolnánk, de addigra már jól megtekergettük az agysejtjeinket a főszereplővel együtt, aki amúgy egyáltalán nem nyomozó, csak a körülmények teszik azzá, így velünk együtt próbálja kideríteni a bűncselekmények okozóját - mert akad itt több gyilkosság is - , miközben lassan csepegteti számunkra az információkat. A szerző úgy tartja be a műfaj határait, hogy közben áthág minden szabályt, itt bizony nem segít a Sherlock Holmes-i logika, nagyon kell figyelni, mindennek jelentősége van, egyszerre vérfagyasztó és szórakoztató az összhatás, egyetlen percre sem unatkozunk.
Ernest Cunningham egy olyan család tagja, ahol mindenki gyilkos. Éppen ezért amikor egy családi találkozóra kerül sor, egyértelmű, hogy hamarosan el fog követődni egy gyilkosság. És természetesen bárki lehet közülük az elkövető, Ernie-nek nagyon össze kell szednie magát, amikor botcsinálta nyomozóként a tettes nyomába ered...
Sherlock Holmes-on nőttem fel, ezért nem nagyon szoktak érdekelni a krimik, mert általában már az elején rá szoktam jönni, hogy ki a gyilkos. Ezúttal nem ez történt, egészen a legutolsó fordulatig halvány lila gőzöm sem volt arról, hogy ki lehet az elkövető. Mindeközben olyan jó stílusban írt a szerző, hogy egyetlen pillanatra sem volt kedvem abbahagyni a könyvet, szinte egy ültő helyemben olvastam végig, pedig nem éppen vékony kötetről van szó. Nagyon olvastatja magát az alkotás, amely egyáltalán nem tucatdarab, rendkívül egyedi hangvétele van, ráadásul tényleg nem lehet rájönni, hogy ki a gyilkos, olyan fordulatos, és jól megírt - bár néha egy picit túlírt - darabról van szó. A szerző egy ausztrál stand-up komikus és író, akiről eddig nem tudtam semmit, de most nagyon kíváncsi lettem rá, nagyon remélem, hogy lesz még folytatás, mert ez tényleg egy jó könyv, olyannyira, hogy az HBO már meg is vette a megfilmesítési jogokat, epedve várom a képernyős változatot. A forgatókönyvön nem kell sokat dolgozni, a mű már most olyan, mint egy film, miközben egyetlen percre sem tér el a műfaji szabályoktól, mégis üdítően eredeti hangon szól hozzánk.
A cím telitalálat és ráadásul még igaz is, bár egyáltalán nem úgy, ahogyan gondolnánk. A Cunningham családban tényleg mindenki gyilkos, de nagyon különböző a történetük, és csak szépen lassan derül fény rájuk, így kellőképpen meg tudunk lepődni rajtuk és mindig egy újabb lökést ad a rendkívül jól vezetett történethez. A feszültséget és az érdeklődést mindvégig sikerül fenntartani, miközben nincs hiba a szórakoztató faktorban sem, itt semmi sem előre kiszámítható, amikor már úgy gondolod, hogy végre kezdesz rájönni, ki lehet a gyilkos, mindig jön egy újabb fordulat, amire egyáltalán nem számítasz, és megint nem értesz semmit. Aztán megint történik egy újabb haláleset, még nagyobb lesz a tét, még jobban belebonyolódunk a történetbe, hogy aztán a végén minden szál összeérjen. Kár, hogy pont a legvégére nem került egy minden felülmúló csavar, de ennél nagyobb bajunk ne legyen, összességében ez egy nagyon jó krimi, amin rengeteget lehet agyalni, és amelyen garantáltan nem fogunk unatkozni.
A fülszöveg azt ígérte, hogy az alkotás Agatha Christie és Arthur Conan Doyle találkozása a Tőrbe ejtve-filmekkel és A csütörtöki nyomozóklubbal. Nos, a klasszikusokig nem ér fel a könyv, de kétségkívül új színt hozott a műfajba, amelynek ahogyan már említettem, nem vagyok igazán nagy rajongója, de ez a könyv nagyon tetszett. Friss, eredeti hangja van, amelyhez kell egy kis nyitottság, de annyira olvastatja magát a kötet, hogy a krimik kedvelői biztosan megtalálják a számításukat benne. Az alapötlet zseniális: ha mindenki gyilkos, akkor mindenki gyanúsított, semmi sem biztos, minden nyomra oda kell figyelni, egyetlen pillanatra sem lehet lazsálni, különben elveszítjük a fonalat. Teljesen mást kaptam ettől a könyvtől, mint amire számítottam, de maradandó élményt nyújtott a számomra, és tényleg nem jöttem rá, hogy ki a gyilkos, jól meglepődtem a végkifejleten. Mindenkinek ajánlom ezt a kötetet, aki egy jó krimire vágyik, biztosan nem fog unatkozni az olvasása közben, figyeljen nagyon és hagyja, hogy átáramoljon rajta ez a remek történet.
9/10
A könyvet az Agave kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.
