Mi a baj a filmes rendezvényekkel?
2017. július 27. írta: danialves

Mi a baj a filmes rendezvényekkel?

Mostanság még csak különösebben nyitott szemmel sem kell járni ahhoz,  hogy állandóan különböző exkluzív vetítésekbe botoljunk, legyen bár az alkalom, a helyszín vagy a levetített film különleges. Láthatóan minden ilyen rendezvény kirobbanó siker: a mozikban iszonyatosan bukó Kojotra a Rooftop Cinema keretében végül elkapkodták az összes jegyet, de sorozatosan tapasztalom azt is, hogy olyan ismerőseim jelzik részvételüket a különböző moziéjszakákon, akik egyébként egész évben nem mennek el ennyi filmre moziba - igaz, saját példámból is tudom, hogy a karszalag pont azoknak éri meg a legkevésbé, akik lelkesen fogyasztják a mozifilmeket, hiszen pont nekik nem marad 4-5 db pótolni való. Azonban mégis úgy gondolom, hogy ez a jelenség éppen ellenkező hatást ér el, mint amit a látszat mutat: a filmművészetet nem hogy nem hozza közelebb, de terjedését, elérhetőségét egyenesen megnehezíti.eventcinema.jpg

Természetesen egyáltalán nincs ellenemre, hogy ilyen formában akár a szélesebb közönséghez is eljuthatnak olyan alkotások, mint a Kojot, a Nyers vagy az Ex Machina. Sőt, számos értékes alkotás sikeréhez vezetett, amikor a forgalmazók felfedezték, hogy hasonló módon óriási felhajtást csinálhatnak filmjeiknek. A Mozinet Filmnapok abszolút ebben a szellemiségben született (noha szerintem számos alapvető probléma miatt soha nem lesz igazán sikeres - igaz, még így is messze eredményesebb, mint a riválisok hasonló próbálkozásai), de a Mozinet legnagyobb eredményeit akkor érte el, amikor a Saul fia kampányát részben premier előtti vetítések sorozatára húzta fel (azóta pedig ezt pl. a Jackie-vel is megismételte). Persze maga a premier előtti vetítés fogalma messze nem új találmány, de az egy egészen zseniális felismerés volt, hogy annak exkluzivitás-érzete akár 4-5-6 alkalommal is megismételhető, ezzel nemcsak tetemes nézőszámmal vezetve fel a premiert, de a szájreklámmal és a teltházak hírével gyakorlatilag ingyen teremtve meg a kampányt a produkció számára. Az Ernelláék Farkaséknál lakásvetítéses-közönségtalálkozós promóciója is lényegében ezt az elvet tette magáévá, ugyanilyen kimagasló eredménnyel.

Van azonban egy óriási különbség az event cinema, valamint az elővetítések vagy akár a Lux-filmnapok között: előbbi egyáltalán nem a filmekről szól. Ezek a programok csak egy alternatívát jelentenek, hogy a péntek (kedd, szerda) esti sörözéshez mit válasszunk háttérzajul, irrelevánssá téve, hogy az film vagy koncert - és ez a közönségen tökéletesen le is mérhető. Amióta a Toldi félig "körúti" kocsmaként szolgál (eredeti nyelvű vetítéseivel a külföldi fiatalokat is megcélozva), gyakorlatilag tele van olyan társaságokkal, akik láthatóan nem a filmért, hanem kocsmatúrájuk aktuális állomásaként ülnek be egy-egy vetítésre. De a jelenség szempontjából sokkal fontosabb az a célcsoport, akiknél igazából csak annyi a lényeg, hogy az adott havi "kulturális esemény" keretét kipipálja, legyen az film, színház, slam poetry vagy Múzeumok Éjszakája. Ezen rendezvények nagy találmánya pedig éppen az, hogy a sznobok és hipszterek szemében a Transformers-rajongó bunkók szórakozásaként felfogott mozit képesek kulturális eseményként tálalni, noha igazából a felszín alatt ugyanarról van szó. A Rooftop Cinema például már a vetítéseket is megszakítja, hogy nézői ehessenek-ihassanak, illetve mert szerintük attól lesz közösségi élmény a mozi, hogy minél gyakrabban leállunk beszélgetni közben. Mondanom sem kell, mennyire távol áll a mozi eredeti koncepciójától, amikor a mozgóképek már annyira háttérbe szorulnak, hogy a hangsúly a közönség interakcióira és a popcorn-újratöltésre kerül - ilyen értelemben ironikus módon a tetőmozi még a közönsége által lenézett "popcornzabáló prolik"-nak is alámegy színvonalban.eventcinema2.jpg

De minél jobban elmosódik a határ, annál jobban kikerülnek a középpontból az alkotások minden más rendezvény esetében is. A Mozinetes vagy Lux-filmnapos vetítéseket döbbenettel figyeltem, ahogyan emberek sorra lövik a szelfiket az Uránia filmszínházban - nem azért kaptam fel a fejem, mert nem tartanám Magyarország, de akár egész Európa egyik legkülönlegesebb belső terű vetítőtermének, hanem mert ugyanebbe a helyiségbe a hét bármelyik napján belépőjegyet válthatunk kb. 1500 forintért. (Konkrétan olcsóbban, mint a Westend vagy az Aréna termeibe.) A körülöttem ülők azonban mégis úgy viselkedtek, mintha egy exkluzív luxusrendezvényen lettek volna, amely nem adatik meg számukra minden nap - és végeredményben ez teszi borzasztó kontraproduktívvá ezeket a rendezvényeket. A filmművészet, filmforgalmazás érdeke ugyanis hosszú távon éppen az lenne, hogy a közönség kezdje a mozit a hétköznapjai részeként érzékelni, és akkor is megforduljon a fejében egy Kojot vagy egy Moonlight megtekintése, ha azokat csak egyszerűen műsoron látja és nem hiperkülönleges tálalásban teszik elé. Ezzel viszont az illetékesek ugyanazt művelik a nézők ingerküszöbével, mint a kortárs látványfilmek: a közönség előbb-utóbb hozzá fog szokni ahhoz, hogy csak azokra a filmekre kapja fel a fejét, amelyekhez premier előtti, tető- és lakásvetítések, maratonok és filmfesztiválok járnak.

Saját baráti körömben is azt tapasztalom, hogy a "Titanic filmfesztivál" kulcsszóval sokkal könnyebben be lehet csábítani őket a moziba, mint azzal, hogy "nézzünk meg egy európai filmet a Puskinban" felkiáltással, noha a tényleges program mindkét esetben gyakorlatilag ugyanaz. De láthatóan a legtöbb fesztivál szervezői is küzdenek azzal, hogy a "fesztivál" szót definiálják, és többről legyen szó egy díjak osztogatásával egybekötött mozimaratonnál. Hiszen a filmnézést nehéz összekötni azzal az utcai felvonulással és bulizással, amire az átlagember a "fesztivál" szó hallatán asszociál, a szakmai programok pedig aligha őket célozzák meg - így végeredményben marad a filmnézés, amit megpróbálunk a Volt, Sziget és a különböző alkohol-ünnepek mintájára becsomagolni. Természetesen aggódom én is a magyar nézők kriminálisan alacsony mozilátogatási mutatói miatt és örülök, hogy vannak olyan szakmabeliek, akik igyekeznek ez ellen tenni valamit és felhívni a figyelmet ismeretlen gyöngyszemekre - és teszik mindezt sikerrel. De nagyon oda kell figyelni arra, hogy ezt milyen formában tesszük, hogy ne a sör a kézben, a bulihangulat, a film előtti szelfi a filmközepi szünet maradjon meg az élményből az alkotások helyett.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr3512694011

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

The Man Who Laughs · http://trashneveles.blog.hu/ 2017.07.27. 22:14:45

"Az ugyan kissé rontott az élményem, hogy, a film második felére pont mögöttem talált helyett egy páros, akiket hallhatóan sokkal jobban érdekelt egymás társasága, mint maga a film, de mi más is adná meg az autentikus Grindhouse hangulatot, ha nem az, hogy kivételesen nem amiatt kell aggódnod, hogy rugdossák a székedet, vagy csámcsogva esznek, hanem hogy elkezdenek-e szexelni a közeledben, vagy sem." (Forrás: trashneveles.blog.hu/2017/04/03/szerelmi_verszomj_762 :D) (A vetítés amúgy ingyenes volt.)

Szóval igen nekem is van tapasztalatom olyan event vetítésben, ahol sokaknak a film valami másodlagos funkciót töltött be. Mégsem értek teljesen egyet ezzel, hiszen a "keményvonalas" film- és mozi rajongót érthetően zavarja ez. Sokszor engem is. Ám nekem pozitív élményem is kötődik az ilyen vetítéshez, és pl.: a Corvin Tetőhöz is. (Pl.: Haverokkal sörözve szinte egyedül néztük a Hullajót!, vagy sok más Spencer rajongóval a Kincs, ami nincset és ott tényleg közösségi élmény volt. Igaz, ezek akkor voltak, amikor még nem volt szünet, azt én is hatalmas baromságnak tartom.)

De nem is a saját élményeim miatt nem látom ezt a fajta taktikát kontra-produktívnak, hanem a marketing, vagyis annak hiánya miatt miatt. A "kis filmekre" ugyanis itthon szinte nincsen marketing keret. Ahogy te is írod, elsikkadnak, mert az embereket nem érdekli egy "üzbég feketefehér found footage kisrealista dráma" a Puskinban. A fesztiválok keretében azonban ezek a filmek is kapnak nyilvánosságot. ÉS, persze lehet, hogy így elvonzanak néhány nézőt, a Cirko gejzirben épp aktuálisan futó nem fesztivál filmtől, de a nagy blockbusterek így is kenterbe verik őket.

És, persze vannak, akik a buli miatt mennek el egy ilyen vetítésre, de ezzel nem nagyon lehet mit kezdeni. Aki sörözni megy a Corvin tetőre és közben megnézi egy filmet, az valószínűleg úgy sem ülne be a Puskinba (lásd a Kojot példáját, szinte bármelyik film mehetett volna helyette, valószínűleg hasonló az eredmény). Akit tényleg érdekel a film, az meg úgy is elmegy "rendes" körülmények között megnézni. Persze őt (Minket) zavarhatják a bulis filmnézők, ha épp találkozunk, de ez ellen hogy lehetne védekezni? Hogy belépés előtt kitöltetünk egy filmüveltségi kvízt, hogy ki a komoly érdeklődő?

És, hiába vonzanak be oda nem illő egyéneket ezek a dolgok, szerintem két nagy pozitívum miatt igenis jók ezek (kivéve a szünet, mert az faszság).

1. Így legalább eljut az emberekhez. Az emberek nem azért nem járnak többet a Puskinba, mert már csak az "event mozi" érdekli őket, hanem mert eddig sem érdekelte őket a Puskin. (Azaz az event mozi a reakcíó az érdektelenségre, nem annak az oka). Ha a Kojotot megnézik 25-en, a Corvin tetőn meg elmegy rá 100 ember, de abból a százból csak újabb 25-t érdekel a film (csak eddig marketing híján nem jutott el hozzá), akkor már megérte szerintem.

2. Illetve Ezek nélkül egy csomó film egyáltalán nem lenne itthon a mozikba. Ki, hozna be itthon egy Raw-t, Swiss Army Man-t vagy egy friss wuxiat (esetleg más távol keleti akciófilmet) vagy hogy láthatna az ember egy Hullajót vagy giallo filmet a nagyvásznon? (Megjegyzem jobban tetszett, amikor a Corvin kultfilmeket adott, nem az épp aktuális Blockbustereket, de valószínűleg azért lett ez, mert ismét csak ez érdekli inkább a népet)

3. A harmadik, csak egy zárójeles dolog, de én személyesen is érzem a létjogosultságát, hisz olykor tök jó haverokkal 1-2(-3-4-5-) sör társaságában megnézni egy szórakoztató filmet. (Jó mondjuk én/mi általában közben figyelünk és utána beszélgetünk. Egy trash vetítés megint más)

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2017.07.28. 00:26:50

@The Man Who Laughs: "Aki sörözni megy a Corvin tetőre és közben megnézi egy filmet, az valószínűleg úgy sem ülne be a Puskinba (lásd a Kojot példáját, szinte bármelyik film mehetett volna helyette, valószínűleg hasonló az eredmény)"
Ez valószínűleg így van, a kérdés inkább az, hogy hány olyan emberből csinálunk ilyet, aki amúgy beülne a Puskinba, ha nem szokna hozzá, hogy mozi = event. Meg azért nem vetném el teljesen, hogy az általad említettek is rászoktathatók, igaz, ebben azért a sajtónak is van felelőssége, mert nem egyszer láttuk Titanicon, hogy azok a vetítések voltak tele, amiket az Origo vagy az Index jó előre felszopott, na most esetleg ezt meg lehetne tenni filmekkel fesztivál (vagy ad absurdum hazai premier...) nélkül is.

Mindenesetre szerintem ez itt a tyúk vagy a tojás esete, de én már azt szerettem volna hangsúlyozni a posztban is, hogy nem kéne, hogy elkápráztasson egy-egy vetítés sikere, mert alapvetően a Kojot eredetileg akár lehetett azért is bukás, mert volt előtte egy VAN, egy Ernelláék, egy Saul, ami elég komoly húzást és WoM-ot kapott ilyesmi rendezvényeken keresztül, a néző meg hozzászokott, hogy hazait csak jó szájreklám mellett. (Annyiban persze sántít ez, hogy az átlag magyar néző en bloc szarnak tartja a magyar filmet ettől függetlenül is, meg a Kojot forgalmazásával volt elég baj enélkül is, csak a logikámra akarom ráirányítani a figyelmet, miszerint ha azt mondod, hogy x film akkor lesz siker, ha ilyen-olyan felhajtást csinálsz köré, azzal az adott filmnek jót teszel, de a másik 9-nek meg nem, ez pont az, amit te írsz a fesztivál vs. Cirko vonatkozásban.) Ezt tudom mondani a többire is, nyilván azért nincs itthon Swiss Army Man, mert nincs olyan filmkultúra, ami vevő lenne rá, de ilyen filmkultúra nem attól lesz, hogy 10 perces szünettel benyomjuk egy sör mellé, sőt... Csak hogy kivételesen konstruktív legyek, én alapvetően azt tartanám üdvösnek, ha lennének filmklubok (lehetőleg minél fiatalabb kortól, iskolai keretek között is akár), ahol aztán lehet bőven beszélgetni a filmekről, ahol lehet találkozni ismeretlen gyöngyszemekkel, de mégsem arról szól az egész, hogy mi megy a háttérben a péntek esti bebaszáshoz.

The Man Who Laughs · http://trashneveles.blog.hu/ 2017.07.28. 10:50:46

@danialves: Vannak filmklubok :D (Csak ugye ezeket magánemberek szervezik, így a marketing kimerül az FB eventbe kb. Ismerősöm is rendszeresen - hétfőnként - tart egyet a Pótkulcsban, az egy szűk közösség ezért oda nyilván nem sörözök járnak. A Bembe is sok van, de ott pl.: a Giallo filmklubnál épp az ingyenesség is a probléma része, mert így betévednek - film közben akár - a filmre nem kíváncsiak is - ami fura mert Kedd késő este szokott lenni.)

Nyilván a Corvin valóban nem a filmkultúrát termeli, hanem a profitot és nem is az Artmozi közönségre, hanem a Corvin klub közönségre van kitalálva. Bár kitudja. (Mondjuk ahhoz, hogy az odalátogató flip-flop papucsosos izompólós bulicézárból, egy élmény hatására a filmelemélet doktora legyen talán nem Pókemebert kéne játszani. De arra meg talán kevesebben mennek el...)

A sajtó felelősege megint egy mérhetetlen dolog sajnos. Mert hiába látjuk, hogy a kis filmet dicsérik, a nagyot lehúzzák mégis utóbbira mennek el. A Titanicnál azért lehet befolyása, mert a Titanic egy ismert valami, az emberek eldöntik, hogy elmennek rá (többségében olyanok szerintem, akik amúgy is érdeklődőbbek), de nyilván nem tudnak mindent megnézni, ezért először tájékozódnak, hogy mit érdemes, mi a "sztár" film, miről lesz a nagy beszélgetés, és azt nézik meg. Persze a magyar sajtó is csak azt szopja fel, amit a külföldi már felszopott, így egy csomó kisebb dolog ismét kikerül a reflektorfényből. De ennek az is az oka, hogy a magyar sajtó is a Titanicon látja először ezeket a filmeket (kivétel néhány letölthető darab). Így ami külföldön nagy felhajtást kap, az itt is, mert az újságírók elolvassák a külföldi híreket és azok a filmek érdeklik őket a legjobban, így ők is arról írnak. Az egyszeri néző meg kénytelen valami alapján dönteni, és ugye itt nem játszik a rendező/színészek neve, mert az sokaknak/sok esetben semmit sem mond. (De én a Titanic esetében sokszor szinopszis alapján sem tudok dönteni, mert ami a leírás alapján egy izgalmas sci-fi thriller is lehetne, az van, hogy a valóságban egy művészkedő faszverés, vagy fordítva. Lásd.: Evolúció)

De ez egy sima premiernél nem működik, mert ott csak az van meg, hogy menjünk moziba, és elmennek arra, amiről a legtöbbet hallani: az aktuális Marvel/Transformers/Star Wars filmre.

nem tudom, hogy mennyire reprezentatív (valószínűleg nem az), de Emlékszem egyszer az aktuális blockbuster Origo kritikája alatt csak a fikázás ment: "csak ezek a szuperhősős/CGI szennyek vannak" "amit az Origo lehúz az csak JÓ lehet"

A második cikk az Üldözöttről írt pozitív kritika volt, ami pont egy olyan film, amit azok hiányolnak, akik a "szuperhősős/CGI szennyekre" panaszkodnak. Egy régimódi, műfaji film/dráma. Na az alatt a kritika alatt egyetlen komment sem volt. Gondolom kb.: mérhetetlen lenne a hazai nézettsége.

Szóval a sajtó is csak addig tényező, amíg egy rendezvényen belül kell dönteni.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2017.07.28. 17:46:27

@The Man Who Laughs: Tudom, hogy vannak, de én is erről beszélek, hogy kb. láthatatlanok. Nincs egy forgalmazó, egy filmes személyiség, aki élére álljon egy ilyennek (jó, Szirmai pl. beleállt, de ő sem a kultúrmisszió részébe), még a Kovács Gellért-féle sulimozit tartom a legéletképesebbnek ilyen szempontból.

A sajtó egyáltalán nem mérhetetlen, pl. a Lavina forgalmazója bevallotta, hogy látszott, amikor az Index dicsérő kritikája kijött. De itt nem is arról van szó, hogy a Pókemberekkel versenyeztetném őket, hanem egymással, ha minden kis film figyelmet kapna, sokkal könnyebb lenne közel hozni őket az emberekhez (csak ehhez ugye megint olyan rálátás, alaposság, előismeret kéne, ami a magyar szakmában nincs, tulajdonképpen te is erről beszélsz, ez meg végképp nem mérhetetlen). Bár tény az is, hogy a Kojot Index-nagyképen kezdett, aztán mégsem vitte semmire. Mindenesetre szerintem az, hogy az Ex Machina vagy a Nyers pótvetítést követelt ki magának, azt bizonyítja, hogy igenis megfelelő hírveréssel meg lehet teremteni az igényt.

Most az tök más kérdés, hogy az eszüket játszó ncore-huszárok mindenhol ugyanolyanok, de Az üldözöttre valószínűleg igenis hatással lett volna, ha az Origo annyit foglalkozik vele, mint egy csöcsös-palvinbarbis cikkel.
süti beállítások módosítása