Könyvkritika: Tom Wathe - Csonkok hullnak (2015)
2017. február 15. írta: Werewolfrulez

Könyvkritika: Tom Wathe - Csonkok hullnak (2015)

ponyva jellegű magyar krimi, de annak igazán kellemes

termek_cimlapfoto.jpgAmikor tavaly az angolszász álnéven alkotó fiatal magyar szerző, Tom Wathe elküldte nekünk első, Csonkok hullnak című krimi-thriller-horror regényét, bizony erős fenntartásokkal - és jókora határidő kikötésével - vállaltam be a kötet elolvasását. Még élénken élt bennem a hasonló műfajban utazó, szintén magyar John Cure A Gonosz új arca című, számtalan hiányossággal küszködő regényének emléke. Szerencsére Tom Wathe könyve kellemes csalódást jelentett számomra, bár tagadhatatlan, hogy vannak még olyan területek, ahol a jövőben bizony fejlődnie kell az ifjú titánnak.

A történet egy Drenalin nevű kisvárosban játszódik, ahol titokzatos gyilkosságsorozat veszi kezdetét. Az áldozatok minden esetben házaspárok: egy ismeretlen szadista arra kényszeríti a kiválasztott párt, hogy előbb egyenek egymás valamely testrészéből, majd végezzenek magukkal. A ügybe belekeveredik Henry Hollow, a rémálmokkal és dühkezelési problémákkal küzdő középiskolai tanár, és a felesége, a helyi pszichiátriai intézetet vezető Mary Hollow is. Az első gyilkosság különös módon pont akkor történik, amikor a pszichiátriai kényszergyógykezelés alatt álló, gyermekgyilkosságokkal gyanúsított William Oswald megszökik a Mary Hollow vezette intézményből. A Magyarországról érkezett,  Laszlo Varga nevű, meglehetősen zűrös magánéletű nyomozóra vár a feladat, hogy társával, Mark Soberrel együtt felgöngyölítse az ügyet.

Szögezzünk le valamit: a Csonkok hullnak egy ponyva jellegű krimi, de annak jó. Tom Wathe a blogján maga is komoly inspirációként nevezi meg Leslie L. Lawrence-t, így nem lő messzire az, aki itt-ott a derék B-vonalas orientalista krimigyáros hatását véli felfedezni a fiatal szerző írásában. A Csonkok hullnak esetében is véres gyilkosságokkal szembesülhetünk, kapunk egy csetlő-botló, ám - többnyire - éles eszű nyomozót Varga személyében, és persze számtalan rejtélyt, fordulatot, félrevezető információt, és hatásvadász megoldást  is. Szerencsére Wathe az első regényében tud annyira eredeti lenni, hogy nem kell egy Lawence-epigonról beszélnünk az esetében. A hangvétele valamivel komorabb és horrorisztikusabb Lőrincz bácsiénál (bár helyenként ő is tud egy kis jóféle humort csempészni a sorai közé), a könyvében felbukkanó rejtélyek jó értelemben véve "földhöz ragadtabbak", kevesebb szereplőt is mozgat, valamint a cselekményt sem helyezi különösebben egzotikus helyszínekre. Ja, és a legfőbb különbség az, hogy az ő regényében a narráció nem csak és kizárólag a nyomozóra összpontosít.

A Csonkok hullnak története erősen hatásvadász csavarokkal operál (pl. maga a kannibalizmus is meredek téma), néhol a logikája is meg-megbicsaklik, a szereplői sem a legkövetkezetesebbek, viszont a legjobb ponyva-hagyományoknak megfelelően sodró lendületű a sztori, és akciódús, nem hagyja, hogy az olvasó unatkozzon. A mozgalmasság miatt a legtöbb logikai baki és bántóan életszerűtlen momentum felett szemet tudtam hunyni, azonban nem mindegyiket tudtam negligálni A rendőrség - és sajnos velük együtt a zseninek kikiáltott Varga - teljes inkompetenciája meglehetősen bosszantó volt, pl. Oswaldot egyszerűen képtelenek voltak előkeríteni, míg Henry, az egyszerű középiskolai tanár egy fél nap alatt a nyomára bukkant. A Mary-Henry kapcsolat is iszonyú zavaró volt, abszolút nem éreztem őket életszerű párnak, hiszen pl. Henry pontosan tudta, hogy a felesége állása múlik Oswald előkerítésén, mégsem segített neki, plusz az eltűnt gyermekük miatt sem aggódtak olyan sokat, mint az számomra elvárható lett volna. A szereplők bemutatása egyébként ügyes lett, hiszen a főbb karaktereket a sztori során folyamatosan ismerjük meg, a szerző fokozatosan bontja ki őket, egy-két esetben akár az időben is visszaugorva, hogy egy-egy figura motivációját megvilágítsa. Igazi jellemfejlődésről természetesen nem beszélhetünk, de alapvetően minden figura ellátja a maga funkcióját a történetben.

prof.jpgTom Wathe igazi fegyvere azonban nem kifejezetten a történet, hanem a magával ragadó írói stílus. Azt nem állítom, hogy tökéletesre csiszolt lenne a fiatal szerző elbeszélői vénája, de mindenképpen ígéretes, ahogy az olvasót végigvezeti a sztorin. Vagány, lényegre törő, néhol kegyetlen, néhol humoros, és végig szimpatikusan tömör. A feszültséget jól adagolja, az információkat (és tévinformációkat) szinte mindig a megfelelő pillanatban csöppenti el, és biztos kézzel tereli az olvasó figyelmét egyik gyanúsítottról a másikra, ezzel a krimik legfőbb erényét, a nyomozóval való együtt gondolkodást megvalósítva. Talán csak a leíró részek hatottak nekem egy kissé rövidkének és fantáziátlannak, de ez is betudható a B-vonalas hangvételnek.

A szerző nekünk írt levelében kiemelte, hogy a regény lektor és szerkesztő nélkül készült, és ez sajnos meg is látszik rajta. A gyakori -  különösen a kötet második felében felszaporodó - elütéseket, szóismétléseket könnyen orvosolhatta volna egy külső szemlélő, valamint figyelmeztethette volna az alkotót az alapvető, kezdő írók által tipikusan elkövetett hibákról is, pl. arról, hogy a páros szerveket a magyar nyelvben csak a legritkább esetekben szoktuk többes számban írni, vagy arról, hogy a "vérágas" szemek helyett a véreres vagy vörös szemek a gyakrabban használt elnevezés.

A kötetet elektronikus formában volt lehetőségem elolvasni. A Publio kiadó gondozásában megjelent könyv stílusos borítóval rendelkezik, és e-könyv formátumban meglehetősen baráti, 300,- Ft-os áron beszerezhető. Álláspontom szerint ennyi pénzt bőven megérdemel a kötet - aki csak egy kicsit is szereti a másodvonalbeli krimiket, az ne sajnáljon rá ennyi pénzt, és töltse le a fiatal szerző alkotását a telefonjára. Én a magam részéről kíváncsian várom az író 2017-2018 fordulójára ígért, Arc nélkül a Nap felé című, készülőben lévő új regényét.

7/10

A könyvet a szerző jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr1512243830

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tom Bobb · http://tombobb.blog.hu 2017.02.16. 15:23:20

Mindig örülök, mikor egy-egy új magyar tehetségről olvasok. Máris megyek megvásárolni. Érdekel.

Tom Bobb · http://tombobb.blog.hu 2017.02.16. 15:59:44

@Tom Bobb: Szóval... én becsülettel elmentem megvásárolni a könyvet. Kevesebb, mint egy euró, nem fog földhöz csapni. De. Bele lehetett olvasni és én meg is tettem.
Nem akarok senkit sem bántani. Én nem vagyok kritikus, pofám befogom. De azok után, amit kaptam a 18 oldalban, nem éreztem azt, hogy nekem úgymond támogatnom kell a szerzőt. Sajnálom. Pedig tényleg azt hittem, hogy egy pergő, jó párbeszédekkel és érdekes cselekménnyel bíró magyar regényt fogok végre megvásárolni.
Tudom ajánlani egyébként Ronil Caine munkásságát, aki szintén magyar - és szerintem elég kellemesen ír. De persze ízlések és pofonok... Bocs.

Werewolfrulez · http://smokingbarrels.blog.hu/ 2017.02.18. 07:57:37

@Tom Bobb: köszönjük a másodvéleményt, Ronil Caine-t pedig felírtam a listámra, szóval az ajánlást is :).
süti beállítások módosítása