Etűd-novella füzér. Ritka kincs az ilyen, meg kell becsülni. Pláne, hogy még jó is. A novella műfaja igencsak mostohagyermek az irodalom sokszínű palettáján, valamiért azt gondoljuk, hogy fontos gondolatokat kizárólag bő lére eresztve, sok száz oldalon keresztül adhat át nekünk a bölcs író. Pedig ez nincs így, a jó novella igenis tud annyit adni, mint egy minőségi regény, ráadásul megvan az az előnye is, hogy bárhol, bármikor elővehetjük a könyvet/e-bookot (én részemről a Guttenberg-galaxis híve vagyok, nekem kell az olvasmányélményhez a könyv illata, de ugye mindenki kedve szerinti formában veszi magához az éltető kulturdózist), néhány oldal az egész és szerencsés esetben még jól földhöz is tud vágni a mondanivaló. A novellisták közül kevesen választják az etűdök írását, mert ez az álomszerű hangulat csak akkor tud működni, ha az író valóban érti a dolgát, ellenkező esetben értelmetlen katyvasz lesz a végeredmény. Légrádi Gergely alkotásait nem fenyegeti ez a veszély, sokféle témában kapunk egy-egy rövid pillanatképet, amely olyan eszenciálisan ragadja meg a lényeget, hogy többször is megkapjuk a "hűha" élményt. Nem mindegyik írás zseniális, de mindahány értékes és érdekes, megéri rászánni az időt erre a vékonyka kötetre.

Nem a méret a lényeg, ez a legnagyobb tanulsága ennek a könyvnek, az írónak időnként elég egy-egy mondat, hogy bevigyen egy szellemi gyomrost:

"Többször nekikezdtem.

Ő nem hozta szóba, soha.

Azóta sem beszéltük meg."

"Ha az emberek nem is, én megváltoztam.".

Szinte mindegyik kis novellát élmény olvasni, nyilván mindenkinek a saját élethelyzete, illetve átélt élményei alapján választ magának kedvencet, és szerencsére elég bőséges a választék, dacára annak, hogy igencsak vékonyka kötetről van szó. Az író nem szívbajos, nem szenveleg romantikus dolgokon, itt bizony minden történet erősen életszagú és egyáltalán nem vidám, nem fél lemerülni az emberi lélek legsötétebb bugyraiba. Van itt baleset, halálos betegség, tönkrement kapcsolat, még Júdás és maga Jézus Krisztus sem maradt ki a szórásból, vagyis nem éppen könnyed témákban tobzódik a szerző.

A novellák mindegyikében - még az egymonddatosban is - van legalább egy olyan fordulat, amely miatt nem ereszti a kis történet az olvasót, könnyű(nek látszó) kézzel tépdesi a kis lelkünket az író. Figyelemre méltó tehetséggel ragadja meg a pillanat varázsát a legkülönbözőbb helyzetekben, látja meg a fontosat a mindennapokban, és tárja elénk a fejbe kólintósan erős kis történeteket. Nem riad vissza a kísérletezésről, új értelmet nyernek nála pl, a közlekedési hírek és a feltámadás is. Egy szemlélődő, a hétköznapit különlegesre fordítani tudó író alkotásaihoz van szerencsénk, akinek érdemes megjegyezni a nevét, mert nagyon egyedi stílusa van, az írásai pedig átgondolt mondanivalót tartalmaznak, fogyasztható formátumba csomagolva.

Jól tagolt kis könyvecskéről van szó, négy nagyobb fejezetbe (Just you and me; Köszönöm, istenien; Életmű; Kérem, kövessen) sorolódtak az írások, amelyek közül egyik sem hosszabb néhány oldalnál, mégsem tudja az olvasó könnyen kiverni őket a fejéből. Az én személyes kedvencem a Kotyogós című kis szösszenet, amelyben egy szépen indult, de csúnyán végződött kapcsolatról mesél el minden fontosat az író, úgy, hogy a történet középpontjába egy kotyogós kávéfőzőt állít. De akad itt elkapott pillanat a 4/6 villamosról, önarckép, és még Sancho Panza is megjelenik az egyik kis novellában.

Nem ez az első könyve Légrádi Gergelynek, már 2007-ben megjelent tőle a Titokfa, amelyet én nem olvastam (aki igen, annak a véleményét kíváncsian várom kommentben), de abban biztos vagyok, hogy az író jó úton jár, az alkotásai eléggé kiforrottak, tehetségben sincs hiány, az etűd műfajában nem nagyon van versenytárs, vagyis minden bizonnyal szép jövő elé néz, meg fogja találni a helyét az irodalmi életben, csak idő, gyakorlat és alkotókedv kérdése. Mi pedig nyertünk magunknak egy jó kis könyvet, amelynek rövid, de velős történeteihez valószínűleg sokszor vissza fogunk térni, bár kétségtelen, hogy szükséges hozzájuk egy kis nyitottság és a megfelelő hangulat. Nekem tetszettek Légrádi Gergely írásai, kíváncsian várom a folytatást!

8/10

A könyvet a Napkút kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.