Duplakritika: Hegylakó / Highlander (1986)
2016. június 21. írta: FilmBaráth

Duplakritika: Hegylakó / Highlander (1986)

highlander.jpg

Csak egy maradhat. Hogy miért is, az nem igazán derült ki tiniéveim egyik kedvencéből, de kit érdekelt, amikor egy utánozhatatlanul hangulatos, remekül vágott, dögös Queen és Michael Kamen zenével fűszerezett, kardcsatákkal teli kalandfilm sikeredett az egymás fejét szakmányban nyiszaboló halhatatlanok látványos harcából. Nem véletlenül lett kultfilm Russell Mulcahy alkotásából, tökéletesen eltalálta a 80-as évek stílusát, a rockzene és a romantika pedig olyan keretet adott ennek a végtelenített videoklipnek, amelyet nem felejtett el, aki egyszer is látott. Coolság a köbön a mai napig, hihetetlen, hogy már 30 éve nem tudjuk megunni ezt a remek filmet!

Connor MacLeod (Christopher Lambert) 1518-ban született Skóciában, és még ma is él. Annak idején egy klánok közötti csatában elhalálozott, azonban feltámadt, amelyet a rokonság olyannyira nem tudott feldolgozni, hogy elüldözték otthonából. Egészen addig boldogan él szerelmével, amíg egy nap rá nem talál Ramirez (Sean Connery), aki felvilágosítja egyrészt arról, hogy halhatatlan, másrészt pedig ideje lenne belehúzni a kardvívás gyakorlásába, mert egy nagyon erős harcos, Kurgan (Clancy Brown) van a nyomában. A rosszfiút végül elkerüli Connor, ennek az ára azonban Ramirez élete volt, és most, évszázadokkal később eljött az ideje a végső leszámolásnak...

Már a kezdő képsorokkal levett bennünket a lábunkról a rendező, ugyanis Sean Connery (a szinkronban Tolnai Miklós) kellőképpen spirituális felvezetése után hirtelen egy pankrátorgála kellős közepébe csöppenünk, ahol az egész közönség tombol, kivéve egyetlen embert, akit nem igazán köt le a mérkőzés, inkább elindul a mélygarázsba, ahol átmenet nélkül hirtelen előtör belőle a kardvívó énje, amelyet igen látványosan autók tetején is kivitelez többek között. Még csak most kezdődött a film, de az érdeklődés fel lett keltve, és szinte mindvégig fent is lett tartva. Pedig nagyon vékony mezsgyén ellensúlyozott Russell Mulcahy, hiszen ha nem tudta volna ilyen zseniálisan elegyíteni a múlt és a jelen idősíkját, az akciót és az érzelmeket, a kalandot és a fantasyt, valószínűleg egy értelmetlen katyvasz lett volna ebből az alkotásból, amely inkább stílusbravúr, mint valódi filmművészet, de a lényeg az, hogy jól sült el ez a bátor kísérlet.

Még a CGI előtti időkben született ez az alkotás, így történhetett, hogy tényleg Skóciában forgott a film, olyan gyönyörű tájakon, amelyek rengeteget tettek hozzá a hangulathoz. Fantasztikusak a színek és képek, szinte minden jelenet más és más (a középkori Skócia és a mai nagyváros szürke színei zseniális kontrasztot jelentenek), mégis össze tudott állni egységes egésszé a történet. Nem filozofálgatunk túl sokat a halhatatlanság problémakörén (csak annyit, amennyi ahhoz kell, hogy egy picit mégis elgondolkozzunk rajta), a világ megváltása nem ennek a filmnek a témája, itt inkább az akción, a látványon és kreatív ötleteken van a hangsúly. A történet nem kicsit zavaros, de szerencsére annyira erős a hangulati elem, hogy ezt simán ellensúlyozni tudja. Inkább kalandfilmről van szó, mint fantasyről, a mélység nem éppen az erőssége ennek a mozinak, azonban a vizuális orgia és az übercool zene mégis olyan elegyet tud alkotni, amelyre nem tudjuk azt mondani, hogy tartalmatlan alkotáshoz lenne szerencsénk.

highlander2.png

Óriási Neil Gaiman - fan vagyok, és többek között azért is szeretem nagyon ezt a filmet, mert szerény véleményem szerint az ő mágikus világa köszön vissza a filmben, annyira plasztikusak az áttűnések az idősíkokban, valamint a jelen szürkesége és a múlt harsány színei mind olyan érzéseket szokott kelteni bennem, mintha az ő egyik erősen felturbózott könyvét olvasnám. Nem mondanám, hogy túlságosan erős lenne a társadalomkritikai él, inkább a kalandon van a hangsúly, és bár a forgatókönyv nem volt éppen remekmű, mégis sikerült egy remek gonosz karaktert írni, Ramirez sem utolsó mesteralak, kár, hogy éppen a főszereplő sikeredett eléggé haloványra. Nagyon igyekeztek az írók, hogy egy igazi modern, erős  női karaktert írjanak, de ez kicsit felemásra sikeredett, az első nagy szerelem, Heather sokkal emberközelibb lettt a maga egyszerű módján. Összességében nem a történet, hanem a film hangulata és az olyan übercool jelenetek maradnak meg a néző emlékezetében, amikor Kurgan egy nagyon dögös Queen zenére látványosan végez Ramirezzel. Mivel amúgy Queen-fan is volnék, muszáj elmesélnem, hogy eredetileg csak egy számot írtak volna a filmhez, de amikor megnézték, annyira belezúgtak, hogy ez a szám 8-ra emelkedett, és természetesen nem bírom ki, hogy a két kedvenc videoklipemet ne linkeljem be ide (természetesen a Princes of the Universe-ről és a Who Wants To Live Forever-ről van szó). Nőisen bevallom, én nem tudom megunni ezt a filmet, a mai napig odavagyok érte!

Christopher Lambert sztárstátuszba emelkedett a film sikere után, ami lássuk be egy kicsit igazságtalan volt, hiszen nem alakított igazán maradandót benne azon kívül, hogy dögösen nézett és vívott. Két színész miatt érdemes elsősorban megnézni ezt a kiváló alkotást, az egyik természetesen Sean Connery, akinek minden mozdulata maga a sárm és az elegáns stílus, a másik pedig az élete szerepét játszó Clancy Brown, aki olyan elszálltan őrült karaktert alakít, hogy öröm nézni.

Nem hibátlan a film, akad benne egy-két üresjárat, de összességében egy remek alkotásról van szó, amelyből képet lehet kapni arról, miért is sírjuk vissza a boldog 80-as éveket mi, akik akkor voltunk gyerekek. Itt kellett volna befejezni ezt a történetet, de győzött a pénz, jöttek az egyre gyengébb folytatások, hogy aztán a tévében újra feléledjen a franchise. Egyre biztosabbnak tűnik, hogy lesz újabb felvonás, sok sikert kívánok az alkotóknak, akik valószínűleg nagyon szeretik a kihívásokat, az én szememben ez az 1986-os rész, volt, van és lesz az egyetlen igazi Hegylakó, amellyel egy valódi filmes legenda született meg.

8/10

(FilmBaráth)

-------------------------------

A 80-as, 90-es évek fordulója az igénytelen alkotások hőskora volt, és bár egyértelműen a nosztalgiasznobizmus szereti jobb színben feltüntetni ezeket a darabokat, a körítés ellenére is számos ötletes és szerethető alkotás született ekkoriban (pl. a korszak esszenciájaként is felfogható Hardware). Naivan azt hittem, a nagy kultusznak örvendő Hegylakó is ebbe a kategóriába sorolható, pedig sajnos a minden porcikáját átható színvonaltalanság mellett pont ez a két jellemző hiányzik belőle.highlander_1.jpg

Maga az alapötlet még a produkció egyik legnagyobb erősségének mondható: még ha nem is látunk egy utánozhatatlanul egyedi fantáziavilágot, az egymás ellen az idők végezetéig küzdő halhatatlanok harcaira egy értelmes filmet is fel lehetett volna építeni. A Hegylakó forgatókönyve azonban bőségesen megelégszik azzal, hogy megtalálja az elképzeléshez illeszkedő sablont, és még csak arra sem veszi a fáradságot, hogy azt tisztességesen működtesse. A mentor, az ellenség vagy az akadályból a főhős szerelmévé váló rendőrnő iszonyatosan egysíkúan, minimális motivációkkal van felvázolva, és legtöbbször csakis a dramaturgia láthatatlan keze viszi őket az események közepébe. Mindeközben pedig borzasztó lyukak vannak a narratívában, az egyes jelenetek összefüggései nincsenek kidolgozva (azt például nem tudom, mi szükség volt a rendőrségi szálat bármilyen szinten is belekeverni), és sokszor úgy tűnik, a vágóasztalon maradt egy-két szakasz. (Pedig a rendezői változatot volt szerencsétlenségem látni.) A flashbackek jelenléte csak még jobban erősíti a narratíva összefüggéstelenségét, nem meglepő módon ugyanis a film igen kevés hangsúlyt helyez arra, hogy ezek a jelenetek reflektáljanak a fő szál történéseire, látszólag egy óramű pontosságú menetrend szerint váltogatva az idősíkok között. A rendező ennek ellenére kínosan szükségét érzi annak, hogy amikor bármilyen utalás is történik, azt egy gyors váltással jól szájba is rágja a gyengébb felfogásúaknak (valószínűleg az eredetileg viccesnek szánt, de végeredményben inkább kellemetlen és funkciótlan függetlenségi háborús párbajjelenet is így született.)

Természetesen nem akarom egyedül a szkriptre kenni a Hegylakó gyengeségeit, már csak azért sem, mert a vágás olyan szinten amatőr, hogy minden további nélkül elhiszem, a nagyobb narratív egységek összeillesztése is az utómunka során csúszott el. Döbbenettel figyeltem, hogy a legtöbb akciójelenetnek gyakorlatilag nincs kontinuitása, rendre más helyen, testhelyzetben vagy mozgás közben látjuk a szereplőket, mint az előző snittnél, sokszor otromba időugrásukat is elkövetve. Hozzáteszem, sok élvezetet a párharcokban így sem találni, a szereplők annyira dinamikátlanul és valódi vívótechnika nélkül küzdenek, hogy azt egy csapatnyi gyerek fakardozása is könnyedén reprodukálni tudná. Lassan, bizonytalan mozdulatokkal, a kaszkadőrmunkának csíráját sem mutatva mozognak, ez pedig a bárgyú szövegekkel, és a hol teljesen érzelemmentes, hol rettentően ripacskodó színészi alakításokkal kiegészítve olyan összképet ad, mintha nem is egy nagyszabású produkciót, hanem egy ügyetlen diákfilmet látnánk.highlanderbdcap7_original.jpg

Pedig egyébként látszik a beleölt pénz és munka az alkotáson: a forgatási helyszínek és (szigorúan a kor lehetőségeihez képest) az effektek azok az elemei a Hegylakónak, ahol nem üti fel a fejét a mérhetetlen igénytelenség, és ezek jó ellenpontozásai is a mű többi részéből áradó Zs-kategóriás hangulatnak. A film második felét így nem is annyira a színvonaltalanság, hanem inkább az érdektelenség jellemzi: ahogy egyre jobban rajzolódik ki a koncepció, úgy válik nyilvánvalóvá, hogy egy tényleg viszonylag korrekt elgondolásról beszélhetünk - amelyet azonban kritikán aluli módon sikerült a vászonra vinni. Russell Mulcahy olyan trivialitásokkal nem volt tisztában, mint hogy alapvetően nem random vágóképekkel kéne jelenetek között váltani, főleg, ha számos térbeli és időugrással dolgozik, továbbá érdemes lenne valami ívet és célt adni ezeknek a képsoroknak, ha már vászonra varázsolja őket. Így például a főellenség és legjobb barát csatáját lehet, hogy nem egy teljesen irreleváns mellékszereplő szemszögéből kéne megmutatni, elvégre a film második felében már nem az antagonista erejének bemutatásáról, hanem egy narratív szempontból lényeges halálról lenne szó.

Ha ezeket sikerült volna kijavítani, a Hegylakót valószínűleg méltán emlegetthettük volna, mint a 30 évvel ezelőtti idők egy B-szagú, de kellően stílusos és jellegzetes produkciója. Jelen formájában viszont csak egy közepesen ígéretes koncepció ügyetlen vászonra vitele, amelyben egyedül a beleölt energia értékelhető. Bele sem merek gondolni, milyen lehetnek a rajongók által is lenézett folytatások...

3/10

(danialves)

A Hegylakó teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr208821028

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bringás bosszantó 2016.06.21. 19:43:24

"a szereplők annyira dinamikátlanul és valódi vívótechnika nélkül küzdenek, "

Akkoriban még elment. Iván gyermekkorában max. sortűz volt egy darab lőszerrel, a fene sem vette észre, hogy ezek jól vívnak vagy nem.
Duncan már jobb volt, mondjuk ő azért tudja használni a kardot.

Winter is coming 2016.06.22. 07:54:22

Igen, erősen B kategóriás film a forgatókönyv szerint, a kor lehetőségeihez képest viszont az effektek rendben vannak, a síkváltások még akár újnak is mondhatók, és nem érzem, hogy random vágóképekkel lennének átvezetve.

Viszont a B kategória mellett volt egy olyan bája, misztikuma, ami kult filmmé emelte (sok filmmel van ez így) és nem vagyok benne biztos, hogy ha több pénz, akkor híresebb A listás színészek játsszák a szerepeket, akkor is ilyen kult film lett volna.

A folytatások kritikán aluliak, a sorozat-franchise elment abban az időben a többi sorozat mellett.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2016.06.22. 14:39:32

@Winter is coming: MacLeod csodálatos felépülésének kocsmajelenete egy fogatlan iszákos képével indul, később Duncan és Brenda egyik párbeszéde egy vicsorgó oroszlánpofával (mert hogy oroszlánketrecek előtt dumálni, hogy miért, ne kérdezd). És ezek csak a leglátványosabbak voltak...

2016.06.22. 15:40:41

Borzalmas szaggatott a film, ha valaki először a könyvet olvassa el (mint én a megboldogult kilencvenes évek elején) az ledöbben, hogy mennyivel jobban meg lehetett volna csinálni. Viszont az alapötlet nekem nagyon tetszik és a skót Connery is meglepően jól adja a spanyolt a skótot játszó francia Lambert mellett. Szóval egyszerre szeretem és utálom, mindkettőtöknek igaza van. Sőt, @Winter is coming: -nak is igaza van, a folytatások borzalmasak, a sorozat elmegy, bár a történelmet átélő örökéletű emberek miatt én szívesen néztem.

McZozo 2016.06.22. 17:33:11

@Winter is coming: Arrol nem beszelve hogy erosen ellentmondanak egymasnak. A masodik resz egy totalis nonszensz ufo vonalat hoz be, aztan aharmadik visszater az eredeti semahoz, de kozbe nevetseges hogy mikor egyszer mar megnyerte a dijat meg minden akokr kiderul hogy megse mert eldugva megis volt meg hallhatatlan tehat eszerint a dijat se nyerhette volna meg korabban. aztan a tobbibe meg mar belekeverik a sorozatot is meg behozzak duncant aminek meg igy total semi koze mar a korabbi reszekhez

endike · http://barathendre.wordpress.com/ 2016.06.22. 21:46:39

a mai napig nem tudom mi lett végül a "díj" :D
pedig valami alámondás volt alatta :D

encir 2016.06.22. 23:12:42

@endike: hogy halandóvá változott és megöregszik és meghal.....kellemes jutalom, nemde?

victor vacendak 2016.06.23. 04:56:07

nem kell fosni, előbb-utóbb lesz majd reboot, remake robbanásokkal, idegesítő tinilánnyal, kizárólag női halhatatlanokkal és teljesen hihetetlen, akrobatikus kardvívással...

d.j 2016.06.23. 14:30:29

@encir: A jutalom az volt, hogy választhatott a teljes hallhatatlanság és a normális emberi lét között. Ő a másodikat választotta.

Terézágyú 2016.06.23. 14:51:29

@encir:
"hogy halandóvá változott és megöregszik és meghal.....kellemes jutalom, nemde?"

Hát ez már a filozófia körébe tartozik, hogy jó-e az örökélet (míg mindenki más halandó), vagy az emberi elme "elfárad" és előbb-utóbb meg kell halni, mert nem lehet bírni a halhatatlanságot...

Globetrotter2014 2016.06.23. 15:56:29

Csak azért 9 pont mert tényleg nem szépen öregedett a film.

Az a fajta előremutató film, amiben benne van hogy a világ nem arra fejlődik majd, de a bemutatásakor nagyon futurisztikusnak hat.

A maga idejében mestermű volt.

endike · http://barathendre.wordpress.com/ 2016.06.23. 18:22:45

@encir: huh most beugrott. emlékszem, mekkora csalódás volt hogy halandóság lett a jutalom, főleg hogy előtte évekig (mivel nem értettük, vagy kimaradt az alámondásból?) azt hittük hogy az a jutalom hogy végre senki se fogja megölni és örökké élhet XD

Terézágyú 2016.06.24. 09:18:21

@endike:
Igen, abból a szempontból nem túl sok értelme van, hogy eddig is meghalhatott (lefejezéssel), ha nagyon nem bírta már a halhatatlanságot...

gigabursch 2016.09.26. 08:06:19

Nagyon jó a film, viszont egy gyengéje van.

A kapcsolódó könyvhöz képest kihagytak belőle több jelenet, ami a film érthetőbbé tételét segítette volna (pl. az afrikai törzsben lement csatát).
Nagyon hiányzik az, hogy miért van mindenki Kurgan ellen és az, hogy ő honnan és hogyan indult el és vált azzá, ami (mármint jellemileg).

Ez csak a könyvben van meg.

nálam 9/10
süti beállítások módosítása