Nemrégiben egy halhatatlan járt közöttünk, 500 éve született a skót Felföldön. Ő Duncan McLoad a Mcload klánból, vagyis a Hegylakó. Nem tűnt fel? Nem, nekem sem igazán. 15 évet késtél, Adrian. Utolért a sorozatsztárok sorsa: elfelejtettek. Még én is. Pedig..

Tanulni kéne, mert még a végén nem fog sikerülni a főiskolai felvételi. Igen, kéne, szóval akkor nézzük a matekpéldát: mekkora a valószínűsége annak, hogy az a tolvaj kiscsaj megint átveri Duncant, á, tök mindegy, úgyis mindent meg fog neki bocsátani. Igazából dögunalom a srác, mert annyira jó fiú. Csak a rossz fiúknak veszi a fejét, egy gentleman, és bár nem mondható unalmasnak és egyhangúnak a szerelmi élete (hát könyörgöm, a női nézőknek készült a sorozat, hogyan tudták volna fenntartani az érdeklődést, ha nem bújik ágyba (vagy éppen olyan helyszínt igénybe véve, ami éppen akad) minden Z - kategóriás "színésznővel", aki az útjába került), de alapvetően felelősségteljes, komoly, a legjobb barát, stb. Bezzeg Methos! Micsoda karakter! Egy ötezer éves halhatatlan, aki tele van titokkal, rejtéllyel, nem igazán akar harcolni, és még az is kiderül róla a sorozat egyik legjobb epizódjában, hogy egykoron ő volt az Apokalipszis négy lovasának egyike. Egyébként jó fej, van humora, és teljesen kiszámíthatatlan. Vagyis izgalmas. A legutóbbi részben is padlót fogtam tőle, amikor Byronnal kicsit helytelenkedtek. A fenébe, kit érdekel ez az unalmas számtanpélda, mentem kardozó halhatatlanokat nézni!

A felvételi végül sikerült (pedig tényleg sokat lógtam a tanulásból a sorozat miatt), aztán jött a fősuli, és az életemből szépen lassan kimaradtak a halhatatlanok.  Majd néhány napja hallottam a tévében, hogy Adrian Paul tiszteletét tette hazánkban. És egyáltalán nem érdekelt. Így múlik el a világ dicsősége..Jól el is szégyelltem magam, ezért amikor láttam, hogy az egyik tévécsatornán vetítenek részeket a sorozatból, nosztalgiából belenéztem. Nos, büszkén jelenthetem, hogy 15 év után még mindig fejből tudtam a szöveget, viszont már nem hatott rám a régi varázs: észrevettem a rossz párbeszédeket, a sematikus karaktereket (tényleg csak Methos karaktere volt igazán színes és érdekes), az egykor übermacsónak tűnő, ma már ultragáz szöveget, a jó szívvel is csak közepes színészi játékot. Utálok felnőni..

A tévésorozat a Hegylakó-filmek farvizén evezve lett meglepően sikeres. Az első film Christopher Lamberttel és Sean Conneryvel hatalmas siker volt, ami nem meglepő, mert tényleg nagyon jól sikerült. Még mai szemmel nézve is jó film, tele nagyon jó színészi alakítással (szegény Christopher nem tudta a film készítésekor, hogy élete szerepét játssza, soha nem tudta megismételni ezt a sikert, Hegylakó maradt egy életre), a vágások nagyon jók, a hangulat elsőrangú, az akciók és az érzelmek egyensúlyban vannak, izgalmas, jó kis kalandfilm, egy szép adag misztikummal megfűszerezve. És a Queen zenéje! A Princes of The Universe hatalmas sláger lett, a videoklipben Lambert is feltűnik, Igaz, hogy a történet kissé zavaros, és a forgatókönyv sem mondható remekműnek, de kit érdekel, kardozás van, romantika van, időnként kis sírás van, vagyis jól szórakozunk.

Mivel a film nagy siker volt, néhány év múlva jött a folytatás. Természetesen a közelében sem volt az eredeti filmnek, de Connery benne volt, Michael Ironside sem volt utolsó, mégis sajnos igencsak közepesre sikerült. Közben elindult a tévésorozat, amelynek első részében Christopher is feltűnt. Ha már Lambert, én vele láttam először a Tarzant, nekem tetszett. A bizánci tűz és a Fenegyerekek sem volt rossz, azonban sajnos az évek során lassan egyre rosszabb filmekben szerepelt az egyébként tehetséges színész. A Mortal Kombat után részemről vége volt a történetnek Christopherrel, az IMDB-t nézegetve jól döntöttem. 

A sorozat már ment, amikor a mozikba került a Hegylakó harmadik része. Sajnos. Mintaszerűen lerombolta a legendát, iszonyúan rossz film. A jobb sorsa érdemes Mario Van Peebles kevés volt ahhoz, hogy jó főgonosz legyen. A nagy bukta után néhány évvel megpróbálkoztak még egy folyatással, azonban hiába voltak benne az akkor már kifulladt és véget ért filmsorozat szereplői, a nézhetetlen kategóriába tartozik a film (én könnyes szemekkel fél óra után véget vettettem szenvedéseimnek). És még volt lejjebb: 2007-ben elkészült az ötödik rész, immár Lambert nélkül, Adrian Paullal a főszerepben. Ezúttal 5 percre volt hitelesítve nálam a film, a mai napig nem tudtam rávenni magam arra, hogy végignézzem.

Ne legyen szomorú a vége, ezért szóljunk még néhány szót a tévésorozatról. Alapvetően teljesen közepes sorozat volt, egy jó kis kalandfilm, némi misztikummal, nem sokkal több. Azonban volt néhány rész benne, ami nagyon jól sikerült, jól vegyítették a történelmi figurákat az akkori időszak hangulatával (az én személyes kedvencem a Byronról szóló rész, amelyben a költő mai korunkban éppen rocksztárként éli nem mindennapi életét), az akciójelenetek is nagy általánosságban jók és látványosak voltak. A főszereplő figurája nem volt túl érdekes, ezért az évek során több mellékszereplőkkel dobták fel a sorozatot, ezek közül két karakter sikerült igazán jól: a már korábban emlegetett Methos (Peter Wingfield volt a legjobb színész a sorozatban, és bár nem kiemelkedő a tehetsége, azért szerintem a tévésorozatoknál többet érdemel), és Joe Dawson (Jim Byrnes) a figyelőből (ők egy titkos szervezet, akik eredetileg csak azzal foglalkoztak, hogy megfigyelték a halhatatlanokat, később kicsit elfajultak..) lett barát. Adrian Paul meggyőző volt Hegylakóként, de mivel közepesnél jóval gyengébb színész, ezért alapvetően maradt a tévénél. Gesztesi Károly szinkronja nagyon sokat tett hozzá a figurához, mindenkinek azt ajánlom, hogy inkább az ő hangján hallgassa Adriant. A sorozat tökéletesen szórakoztató és ezért elég felszínes maradt, azonban néhány jobban sikerült részben megcsillant a lehetősége egy ütősebb irány felé fordulásnak, de valamiért mindig visszasüllyedt a középszerbe a sorozat. Pedig sokkal több volt benne, tényleg nagyon jó darabok is születtek, jobb forgatókönyvvel és kicsit mélyebb mondanivalóval sokkal érdekesebb lehetett volna.

Habár már nagyon régen vége a sorozatnak, az utolsó filmek pedig csúfosan megbuktak, mégis a mai napig megdobban a szívem, ha meghallom a Queen zenéjét, azonnal látom a kardcsatákat, amelyek mindig fejvesztéssel értek véget, és az idő tengerébe vesző halhatatlanok drámáját. Mert csak egy maradhat..