Mesetrendek jönnek, mennek, a csacsi öreg medve nem tud kimenni a divatból. Milne klasszikusából (ha valaki veszi magának a fáradtságot, és kér belőle egy könyvkritikát, boldogan újrázom gyerekkorom kedvencét, ha nem előbb-utóbb akkor is) rengeteg feldolgozás született, így egyetlen generáció sem maradt ki a rajongótáborból, máig nem merült feledésbe a mézrajongó mackó, aki a Százholdas Pagonyban keveredik különböző kalandokba barátaival együtt. Jómagam regement sokaságú Micimackó rajzfilmet láttam, azonban ez valamiért kimaradt az életemből, ezért nagyon örültem, hogy egy kedves olvasó kérte róla a kritikát, azonnal kitört rajtam a gyermeki énem, amint megláttam a címet, már kerítettem is elő a filmet, és tágra nyílt szemekkel vártam kicsi korom csodáját. Ezt sajnos nem kaptam meg ezt a bájos alkotástól, de ettől függetlenül összességében jól szórakoztam rajta, egyszer mindenképpen érdemes megtekinteni őmézfüggőségének kalandjait.
Micimackót gyomrának korgása folyamatosan arra figyelmezteti, hogy egy csupor mézre lenne szüksége, azonban hamarosan kiderül, hogy ezzel nincs idő foglalkozni, ugyanis eltűnik Füles farka, amely problémát orvosolni kell. Azonban ezzel még korántsem nyugodhatunk meg, mivel Róbert Gida eltűnik, és Bagoly azt silabizálja ki a hátrahagyott papirosból, hogy a gonosz Rögves rabolta el, ezért mindent elkövetnek a Száholdas Pagony lakói, hogy csapdába csalják a szörnyet...
A film legnagyobb erénye, hogy igazi olschool alkotás, meglepően sok humorral, ötlettel és kreativitással, természetesen a kor technikai színvonalának megfelelő kivitellel. Megmarad az az igazi Micimackó feeling, amelyet annyira szeretünk gyerekkorunk óta, kár, hogy kicsit túl sok a dalbetét, kevesebb sokkal több lett volna. Muszáj megemlíteni, hogy a szinkron zseniális, Mikó István, Bács Ferenc, Kárpáti Tibor, Szacsvay László, Földessy Margit, Balázs Péter és Györgyi Anna nélkül nem lett volna igazi az élmény. Pörgős a történet, annak ellenére, hogy maga a cselekmény nem túl bonyolult, és abszolút a gyerekeknek szól, de percek alatt bele lehet szeretni a stílusba, ne csodálkozzunk, ha felnőtt fejjel azon kapjuk magunkat, hogy teljes átéléssel szurkolunk a barátoknak, hogy előkerítsék Róbert Gidát és természetesen Füles eltűnt farkát.
Azonban sajnos erényei mellett hibái is számosak ennek a kedves mozinak, amely alapvetően nem akar több lenni, mint ami: mese, gyerekeknek. Rendkívül rövid a játékidő (alig egy óra), nem mindegyik karakter kapta meg a neki járó jelenetmennyiséget, így Nyuszi, Kanga és Zsebibaba erősen háttérbe szorul Füles, Malacka és Tigris mellett. A főszerep természetesen Micimackóé, Róbert Gida csak futólag vesz részt a kalandokban, de éppen eléggé ahhoz, hogy ne felejtsük el, igazából ő a Pagony lelke, aki összefogja a kis kompániát. A nem túl eszes, de annál mézéhesebb medvebocs, a félénk Malacka, az egoista Bagoly, a játékos Tigris, a csupa szív Kanga, az imádni való Zsebibaba, a morcos Füles és az érzelmileg kissé instabil Nyuszi alapvetően békés kis életét jól feldúlja Füles farkának és Róbert Gidának az elvesztése, hogy aztán természetesen minden jóra forduljon a végén, ahogyan az egy jó meséhez illik.
Már a kezdő jelenet megadja az alaphangulatot, amelyet sikerül tovább fokozni a későbbiekben (hihetetlenül ötletesen szőtték bele a mesekönyvet a filmbe), azonban a hollywoodi zenés betétekkel sikerül jól agyoncsapni az echte angol attitűdöt. Nem sikerült megtalálni az arany középutat, így egy kissé eklektikusra és időnként túl harsányra sikeredett a végeredmény, de érződik az alkotók azon igyekezete, hogy méltóak legyenek a klasszikus alapokhoz. Kicsit túltolták azonban a modernséget, de a mese még ezt is elbírta, viszont a rövidsége ennek ellenére zavaró, volt még az alapműben annyi kraft, hogy legalább még egy fél órányi játékidőt kitöltsön, kár, hogy nem fektettek bele több energiát ebbe a kedves kis filmbe.
Nem mondanám elhibázott feldolgozásnak a 2011-es Micimackót, de a hiányérzet azért sajnos megmarad. Ez azonban még nem ok arra, hogy ne nézzük meg, nem született klasszikus a műfajban, bájos, de felejthető az összhatás. Gyerekkel kötelező program, a saját kedvünkre azonban csak akkor nézzük meg, ha nem várjuk azt, hogy visszarepítsen ifjabb éveinkbe, erre ugyanis nem képes ez a mozi, de a nosztalgiát fel tudja kelteni kis lelkünkben, és szórakoztató kikapcsolódást tud nyújtani. Rövid időre vissza tud változtatni bennünket csillogó szemű kisgyermekké, azonban ezt a csodát sajnos nem tudja mindvégig fenntartani.
Jó, hogy megszületett ez a kis mese, azonban nem tudta újabb mélységekkel bővíteni a Micimackó-univerzumot, egy modern, a kornak megfelelő feldolgozás született, amelynek megvannak a maga erényei, de inkább stílusgyakorlat, mint jól vezetett mese. Szemre szép, de a belbecs időnként fájóan hiányzik belőle. Egyszer nézős mozi. De a cukiságfaktor miatt többször is érdemes megbizonyosodni arról, hogy tényleg így van-e.
7/10
A Micimackó teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán
