FroG kolléga "10 film, amit látnod kellene" cikkeit (az első poszt itt, második poszt itt olvasható) elirigyelve arra jutottam, hogy összeválogatok Nektek néhány olyan viszonylag ismeretlen horrorfilmet, amit szerintem érdemes lenne megtekintenetek. Mivel ezek a filmek a blogunkon még nem kaptak publicitást, és egyébként sem forognak különösebben közszájon (értsd: az imdb-n 20 000 szavazat alatt állnak), reményeim szerint még nem találkoztatok velük. Zömében az elmúlt 15 év terméséből szemezgettem, de van egy-két régebbi alkotás is közöttük. Természetesen nem 10/10-es világklasszis remekműveket tárok most elétek - azok azért nehezen maradhatnának "titokban" évekig -, viszont átlagban olyan 7-8/10-re értékelhető, álláspontom szerint "meglepően jó" horrorfilmeket ajánlok a figyelmetekbe. Remélem, találtok közöttük kedvetekre valót.
A lista semmiféle értékrendet vagy minőségbeli sorrendet nem tükröz, egyszerűen időben visszafelé halad, a legújabb filmtől a legrégebben elkészült alkotásig.
We Are Still Here (2015)
Ez egy kis költségvetésű amerikai horrorfilm, amit a külhoni sajtó tavaly nagyon felkapott, de itthon nem sok jót lehetett róla olvasni (a mi blogunkon meg semmit - ez bizony bűnös mulasztás a részemről). Az biztos, hogy nem egy tökéletes alkotás, a színészek például elég ripacs módon játszanak benne, a sztori logikája is erősen megkérdőjelezhető, a rendezés sem teljesen magabiztos, mégis, a túlvilágról visszatérő, szénné égett, izzó érintésű szellemzombik története bizony elég brutális és hangulatos ahhoz, hogy maradandó élményt nyújtson a horrorkedvelők számára. Ha szeretted Lucio Fulcitól az 1981-es, A temetőre épült ház című mozit, akkor ezt a retro atmoszférájú, kegyetlen horrort mindenképpen érdemes megnézned.
A film teljes adatlapja a Mafab (Magyar Film Adatbázis) oldalán
Ördögűzés: Deborah Logan története / The Taking of Deborah Logan (2014)
A We Are Still Here-hez hasonlóan ez a film is elkerülte a figyelmemet, pedig ez is az utóbbi évek jobb horrorjai közé tartozik. A kézikamerás horrorfilmek hagyományosan gyengék, ha történetről van szó, jelen esetben azonban a szabályt erősítő kivétellel állunk szemben. Ez a film sok szempontból (öreg és szenilis főszereplő, némi irónia, a found footage klisék ügyes kihasználása-kiforgatása) az M. Night Shyamalan-féle The Visit párdarabja lehetne, viszont ez a mű az öregség helyett az Alzheimer-kór romboló hatása köré szervezi a horrorját. Nem csak a sztori vonatkozásában, de színészválasztás kapcsán is erős a film: a címszereplőt alakító Jill Larsonnal hatalmas fogott az alkotógárda, az idős hölgy átalakulása, megszállottsága ugyanis kis túlzással úgy megbabonázza az arra fogékony nézőt, mint egy mérgeskígyó pillantása az áldozatát.
A film teljes adatlapja a Mafab (Magyar Film Adatbázis) oldalán
Feloldozás / Resolution (2012)
Oké, ez a minimális költségvetésű alkotás annyira metahorror, hogy még a The Cabin in the Woods-t is megeszi reggelire. A két filmnek egyébként a horrorzsánerrel kapcsolatos trükközésen túl közös pontja még az Evil Dead-féle alaphelyzet (fiatal felnőttek egy erdei kunyhóban összezárva...) is. A lassan építkező, visszafogott horror/thrillernek induló, aztán sajátos szerzői filmmé változó Resolution pofátlanul játszik a néző elvárásaival, rengetegszer aljas tévutakra tereli a figyelmet, jól megdolgoztatja az agytekervényeket és a képzelőerőt, lezárásával pedig hatalmas élményt nyújt ez efféle zsonglőrködésre vevők számára. Ha egy horrorban a kreativitást és a falak döntögetését keresed, nem pedig a vért és a szörnyeket, akkor ez a Te filmed.
A film teljes adatlapja a Mafab (Magyar Film Adatbázis) oldalán
Absentia (2011)
A bevezetőben picit csúsztattam, mert bár önálló posztot nem kapott, mocsáriszorny kolléga anno az Oculusról írt kritikájában már említést tett erről a filmről a blogunkon, mégpedig a következőképpen: "Flanagan nagyjából egy használt bőrtokos iPhone bekerülési költségéből hozta ki első filmjét, az Absentiát, mellyel azonnal az egyik legfontosabb kortárs horrorrendezőként deklarálta magát. Nem azért, mert az Absentia ijesztő, hanem azért, mert az Absentia rémisztő. A film nem ijesztget, hanem egy olyan koncepciót prezentál, ami a szó nemes értelmében rettenetes." Nem is nagyon tudok ehhez mit hozzátenni, Mike Flanagan első filmjét mindenkinek látni kell, aki hisz abban (jobban mondva: tart attól), hogy valami iszonyatos és ép ésszel felfoghatatlan lakozik közvetlenül a mi világunk szomszédságában.
A film teljes adatlapja a Mafab (Magyar Film Adatbázis) oldalán
The Cottage (2008)
Ez a film kicsit kakukktojás a felsorolásban, mivel egy angol fekete komédiáról beszélünk, ami kb. a játékidő feléig piti bűnözöket felvonultató vígjátékként funkcionál, és egy rendkívül töketlenül kivitelezett emberrablásról szól. A horror(paródia), mint olyan, csak a sztori második felében üti fel a fejét, konkrétan a képen látható torz figura felbukkanásával. A mozi hangulata és alapvető hatásmechanizmusa engem kicsit a tavalyelőtti Houseboundra emlékeztetett, csak éppen ebben a "se nem igazán horror, se nem igazán vígjáték" keverékben a kísértetházas filmek helyett a slasher filmek, különösen a texasi láncfűrészes mozik kapnak egy kis fricskát. Összességében érdekes élmény ez az alkotás, egy-két váratlanságában ütős gore pillanattal, és jókora adag angol humorral.
A film teljes adatlapja a Mafab (Magyar Film Adatbázis) oldalán
Noroi: The Curse (2005)
A Noroit a Ringuhoz (Kör) és a Ju-onhoz (Harag/Átok) képest viszonylag kevesen ismerik, pedig ez is a japán horror egyik fontos teljesítménye. Alapvetően egy áldokumentumfilmről beszélünk, ami jórészt a found footage eszközeivel dolgozik, és aminek a kézikamerás felvételek alkotta gerincét különféle tévéműsorokból, riportokból és híradó adásokból bevágott jelenetek dúsítanak fel szerencsésen. A majd két órás, szokatlanul komplex történet egy olyan átokkal foglalkozik, amelynek középpontjában egy Kagutaba nevű démon áll. A paranormális eseményeket (démoni megszállottság, telekinetikus képeségek, látomások stb.), különc tudósokat és médiumokat (lsd. képünkön az alufóliába burkolódzó, abszolút elmebeteg Hori urat) és nem utolsó sorban VALÓBAN hideglelős pillanatokat felvonultató alkotás szerény véleményem szerint a botrányos Grotesque c. torture porn rendezőjeként elhíresült Kôji Shiraishi legjobb filmje. Érdemes megtekinteni mindenkinek, aki nem zárkózik el a japánul kajabálós ázsiai vonaltól és az "Ez meg mi a fenéért filmez még mindig?!"-típusú found footage alkotásoktól.
A film teljes adatlapja a Mafab (Magyar Film Adatbázis) oldalán
Ők / They (2002)
A 2000-es évek első felében három film is nekifutott, hogy a gyermekágyak alatt lakozó mumusból horrort kovácsoljon. Ott volt a titokzatoskodó They, a fogtündért démonizáló Darkness Falls, és a popcornhorror Boogeyman is. Alapvetően egyik film sem nevezhető kiemelkedő filmművészeti alkotásnak, én mégis figyelmetekbe ajánlom a felsorolás legelső tagját, ami mögött Az országút fantomját (Rutger Hauer kultfimje) jegyző Robert Harmon áll rendezőként. Ennek a nem túl véres, de meglepően feszült és izgalmas mozinak az alkotói a lovecrafti kozmikus horror egy eltorzított-lebutított verziójában találták meg a mumus-történet gyökerét. A They véleményem szerint egy méltatlanul elfeledett és alulértékelt alkotás, ami elég szűkszavúan bánik a magyarázatokkal, viszont ezáltal sokféle értelmezési lehetőségnek ad teret, és ami a sajátos befejezése miatt sokak számára talán kiábrándítónak is tűnhet... érdekes módon engem meg pont ez a befejezés sarkallt arra, hogy beválogassam a számotokra ajánlott filmek közé.
A film teljes adatlapja a Mafab (Magyar Film Adatbázis) oldalán
Egy amerikai farkas Párizsban / An American Werewolf in Paris (1997)
Ez az amerikai-francia-luxemburgi-holland-brit koprodukcióban elkészült farkasemberes horrorvígjáték két dolog miatt nem vált kultfilmmé: 1. A vérfarkasok megjelenítése a kor CGI technikáját használja, tehát finoman szólva nem a legjobb. 2. Az amerikai farkasember Londonban című 1981-es John Landis klasszikus farvizén evezve olyan elvárásoknak kellett megfelelnie, amik eleve bukásra ítélték. Mindezek ellenére én melegen ajánlom ezt a szösszenetet, mert minden benne van, ami a jó szórakozáshoz kell: bungee jumping az Eiffel-torony tetejéről (rögzített kötél nélkül), neonáci farkasemberek, balfék francia rendőrök, holtukból is visszapofázó farkasrágta hullák, meg persze a fiatal Julie Delpy cickói.
A film teljes adatlapja a Mafab (Magyar Film Adatbázis) oldalán
Tales from the Darkside: The Movie (1990)
A Mesék a kriptából horrorsorozatot mindenki ismeri, viszont a Történetek a sötét oldalról című George A. Romero-sorozat, és az azonos címen futó, három kisfilmet és egy keretsztorit felvonultató mozifilm már valamivel undergroundabb anyagnak számít. Maga a mozis horrorantológia a következők miatt lehet érdekes: az alapul szolgáló történeteket Arthur Conan Doyle, Stephen King és Michael McDowell (Beetlejuice) jegyzik; az alkalmazott praktikus trükkök az eltelt negyed évszázad ellenére nagyrészt jól működnek; és egy rakás olyan színész bukkan fel a sztorikban, akiket azóta már mindenki ismer (Steve Buscemi, Christian Slater, Julianne Moore, James Remar). Személyes kedvencem az antológia King által jegyzett története, a Cat from Hell című darab, ami egy bérgyilkos és egy macska küzdelmét mutatja be - sokkoló befejezéssel.
A film teljes adatlapja a Mafab (Magyar Film Adatbázis) oldalán
Macabre / Macabro (1980)
A végére egy igazi beteg olasz horrort hagytam, a Démonok első és második részével elhíresült Lamberto Bava alkotását - aki egyébként a legendás Mario Bava (A démon maszkja) fia. Erről a fimről jobb semmit nem tudni a megtekintése előtt, mert nagyon könnyű elspoilerezni az általa nyújtott élményt. Elég legyen annyi, hogy a halál és a kéjvágy szentségtelen nászából született, totál illogikus emberi reakciókat és üszök rossz színészi játékot felvonultató exploitation mozival állunk szemben, aminek a megtekintése után az ember igazán mocskosnak érzi magát... és nem csak azért, mert az utolsó jeleneten nagy valószínűség szerint maga alá csinált az ijedtségtől...
A film teljes adatlapja a Mafab (Magyar Film Adatbázis) oldalán
