Régi adósságát törlesztette az Akadémia azzal, hogy Az aljas nyolcasért odaítélte Ennio Morricone-nak azt az Oscar-díjat, amit már nagyon régen meg kellett volna kapnia, csak nem éppen ezért a filmért, hanem ennél sokkal jobban sikerültekért. Tarantino legújabb opuszának a muzsikája ugyanis biztosan nem lesz olyan maradandó, mint a mester korábbi nagy sikerei (ennek legjobb bizonyítéka, hogy már most nem emlékszem rá, pedig nemrégiben láttam). Igaz, kapott már egy tiszteletbeli Oscart a nemrégiben nálunk koncertező idős zeneszerző (lemaradtam róla sajnos, aki ott volt, legyen szíves fájdítsa a szívemet az élménybeszámolóval kommentben), de azért ez még járt neki. Hihetetlen munkabírása van a komponistának, akinek műveiből nagyon sok máig a fülünkben cseng, több, mint 500! alkotás fűződik a nevéhez. Rengeteg műfajban alkotott, a westernfilmektől a drámákon át olyan trash (de megunhatatlan!) alkotásokhoz adta a nevét és tehetségét, mint pl. a Vörös Szonja. Magyar vonatkozású művekben is közreműködött, a Sorstalanság, a Maléna zenéjét is ő írta. Vég nélkül lehetne ódákat zengedezni a mesterről, és nem könnyű kiválasztani a 10 legjobbat a munkái közül. A lista abszolút szubjektív, ezek az én kedvenceim, kíváncsian várom a véleményeteket!
10. Maléna (2000)
Legyünk nagyon büszkék rá, hogy Koltai Lajost ezért a filmért jelölték operatőri minőségében Oscar díjra és persze Morricone-t is, de egyikük sem kapta meg. Monica Bellucci élete szerepét játszotta el ebben az alkotásban, amelyben Guiseppe Tornatore már nem ért fel a Cinema Paradiso szintjéig, de még mindig kiemelkedőt tudott alkotni.
9. Huszadik század / Novecento (1976)
Nőiesen bevallom, nagyon ködösek már az emlékeim a filmről (nincs mese, újrázni kell!), de Morricone zenéje megmaradt belőle. A fiatal Depardieu, az legjobb korszakát élő Robert De Niro Bertolucci gigahosszú mozijában (több mint 5 óra a játékidő) kihagyhatatlan párost alkottak. Egyszer mindenképpen látni kell!
8. Őrült nők ketrece / La cage aux folles (1978)
A színpadi változatot láttam először Haumann Péterrel és imádtam. Természetesen idővel megnéztem a filmet is, ami nagyon tetszett, de nekem közel sem annyira, mint az elsőként látott verzió. A zenében azonban természetesen nem volt hiba, a mozit is kár lenne kihagyni, Ugo Tognazzi és Michel Serrault remek párost alkottak, az amerikai remake (Madárfészek) a nyomába sem ért.
7. A Profi / Le professionel (1981)
Jean - Paul Belmondo talán leghíresebb szerepe mára mára kultstátuszba lépett, Az isteni Bébel-ről elsőre nem egy agyas krimi jut az eszünkbe, mivel a népszerűségét elsősorban a látványos és szórakoztató kalandfilmeknek köszönheti, ezért jól meg tudja lepni a nézőt ezzel az alkotással. A laza szöveg természetesen maradt (abszolút kedvenc: Volfone úr? Fagylalt és üdítő? Igen! Joss Beaumont. Kémkedés és bunyó!), de ezúttal egy nagyon is izgalmas, fordulatos történetet kapunk, amelynek komoly mondanivalója van, a zárókép pedig zseniális.
6. A misszió / The Mission (1986)
Egy újabb bizonyíték arra, hogy De Niro milyen remek filmekben játszott, mielőtt mindent elvállalt volna. Stílszerűen az operatőr kapott Oscart ezért a drámáért, amelyben valóban gyönyörű képekben tobzódhatunk, és természetesen a zene is felejthetetlen. Jeremy Irons és De Niro elvitte a hátán a történtet, amelyből Roland Joffé maradandó filmélményt rendezett nekünk.
5. Az óceánjáró zongorista legendája / La legenda del pianista sull'oceano (1998)
Méltatlanul kevés szó szokott esni erről a varázslatosan szép filmről, amelyben Ennio Morricone felelt a zenéért, Koltai Lajos pedig a kamerát kezelte, Guiseppe Tornatore pedig a rendezői székben tett meg mindent azért, hogy odaszögezzen bennünket a székhez. Tim Roth fantasztikusan játssza a főszerepet, a történet magával ragadó, mégsem lett olyan világsiker, mint ami a minősége alapján kijárt volna neki.
4. Volt egyszer egy Amerika / Once Upon a Time in America (1984)
Sergio Leone nem csak a western műfajában alkotott klasszikusokat, ezzel az alkotással megmutatta, hogy a gengszterfilmek műfajában is otthon van. Robert De Niro és James Woods kettőse felejthetetlen, nem tudom elégszer elmondani, hány értékes alkotásban alakított zseniálisat De Niro, mielőtt legjobb szívvel is közepes vígjátékokra pazarolta volna a tehetségét.
3. Cinema Paradiso (1988)
Guiseppe Tornatore legjobb filmje az olasz mozi egyik legjobb darabja, minden képkockája ajándék a filmek szerelmeseinek. 1990-ben elvitte a legjobb külföldi film Oscar-díját, abszolút megérdemelten, nem véletlenül nemesedett mára klasszikussá ez a szép, megrázó dráma. Morricone zenéje tökéletes, mint mindig, Philippe Noiret zseniális, kötelező darab!
2. A jó, a rossz és a csúf / Il buono, il brutto, il cattivo (1966)
Kétféle ember van a Földön: az egyik, aki már látta Sergio Leone mesterművét, a másik, aki meg fogja nézni.Sergio Leone a spagettiwestern királya, ez a film pedig a legendás Dollár-trilógia befejező része. Az első kettő sem rossz, de ez a mestermű. Csúcsra járatta benne a rendező a rá jellemző stílust, a Volt egyszer egy Vadnyugat csak hajszálnyival marad el ettől a szinttől.
1. Volt egyszer egy Vadnyugat/ C'era una volta il West (1968)
Nem volt igazi hős. Ennio Morricone gyönyörű zenéjének magyar szövege zseniálisan leírja a film lényegét, Vámosi János hangjával az igazi, mindenkinek azt ajánlom, hogy az ő eladásában hallgassa meg ezt a klasszikust. Habár a western műfajának alapvető vonásaitól nem tér el, mégis teljesen új, friss, egyedi stílusban meséli el nekünk egy vadnyugati bosszúállás történetét Sergio Leone. Örök darab!
