Egy végigdühöngött mozi után valódi James Bond élményre vágytam, úgyhogy eljött az ideje annak a régen tervezett eseménynek, hogy elolvassak egy Fleming regényt. Pontosabban újraolvassak, mert természetesen tinikoromban lelkesen belevágtam már ebbe a projektbe, de sajnos nem jöttek be a regények (le Carré kémvilága nekem sokkal jobban fekszik). Úgy gondoltam, eltelt már annyi idő, hogy adjak még egy esélyt Fleming-nek. Természetesen film alapján választottam, ezért egyik nagy kedvencemet, a Goldfingert vettem ki a könyvtárból. Nos, az idő már eljárt a könyvecske felett, de ettől még egyszeri szórakozásnak kiváló volt, mindenkinek bátran merem ajánlani a hűvös őszi estékre!
Ian Lancaster Fleming 1908-ban született, vagyonos családban. Édesapja földbirtokos és parlamenti képviselő volt, azonban az első világháborúban életét vesztette. A kisfiút így édesanyja nevelte fel, apját pedig egész életében igazi hősnek tartotta, aki életét áldozta a hazáért. Azonban a vagyont bátyja örökölte, aki ugyanúgy Etonban tanult, mint Ian. Nem igazán jeleskedett a tanulmányaiban, a katonai akadémiát is tiszti kinevezés nélkül abszolválta. Az élete akkor kezdett egyenesbe fordulni, amikor elhagyta Angliát, és Ausztriába, Kitzbuchel-be ment tanulni. Itt kezdett írogatni, egyelőre csak hobbi szinten, majd komolyabban, újságíró lett a Reuters-nél. Még mindig nem jött az áttörés, majd bankár lett, és igencsak léha életet élt. 1939.ben hirtelen megkomolyodott, és belépett a Titkosszolgálathoz. Itt végül magára talált, szépen haladt előre a ranglétrán, John Godfrey admirális jobbkeze lett, akiről James Bond figuráját mintázta (igen, ő itta felrázva és nem keverve a martinit). Moneypenny alakját pedig a titkárnőjük ihlette,az ő specialitása volt a legendás kalapdobás a fogasra. Emberünk végigharcolta a háborút, majd megcsömörlött tőle, és úgy döntött, vesz magának Jamaikán egy szép házat (amelyet Goldeneye-nak nevezett el) és a továbbiakban az év felét ott, a másik felét Angliában töltötte. Nőügyek jöttek-mentek az életében, végül csak eljött a nagy szerelem is: Anne Rothermere férjes asszony volt ugyan, de mivel jött a baba, a válás ügyintézése után egybekeltek és megkezdték közös életüket. Fleming 1952-ben Jamaikán írta meg az első Bond-regényt, a Casino Royale-t, amely nagy siker lett, és sok folytatása született. Az író nagyon népszerű volt, azonban nem éppen szenvedélymentesen élte az életét, amely végül 1964-ben ért véget egy tüdőgyulladás következtében.
Fleming-nek volt honnan merítenie tehát a Bond-regények történeteit, ezek azonban kalandregények, amelyek egyedi stílusuknak köszönhetik máig tartó sikerüket az olvasók körében. Őfelsége legszexisebb ügynöke nem tud kimenni a divatból, még a harmatgyenge Spectre is képes arra, hogy bevételi rekordokat döntsön. A filmek tették igazán legendássá a főszereplőt, azonban minden rajongónak kötelező elolvasnia legalább egy regényt is. Nem fog csalódni, de katartikus élményt senki ne várjon ettől a meglepően vékonyka kötettől. Mindezzel együtt azonnal magával ragadja a történet, hiszen már az első oldalakon igazi Bond-filmben érzi magát az olvasó, olyan remek és gördülékeny stílusban vezeti fel nekünk Fleming a főhős kalandjait.
Aki látta a filmet, az nagyon nem fog meglepődni a történeten, de ettől még falni fogja a betűket, annyira olvastatja magát a könyvecske. Az írásmű legnagyobb erénye, hogy pontos korrajzot ad az 50-es évek Angliájáról, minőségi ponyva, szinte irodalmi szintre emeli a kalandregényt Fleming. A karakterek ugyan nem kicsit egysíkúak és kiszámíthatóak, mégis érdekesek, és izgalmas a történet is, amelyet ismerünk ugyan, mégis lerágjuk a körmünket, hogy most vajon megmenekül-e a világ a gonosz Goldfinger hihetetlenül agyafúrtan pusztító tervétől, vagyis jól szórakozunk, és ennél többet nem is várhatunk egy könyvtől, amely méltó tud lenni a Bond-legendához.
Nem, nem remekművet tart a kezében az olvasó, de egy magas színvonalon, lehengerlő sítusban megírt kalandregény sem utolsó választás egy unalmas vasárnapi délutánra. Mára már kicsit poros lett ez a könyvecske, de minden megvan benne ahhoz, hogy a legjobb Bond-filmek világában érezzük magunkat. Nemes veretű klasszikus, nem éppen szépirodalmi mélységekkel, de a maga műfajában kiemelkedő stílussal és eleganciával rendelkezik, ma is nyugodtan a kezünkbe vehetjük, garantáltan jól fogunk szórakozni rajta!
8/10
