Akit a James Bond filmeken túl érdekel a hírszerzők valódi világa, annak John Le Carré a tökéletes választás. Emberünk ugyanis valóban kém volt, és vette magának a bátorságot, hogy megossza az olvasókkal, valójában hogyan telnek a mindennapok az MI6-nél. Dögös verdák, szuperkütyük, bombanők nincsenek a könyveiben, viszont zseniális történetszövés, kiválóan megírt karakterek, és hihetetlen feszültség nagyon is van, tehát mindenkinek csak ajánlani tudom a műveit aki valódi olvasmányélményre vágyik.
John le Carré, az egyik legjobb kortárs angol író. 1931-ben született a dorseti Poolban, Angliában. Nehéz gyerekkora volt: az édesanyja ötéves korában elhagyta a családot (majd tizennyolc évvel később visszatért), az édesapját pedig biztosítási csalásért zárták börtönbe, és a későbbiekben is sokszor került összetűzésbe a törvénnyel.1948–1949-ben a berni egyetemen tanult idegen nyelveket, majd 1950-ben csatlakozott a brit hadsereg hírszerző testületéhez, ahonnan Ausztriába rendelték ki. Ott zömmel olyan embereket hallgatott ki, akik átjutottak a Vasfüggönyön. 1952-ben visszatért Angliába, az oxfordi Lincoln College-ban kezdett el tanulni, mellette pedig az MI5-nak kémkedett szélsőbaloldali csoportokba beépülve, lehetséges szovjet ügynökök után kutatva. 1954-ben az apja tönkrement, ezért Cornwell abbahagyta a főiskolát, és ügynöki munkája mellett tanításba kezdett (német és francia nyelvet); ezidőben több főiskolán is alkalmazták.1958-ban tiszti rangot kapott az MI5-nál. Ügynököket irányított, kihallgatásokat szervezett, telefonvonalakat hallgatott le és betöréseket hajtott végre. Lord Clanmorris (írói nevén John Bingham) bátorítására kezdett bele az írásba, az 1961-es Ébresztő a halottaknak volt az első regénye. Ezen felül Lord Clanmorris volt az egyik fő inspirációs forrás George Smiley karakterének a megszületéséhez, aki később is visszatérő szereplője lett le Carré regényeinek, többek közt a Karla-trilógia főszereplője is.
A Karla trilógia három könyv összefoglaló neve, ezek időrendi sorrendben az Árulás, a Hajsza és a Csapda, melyekben Smiley, az angol szuperügynök (egyáltalán nem James Bond-i értelemben véve) akarja elkapni a titokzatos Karlát,.Az Árulás-ból készült a Suszter, szabó, baka, kém című film, amelyet elsősorban Gary Oldman zseniális alakítása miatt érdemes megnézni. Az első ötven oldal maga a sokk: unalmas bürokraták ücsörögnek egy még unalmasabb irodaházban és unalmukban fecsegnek. Aztán hirtelen megmozdul az állóvíz: egy kiugrott ügynök miatti műsor után megkérik Smiley-t, a nyugdíjazott kémet, hogy nézzen már körül az ügynökségen, mert tutira tégla van a házban, csak nem tudják, hogy ki az. Smiley minden csak nem James Bond: teljesen átlagosan néz ki, ugyan van egy csodálatosan szép felesége, de az folyamatosan megcsalja mindenkivel, aki él és mozog. Ő maga a megtestesült bürokrata, viszont nagyon okos. Ez nem derül ki elsőre, aztán, ahogy az események haladnak előre, világossá válik, hogy az unalmas hivatalnok álcája mögött egy kiváló manipulátor rejtőzik, aki lassan, de biztosan eljut a megoldáshoz. A könyv zsenialitása nem igazán a történetben lakozik, hanem a stílusban: egyrészt bemutatja a kémek igazi világát, ahol mindenki mindenkit gyanúsít mindennel, senki sem bízik senkiben, másrészt pedig a jelen és a múlt történéseinek egyidejű bemutatásával fenntartja az intenzitást, folyamatosan izgulhatunk azon, hogy vajon most mi fog történni, és tényleg az utolsó pillanatig nem lehet rájönni, hogy ki az áruló. Igazából nincsenek komoly akciók a könyvben, de olyan jól van megírva, hogy egy sima ügyirat ellopása közben annyira izgultam, hogy vajon sikerül-e a manőver, mintha egy akciófilmet néztem volna.
A trilógia végére Le Carré újra megtalálta a stílust, briliánsan mutatja be, hogyan sző végzetes hálót Karla köré kedvenc szuperkémünk. Smiley már békésen éli a nyugdíjas éveit (most éppen Ann nélkül, de náluk ez a helyzet folyamatosan változik, ugye), amikor váratlanul visszahívják a Köröndre. Természetesen ismét fennforgás van, amit természetesen Smileynak kell megoldania. Egy Párizsban élő orosz emigránst, Madame Osztrakovát felkeresik az oroszok, és felajánlják neki, hogy kihozzák Oroszhonból a lányát. Néhány nappal később egy londoni parkban egy idős férfit megölnek, aki teljesen véletlenül egykor a szovjetellenes disszidensek vezetője volt. Mi köze a két dolognak egymáshoz? Smiley dolga ennek a kiderítése, és a szálak Karlához vezetnek. Smiley ezúttal elsősorban saját maga dolgozik, csak a történések vége felé kapcsolódnak be a barátok, egykori kollégák a nyomozásba, lassan, de biztosan haladunk a végkifejlet felé. Mikroszkopikus nyomokból indulva jutunk el Karla egyetlen sebezhető pontjához: a lányához. Mert még egy vérszomjas bűnözőnek is van szíve...Zseniális a stílus, teljesen leköti az embert a nyomozás, halálra izgultam magam, pedig ismét elmaradtak a James Bond-féle akciók, inkább egy bürokrata Sherlock elmekalandjait kísérhettük figyelemmel. Csak hangyányival marad el az első könyv színvonalától (na igen, mindig az első a legjobb!), az utolsó fejezet pedig az az írói lelemény csúcsa! (ezt a részt biztosan nem kell újraírnia a leendő film forgatókönyvírójának, annyira moziszerű - a Casablanca óta nem volt ilyen zárójelenet, az tuti!)
