Ma már nincsenek igazi akciósztárok, futószalagon érkeznek a darabok a műfajból, abban a percben felejtjük el őket, amikor kijöttünk a moziból. Régen nem volt ez így, a 80-as években olyan félistenek miatt sprinteltünk jegyet venni, mint Sly vagy Arnie. Aztán lassan lejárt az egyszemélyes gyilkológépek ideje, megjelentek az emberibb akciósztárok, Bruce Willis jellegzetes félmosolyát még most is imádjuk, ki nem hagynánk egyetlen filmjét sem a tévében, ahogyan belga kollégája is döntögeti a nézettségi csúcsokat sok évvel azután, hogy rongyosra néztük a filmjeit VHS-en. Jean-Claude Van Damme színészi tehetsége a nullához konvergál, de őt nem ezért szeretjük, hanem a hihetetlen rúgásaiért, és természetesen a védjegyévé vált spárgáért. Nemcsak a küzdősportok szerelmesei vannak oda a filmjeiért, jómagam lány létemre szintén istenien szórakozom rajtuk, nem azért, mert annyira egyediek, hanem, mert az isteni Jean-Claude-nak van stílusa, nagyon szereti a kamera, és hát nagyon jól néz ki még ma is, amikor már finoman szólva is túl van az első fiatalságán. A 80-as évek végén aratta az első sikereit a filmvásznon, 90-es években volt a csúcson, azóta csendben gyártogatta a B-filmeket, majd néhány éve a Feláldozhatók 2-ben újra felkaptuk rá a fejünket, azonban sajnos eddig nagyon úgy tűnik, hogy nem tudott új lendületet venni a nagyon régen parkolópályán lévő karrierje, de azért ne írjuk még le a belga akcióhőst, addig pedig nézzük szorgalmasan újra a régi jó filmeket vele. Nőiesen bevallom, az én legszebb emlékeim a csúcskorból valók, az azóta eltelt időszakból csak kettő fért fel az abszolút szubjektív listámra, ezek az én kedvenceim, kíváncsian várom a véleményeteket!
10. Hirtelen halál / Sudden Death (1995)
Jean-Claude nem kispályázott, neki is meg kellett mentenie az elnököt, bár őt inkább a kislánya érdekelte jobban. Emberünk zsaru, aki egy hokimeccsre megy a kicsivel, de aztán jön egy csúnya rosszfiú Powers Boothe felvezetésében, és mivel irtó sok pénzre van szüksége, ezért fogságba ejti a szintén az erre az eseményre érkező elnököt. De eltolja a lépést, ugyanis JCVD gyermeke is a túszok között van, és persze apuka addig rugdos és lő le mindenkit, aki elé kerül, amíg újra magához nem ölelheti. Tucatfilm, amelyet a két főszereplő miatt érdemes bármikor újrázni, nagyon nem tévedünk vele, ha csak egy könnyed kikapcsolódásra vágyunk!
9. Tökéletes célpont / Hard Target (1993)
Jellemző, hogy erről a fimről először Van Damme eszméletlen hajzata ugrik be először, pedig maga John Woo ült a rendezői székben, és Lance Henriksen volt a rosszfiú. A történet valójában lényegtelen, a főhős hozza saját magát, sablon sablon, lassítás, lassítás hátán, remekműnek nyoma sincs benne, mégis, ha egy borús őszi napon választani kell a Titanic és e között a darab között, én biztosan ezt választanám, tökéletes kikapcsolódást tud nyújtani még ma is, sok évvel a születése után.
8. Oroszlánszív / Lionheart (1990)
A szabály az, hogy nincsenek szabályok. Nagy ötlet volt a csúcsormában lévő Jean-Claude-ot beengedni az utcai harcosok közé, csúcsra járt a tesztoszteron. Őszintén szólva már nem emlékszem, milyen családi ok miatt lett a katonából übermacsó verekedőgép a főhős, de igazából teljesen mindegy, a lényeg az volt, hogy JCVD jött, rúgott, puffogtatta az egysorosait, és mi imádtuk nézni ezen magasröptű tevékenységek folytatása közben. És ez még ma is elég ok arra, hogy megnézzük a tévében az ezredik ismétlést.
7. Véres játék / Bloodsport (1988)
Nőiesen bevallom, a full contact-ról csak annyit tudok, hogy az isteni Jean-Claude királyul tolta a Kumitén a Véres játékban, legalábbis az emlékeimben (ebből gondolom nyilvánvaló, hogy az amúgy széleskörű érdeklődési körömbe a harcművészet nem igazán tartozik bele). "Oké, usások!" és néhány kilassított akciójelenet. Ezért muszáj megnézni sokadjára ezt a filmet, amely kötelező darabja az életműnek.
6. Kickboxer - Vérbosszú Bangkokban / Kickboxer (1989)
Hányszor pörgettük vissza a kazettát (az ifjabb generáció szerintem nem is tudja, miről beszélek, pedig ez egyáltalán nem volt olyan régen), hogy megnézzük még egyszer, hogyan gyakorol Jean-Claude a harcra, amelyben meg kell bosszulni a bátyját és le kell győznie egy keleti bajnokot, neki, aki a nyugatról jött, és nagyon sokat kell tanulnia ahhoz, hogy méltó ellenfele legyen. Semmi különös nincs a filmben, viszont van egy egyedi hanguléata, na és persze semmit sem érne kedvenc belga akcióhősünk jelenléte nélkül.
5. JCVD (2008)
Az önirónia ritka tulajdonság, Jean-Claude azonban bevállalós típus, jóval túl a csúcson bevállalt egy nagyon érdekes ál-dokumentum filmet, amelyben leszámol a saját legendájával, és megmutatja nekünk a filmipar csúnyább oldalát, amit nem biztos, hogy annyira szeretnék látni, ennek ellenére az utolsó percig fenn tudja tartani az érdeklődésünket ez a kiváló alkotás. Kötelező darab!
4. Tökéletes katona / Universal Soldier (1992)
Halott katonáékért volt oda a nép sok évvel ezelőtt, Luc Deveraux nem hétköznapi története annyira bejött a közönségnek, hogy több folytatás is készült belőle, de természetesen egyik sem ért az első közelébe. Dolph Lundgren-t és Van Damme-ot összeereszteni egy filmben már jó ötlet volt, de a szokásos akcióorgia mögé sikerült egy jó kis történetet is kerekíteni, amelyen még el is gondolkodhattunk, na persze csak olyan szintig, hogy ne zavarja a felhőtlen szórakozást. Még ma is bármikor jöhet!
3. The Expendables - A feláldozhatók 2. / The Expendables 2. (2012)
Üssenek agyon, verjenek meg, nekem ez a kedvenc részem a trilógiából. Ennek legfőbb oka az, hogy gyermekkorom legnagyobb akcióisteneit láthattam együtt a filmvásznon (igen, előkerült a zsepi, amikor Sly, Arnie és Willis édeshármasban aprították az ellent). Chuck Norris is beköszönt, és Jean-Claude is kiváló formában volt, abszolút hiteles főgonoszként tevékenykedett, az akciótaták simán leverték az ifjú titánokat, én nem tudom elégszer látni ezt a filmet!
2. Időzsaru / Timecop (1994)
Mára már sajnos feledésbe merült ez a film, pedig nemcsak jó kis akciófilm volt, amelyben JCVD szokása szerint szétrúgta mindenki hátsó felét, hanem még a történet is érdekes volt, na és persze a szokásos egysorosok is jól hangzottak a főszereplő szájából, Ron Silver sem volt utolsó ellenfél. Látványban nem volt hiány, jól játszottak az alkotók az időparaxonnal a műfajhoz képest, tudom, hogy összességében nem egy nagy szám a film, nekem mégis nagyon a szívemhez nőtt.
1. Dupla dinamit / Double Impact (1991)
Van Damme - ból soha nem elég, ezért miért ne duplázzuk meg egy filmben? Végy két ikertesót, akik közül az egyik egy 1991-es mértékkel mérve menő csávó, a másik pedig jóval szolidabb. És játssza mindkettőt a belga akciósztár, aki láthatóan imádott lubickolni a kettős szerepben, ennél már csak mi imádtuk jobban kettejük vadulását, jó volt a szöveg, látványosak az akciók, és ez elég volt ahhoz, hogy egy instant klasszikus szülessen a műfajban, amelyet nem lehet elégszer látni!