Power kritikáját erre találjátok

Bevallom, tavaly kicsit talán borúlátóan vizionáltam a különböző haldokló tinis drámák áradatát a Ha maradnék kapcsán, de akármennyire is inkább a disztópiák mellett tették le inkább a voksukat a készítők ennél a korosztálynál, az Adaline varázslatos élete tökéletes szellemi örökösként jelentkezett az eggyel idősebb korosztály számára. Akár azért is, mert ha úgy vesszük, főhősünk itt is súlyosan beteg (csak éppen halhatatlanságban szenved), de leginkább azért egyértelmű számomra a párhuzam, mert pontosan ugyanazt a Joseph Gordon-Levitt által csak frappánsan "nőknek szánt pornó"-ként aposztrofált vonalat képviseli.

Gyakorlatilag a kifordított Benjamin Button-alapötlet (Adaline egy irtózatosan erőltetett módon megkreált baleset folytán nem öregszik) csak egy álca, hogy valahogy felhívja a figyelmet a mögött rejlő klasszikus romantikus giccsre, ami a következőképpen néz ki: a nyilvánvaló okoból elköteleződésre képtelen főhősünket (Blake Lively) egy udvarlója (Michael Huisman) addig győzködi, amíg meggondolja magát. (Vége.) Természetesen nem akármilyen fiatalemberről van szó, gazdag (és persze jótékonykodik a pénzéből), remekül főz és minden adandó alkalommal hatalmas gesztusokat tesz szíve választottjának, aki így nettó két hét alatt halálosan bele is szeret.

Érdemes lehet megfigyelni, hogy Adaline és Ellis első 3-4 jelenete gyakorlatilag ugyanazt a dramaturgiát követi, mint A szürke 50 árnyalata (amelyet egyébként egyre inkább tisztelek azért, hogy tulajdonképpen szembe mert menni ezeknek a kliséknek a hazugságaival), csak éppen itt a férfiról nem derül ki, hogy egy szadista szexmániás. Sőt, igazából semmi más nem derül ki róla azon kívül, hogy nagyon jó parti, és ehhez a vásznon igazi selyemfiúként viselkedő Michael Huisman tökéletes casting volt. (Hozzá kell tennem, egy fokkal visszafogottabb, mint a Trónok harcában.)

Bár nem mondhatom azt, hogy Adaline karaktere sokkal árnyaltabb lenne, mint partneréé. Lehet, hogy csak a sci-fi rajongó mondatja velem, de véteknek érzem egy olyan lehetőség elpazarlását, amit egy soha meg nem öregedő ember jelent gondolatkísérletek szempontjából. Még akkor is, ha ezeket Az őslakó elég kimerítően kivesézte, de az emberi oldalukkal az a produkció is viszonylag keveset foglalkozott. Itt viszont nem hogy a helyzetből adódó szellemes apróságokat, de még az igazán fontos kérdéseket sem sikerült vászonra vinni, így tulajdonképpen egy önkínzó hősszerelmes szűk két órás szenvelgését kapjuk meg végeredményben.

Úgyhogy a high-concept máz ne tévesszen meg senkit, az Adaline varázslatos élete pont ugyanaz a romantikus sablongiccs, amit egy Valentin-napi mozis hétvégére minden további nélkül be lehet dobni. Se több, se kevesebb, maximum a szerelmi háromszög érdekesebb benne a szokásosnál. Nem lett kifejezetten rossz, de megragadt félúton egy olyan téma kapcsán, ami többet is érdemelhetett volna annál, mint hogy egy átlagos randi háttérzaja legyen.

5/10

Az Adaline varázslatos élete teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán