Bő egy hete jött ki a The Force Awakens második teaser előzetese, s az internet két napig szinte csak George Lucas messzi-messzi galaxisával foglalkozott. Amikor a Disney megvette az említett úriembertől a Star Wars jogait, a helyzet talán még durvább volt: rekordgyorsasággal készültek a 9GAG-re a különböző képek, mémek, a világ egy kissé megőrült. Annyi biztos, hogy az emberek megosztottak voltak az egeres cég szerepvállalását tekintve, az azóta eltelt időben viszont úgy veszem észre, hogy a többség lelkesen áll hozzá az új Csillagok háborúja filmekhez. Mindez persze korántsem véletlen: bár hozott néhány nem túl népszerű döntést a Disney (az Expanded Universe törlése, legendák kategóriába sorolása), az eddig közölt, illetve kiszivárgott információk és a kiadott előzetesek alapján jó kezekbe került a franchise.

Egyelőre két filmről lehet tudni érdemi híreket: a harmadik trilógia kezdő darabjának szánt Az ébredő erőről és a Rouge One névre keresztelt önálló részről. Utóbbiról túl sok minden azért még nem derült ki: az biztos, hogy az általam tehetségesnek tartott (bár a Godzilla gyengén sikerült) Gareth Edwards fogja rendezni és a Halálcsillag terveinek ellopásáról fog szólni. A direktor szerint más lesz, mint az eddigi Star Wars mozik, s ez részemről teljesen rendben van. Egy ekkora és ilyen részletesen kidolgozott univerzum számos lehetőséget ad arra, hogy ne minden csak a jedikről és fénykardokról szóljon, s mindenképpen jó pont, hogy a Disney el mer szakadni az erőhasználóktól. Fő a változatosság! Nem lenne rossz egyébként az sem, ha bátrabb témaválasztással dolgoznának majd a közeljövőben: a pletykált Han Solo és Yoda eredetfilmek helyett szívesebben néznék olyan darabokat, amelyek új karakterekkel, új történekkel próbálnak elkápráztatni. Ha még a korszakot is eltolnák pár száz évvel, vagy éppen egy évezreddel, az még jobban tetszene: nem lenne semmilyen megkötés, bármit csinálhatnának a készítők, s még a régi kedvenceket sem kellene beleerőltetni a cselekménybe.

Itt van például mindjárt a The Force Awakens: a Millenium Falcon feltűnése, vagy épp Chewbaccáék pár másodperce mind azt bizonyítja, hogy Abrams egy kókler, aki nem mer és nem tud kitörni a klasszikus trilógia árnyékából. A továbbfejlesztett járművek persze szépek, de szinte ugyanezeket a formákat láttuk már a New Hope-ban is. Ráadásul vicces az is, hogy míg Han Solo már szépen megőszült, addig wookie társának minden szőrszála teljes pompájában ragyog...

Mielőtt elkezdenétek írni a felháborodott kommenteket, jelezném, hogy az utóbbi pár sort a legkevésbé sem gondoltam komolyan, s tisztában vagyok azzal is, hogy milyen kiváló sampont használ Chewie. (Ha-ha-ha...) Amikor J.J. megkapta a rendezés jogát, én őszintén szólva úgy éreztem, hogy a lehető legjobb ember kapta meg a karmesteri pálcát, s az eddigi információk alapján azt gondolom, hogy nem tévedtem. Két, alig másfél perces teaserből persze felesleges nagy következtetéseket levonni, de mindkettő nagy bizakodással töltött el. Abrams láthatóan tisztelettel nyúlt az alapanyaghoz, ami nem véletlen, hiszen nagy kedvelője a Star Wars világnak. Miközben az előzetesekből egy ízig-vérig 2015-ös látványvilággal megáldott film képe bontakozik ki, az eredeti trilógia hangulata is átszűrődik a traileren. Az atmoszféra ráadásul nem csak azért tűnik ismerősnek, mert beköszön a vagány űrcsempész, vagy feltűnik a galaxis leggyorsabb ócskavasa: az egész univerzum élőnek tetszik. Egy poros, háború sújtotta, kissé elhasználódott, rozsdás világkép rajzolódik ki abból a pár minutumnyi anyagból, amit már mi, a nagyközönség is láthattunk. Egyértelmű, hogy Abramsék igyekeznek visszanyúlni a prequelek előtti időkhöz, amikor még nem minden CGI-jal volt megoldva. Amit lehetett, azt megépítettek, még az új R2D2 pótléknak tetsző kis gömbrobot, BB8 is teljesen működőképes a valóságban. Talán buta kifejezés, de földhözragadtabb, realistább lesz így, lehet így a kész film, ami nagyon jó lépésnek tűnik az előzmény trilógia műanyagszerű, steril megközelítése után. Eddig úgy néz ki, hogy az új mű látványvilága jól ötvözi a kor elvárásait a régi szép idők ismerős vizualitásával.

Az ébredő erő középpontjában a fiatal, új karakterek lesznek. A döntés érthető, hiszen Harrison Fordék egy kissé megöregedtek, a mai trendekbe pedig nem feltétlenül fér bele egy olyan Star Wars film, amelynek korosabbak a főszereplői. Pontosabban fogalmazva: a közönség vevő az Expendables-féle akciómozikra és örömmel nosztalgiázik másfél-két óráig, de ha belegondolunk, akkor mind az előzmény, mind a klasszikus trilógia főszereplői épp csak felnőttként kerültek bele az események közepébe. Bár semmi kétségem sincs afelől, hogy Han Solo ne volna a végletekig tökös nyugdíjas korában is, ő, Leia és Luke valószínűleg át fogják venni azt a szerepet, amit Kenobi töltött be a New Hope-ban, vagy Qui-Gon Jinn a Phantom Menace-ben. Biztos vagyok benne, hogy a régi kedvencek fontos szerepet kapnak és lesznek majd erős jeleneteik, okos kikacsintásaik a korábbi eseményekre, de a nyilatkozatok alapján John Boyega, Daisy Ridley és Oscar Isaac  lesznek majd a fókuszban. Ha minden jól megy, akkor Abrams ügyesen fogja beosztani az időt, egyensúlyban lesznek az új és régi karakterek játékpercei, s ezzel kiszolgálja a tinédzserek és régi motorosok igényeit is.

Ha volt valami értelme az Expanded Universe eltörlésének, akkor talán az, hogy a hozzám hasonló, képregényt csak ritkán olvasó embereknek lett egy logikus belépési pontja az írott-rajzolt világba. Az újonnan megjelent, hivatalos művekből elolvastam a Darth Vaderes sorozat kivételével az összes megjelent számot, s bár a Leiáról szóló annyira nem tetszik (durvák a rajzok és valahogy a hercegnő karaktere sem kompatibilis teljesen a korábban látottakkal), a többi jó minőséget szállít, s méltó társa a filmeknek. Ha ehhez hozzáteszem, hogy minden előzetes negatív benyomásom ellenére a Rebels című, sokszor gyerekes, sokszor viszont rendkívül hangulatos, lendületes és kalandos animációs sorozat is meggyőzött létjogosultságáról, akkor nyugodtan kijelenthetem, hogy mostanság Star Wars fronton minden rendben, s nem látok baljós árnyakat feltűnni.

I have a good feeling about this, mondhatnám, s az egyetlen igazán nagy félelmem mostanában az, hogy a kezdeti nagy lelkesedés után a Disney átáll sorozatgyártásra és egy kicsit úgy fogunk járni, mint a Marvel mozik esetében. Néhány szórakoztató, de egészen feledhető SW filmre fog jutni egy kiemelkedő, a nagy dömpingben pedig már negyedannyira sem lesz majd érdekes várakozni egy újabb darabra. Még nyolc hónap van hátra a The Force Awakens bemutatójáig, de én már most nagyon élvezem a felhajtást és szívesen ülök fel a hype-űrjáratra. Érzem, hogy J.J.-vel van az Erő, és nem fogunk csalódni benne...