Februárban a minőség helyett a mennyiség kapja majd a főszerepet, így nagy szuperprodukció helyett rengeteg kisebb darab küzd majd a nézők figyelméért. Az utolsó Oscar-jelölteket a Valentin-napi giccsáradat követi majd, hogy végül azért még néhány blockbustert is belezsúfoljanak a hónapba, de összességében olyan igazán jónak ígérkező filmekkel nem igyekeznek a mozikba küldeni a stúdiók. Vagy az is lehet, hogy csak mélyebbre kell ásni értük.

Február 6.

A Lego-kaland (The Lego Movie): Nehéz eldönteni, hogy az első Lego-mozifilm egy ultragagyi ökörség lesz, avagy az év egyik leghumorosabb animációs produkciója, mindenesetre ebbe az előzetesbe mindkettőt bele lehet látni. Mindenesetre én fenntartással kezelek minden olyan alkotást, amely a gyerekes szülők zsebét veszi célba. (danialves)

A túlélő (Lone Survivor):  Peter Berg összehozta a legjobb háborús akciófilmet a Sólyom végveszélyben óta, erről pedig itt olvashattatok.

A nő (Her): Spike Jonze remekül sikerült filmje kötelező darab mindenki számára, itt írtunk róla.

Kísértés (Breathe In): A hangulatos, ámde viszonylag kevéssé eredeti drámáról itt értekeztünk.

Nyárutó (Labor Day): Jason Reitman ezúttal a drámaibb énjét fogja elővenni. Az apafigurát kereső gyerek, a visszahúzódó anya és a náluk kikötő szökött fegyenc történeténél valószínűleg lesz még mozgalmasabb és izgalmasabb film idén, de ezért egy kellően kidolgozott drámával bőven kárpótolhat minket Reitman. (danialves)

Robotzsaru (Robocop): José Padilha az Elit halálosztók után újra rendőrös filmet rendez, azonban legújabb "műve" egy korábbi VHS-klasszikus újrázása, a Robotzsaru-remake, amely első trailerei, promóanyaga és stábja miatt számomra a hónap legjobban várt filmje, még annak ellenére is hogy az eredeti film a gyerekkori kedvenceim között van. (FroG)

A nimfomániás - 2. rész (Nymphomaniac): A nimfomániás második felvonása a második két óra Lars von Trier idei "agymenéséből". Bár nem a rendezői változat, hanem a producerek által megvágott, már-már "megcsonkított" darab, attól még egy igazi Trier filmet nézhetünk majd meg. Azt pedig, hogy a művészfilmes szexmaratonra kinek van ezen verzióban igénye, mindenki döntse el maga. Trier urat ismerve túlságosan nagyot úgysem csalódhatunk. (NY124)

Február 13.

Az ártatlanság virágai (Grzeli nateli dgeebi): Grúzia idei Oscar-nevezettje első látásra egy klasszikus kelet-európai produkció, amely két lány felnövését meséli el a Szovjetunió összeomlása utáni időkben. De amennyiben velünk ellentétben a grúzok nem "ha nincs ló, jó a szamár is" alapon küldenek filmet az Oscarra, akkor biztosan nem csak egy átlagos kelet-európai szenvelgésről van szó.

Eltűnő hullámok (Aurora): Litvániából érkezik hozzánk ez szürreális romantikus sci-fi, amely különböző filmfesztiválokon díjakat már ugyan kapott, de aligha hiszem, hogy ezek mellé a közönség tetszését is elnyerte volna. Mindenesetre az előzetes képsorai még az egyre elcsépeltebbé váló John Murphy-zene ellenére is kiválóan ábrázolják, milyen bizarr élményre számítson az, aki ezt a produkciót választja. (danialves)

Megdönteni Hajnal Tímeát: 2014-ben végre valahára nagy dózist kapunk a magyar filmekből. Az első versenyző egy romantikus vígjáték, nem meglepő módon Valentin-napra időzítve. Hajnal Tímea (Osvárt Andrea) igazi celeb, aki már nagyon unja ezt az állapotot. A 15 éves érettségi találkozón találkozik Danival (Simon Kornél), aki minden tekintetben átlagos életet él, amiből már nagyon elege van. Egy röpke liezon erejéig összegabalyodnak, ami gyorsan feledésbe merülne, azonban sajnálatos módon készült egy kompromittáló felvétel a légyottról, amelynek készítője, Bögöcs (Szabó Simon) nem rest visszaélni a helyzettel.  Egy helyes kis közepes vígjátékot várok, jó színészi alakításokkal. (FilmBaráth).

Téli mese (Winter's Tale): Mint ahogyan azt a ComingSoonomban is írtam, a Téli mese c. filmtől nem várok mást, csak giccses ömlengést és töménytelen nyálat. Az előzetes elvárásaimon az sem segít, hogy a trailer nem csak sablonszagú, de álbölcs és unalmas filmet is sejtet.(FroG)

Végtelen szerelem (Endless Love): Ha már idén február 14-én Nicholas Sparks-adaptáció nélkül maradunk, íme a szerző koppintása, amely, ha lehet, még lejjebb teszi a lécet a romantikus dráma műfajában. Az untig ismert sablonos lehető leggiccsesebb prezentálásának végigüléséhez vagy erős gyomrúnak, vagy nagyon szerelmesnek kell lenni. (danialves)

Február 20.

Műkincsvadászok (The Monuments Men):Az Ocean's sorozat kifulladt, a comói villa és az éppen aktuális barátnő  viszont sokba kerül, George Clooneynak tehát ki kellett találnia valamit a bankszámlája feltöltésére. Brad Pitt most éppen nem ért rá, nem gond, összeszedünk néhány menő színészt, összedobunk egy jó kis forgatókönyvet, gyorsan leforgatjuk, hozzádobjuk az effekteket, és már mehet is a moziba a műalkotás. Ennyi lenne egy jó közönségfilm receptje. Nem hiszem, hogy csalódást fog okozni nekünk ez a szereplőgárda, várhatóan jól fogunk szórakozni, aztán gyorsan elfelejtjük ezt a filmet. (FilmBaráth)

Maisie tudja (What Maisie Knew): A remekül sikerült drámáról itt esett szó korábban.

Pompeji 3D (Pompeii): Nem mondhatnám, hogy immunis vagyok a kockahasra, de egyáltalán nem ezért vagyok kíváncsi erre a filmre. Pompeji pusztulása már sok rendezőt megihletett, de igazán maradandó alkotás nem született az ókor egyik legnagyobb katasztrófájáról, talán Paul W. S. Anderson képes lesz változtatni ezen a tendencián. A Trónok harcából ismert Kit Haringtontól nem várok eget verő színész játékot, a többi szereplő megbízhatóan fogja hozni a karaktert, tehát minden valószínűség szerint egy jó film vár ránk (FilmBaráth)

A titokzatos szerető (The Insivible Woman): Ha az előző heti romantikus filmek nem jöttek be, itt van egy újabb, ezúttal történelmi-életrajzi körítéssel. Avagy 19. században sem számított már menőnek celebként félrelépni, és ezt Charles Dickens szemén keresztül nézhetjük meg Ralph Fiennes alakításában és rendezésében. Az alkotás tavaly már mérsékelt sikerrel letudott jó néhány fesztivált, és igazából én sem látom, miért várhatnék egy kiemelkedő élményt ettől a műtől. (danialves)

Február 27.

Texas hercege (Prince Avalanche): A nem túl jól sikerült alkotásról itt írtunk.

Apáim története (Stories We Tell): Hatalmas siker volt egykor A váratlan utazás című sorozat, amelynek egyik meghatározó szereplője, Sarah Polley időközben átült a kamera másik oldalára, nem kevés sikerrel: az Egyre távolabb és a Volt egy tánc nem megvetendő alkotás. Ezúttal személyes vizekre evezett ebben a dokumentumfilmben, amelyben játékfilmes eszközökkel meséli el családja életét. Jó filmet várok. (FilmBaráth)

Csajkeverők (That Awkward Moment): Ha a romantikus drámáktól már végleg megcsömörlött volna valaki, próbálkozhat egy romantikus vígjátékkal, ami... nos, ami egészen viccesnek tűnik. Bár az látható, hogy nem az eredetiségével fogja megnyerni magának a nézőket, azonban kellő mennyiségű jó poénnal ezt meg fogom tudni bocsátani neki. (danialves)

Non-stop: A retró-akcióhős lázat idén sem fogjuk megúszni, még ha Liam Neeson 2009 óta számít is csak akcióhősnek. Legújabb filmjében az akciózás helyett talán inkább a thriller vonulat és a fordulatok dominálnak, ennek megfelelően már csak az a kérdés, hogy sikerül-e megfelelő történetet is keríteni az akciózás köré. Vannak kétségeim. (danialves)

Gyermekeink (Á perdre la raison): A francia (illetve jelen esetben inkább belga) filmművészet egy újabb darabját láthatjuk majd ezen film képében. A női főszereplő díját idén már elhozták Cannes-ból, a két férfi főszereplőről pedig elég annyit mondanom, hogy ők adták A próféta főhőseit is. Egyszóval egy színészek dominálta, visszafogott és realista drámára számítok, amiről önkéntelenül is a A múlt jut az eszembe. (danialves)