A film megtekintésére a Jameson Cinefesten volt lehetőségünk.

A múlt a CineFest kínálatának egyik olyan filmje volt, amelyet mindenképp látni akartam. Ennek legfőbb oka Farhadi előző rendezésének, a Nader és Simin sikerének volt köszönhető. Másrészt viszont, a film alaptémáját szolgáltató válás és annak következményei ígéretes alkotással kecsegtettek.

Marie (Berenice Bejo) és Ahmad (Ali Mossafa) elválni készülnek. Mindketten már külön utakon járnak: a nő új szerelmet talált a tragikus sorsú Samir (Tahar Ramin) személyében, a férfi pedig bánatában külföldre menekült. Azonban sok év után a válás apropóján újra összefutnak, és ez a találkozó nem csak mindkét fél életét változtatja meg, de felforgatja a köröttük élő emberek életét is.

Asghar Farhadi mesterművet alkotott, ehhez azt hiszem kétség sem férhet. A film problémafelvetése az alapvető emberi moralitásokon túl a családi viszonyokat is boncolgatja, valamint kellően biztos kézzel mesél a múlt tragédiáiról, és annak élettani hatásairól. A mű tökéletesen felépített: a történet íve bár kicsit lassú, de szépen megmunkált, az atmoszféra végig drámai, és a tragikus csúcspontokat nem hatásvadász képekkel, vagy egy-egy megható zenékkel éri el, hanem csak és kizárólag a dialógusokra támaszkodnak. Ezen hatáshoz persze az is kellett, hogy a színészi stáb olyan mesterien alakítson, mint esetünkben. A jól megformált és elképesztően komplikált múltú és jelenű karakterekben a színészek brillíroznak, rég láthattunk a vásznon ilyen kimért és egyenletes profizmust.

A múlttal klasszikus született. Farhadi újra megmutatta, hogy csupán párbeszédekkel, karakterkidolgozottsággal és minimalista látványvilággal is mesterien tud mesélni az élet legmélyebb tartalmairól; családról, szerelemről, tragédiáról és reményről. Tökéletes!

10/10