Szomorúan olvastam más blogokon a Jogász kritikáját, a kritikusok többségnek nem tetszett a film (danialves véleménye egyáltalán nem ilyen negatív). Ridley Scott kiváló rendező, szóval nem kellene még leírni azért, mert ez az alkotása megbukott. Nem minden filmje volt…
Gondoltam, ha az Európai filmdíjra jelölnek egy alkotást, az tudhat valamit. A Mr. Nobody után azt is jó ómennek tartottam, ha egy produkció a belgák munkája. Azonban sajnos mindkettőben, így pedig egyben a szóban forgó filmben is csalódnom kellett.
Didier (Johan Heldenbergh) és…
Az elmúlt hetekben járta be a világsajtót a hír, hogy a svédek nagy unalmukban kitaláltak egy skálát, amely a Bechdel-teszt (van-e két női szereplő a műben, aki úgy beszél egymással, hogy nem egy férfiról van szó?) alapján osztályozza a filmeket. Ez számunkra most azért…
Kétségkívül az idei év egyik legnagyobb anyagi és kritikai buktája volt az A magányos lovas, amely neves színészgárdája ellenére alig több, mint 100 millió dollárt zsebelt be világszerte. A sok negatív visszhang miatt sokáig nekem sem volt igazán kedvem megnézni, azonban…
Linda Lovelace az első igazi pornósztárként írta be a nevét a "történelembe". Ettől még nem lettem volna kíváncsi az életéről szóló filmre, viszont olvastam arról, hogy elég csúnyán kihasználták, a férje verte, prostitúcióra kényszerítette, megrendítő sors az övé.…
A Kick - Ass első felvonása bennem a könnyed hangvételével, a feketekomédia legjobban alkalmazott elemeivel és a lazaságával hagyott igazán mély nyomot. Ezen tények fényében vártam azt a második részt, amely Jeff Wadlow rendezésében került a külföldön és hazánkban is a…
Az ember Az utolsó skót király, a State of Play vagy a Life in a Day rendezőjétől egy dolgot nem várna: középszerűséget. Kevin Macdonald legújabb műve viszont pont ezt az érzést nyújtja, illetve egész pontosan semmit nem nyújt azon kívül, hogy jól mondja fel a posztapokaliptikus…
Lassan már ott tartok, hogy amelyik filmet idén nagyon várom, az szinte kivétel nélkül csalódást okoz nekem. Ezért is érintett nagyon rosszul, amikor megosztó, de többnyire gyenge minősítések kezdték felütni a fejüket ezen alkotás kapcsán. De az a helyzet, hogy tulajdonképpen…
Már nagyon régen nem nézek Robert de Niro filmeket. Egyszerűen azért, mert fáj látnom, hogy milyen utolsó szemetekben alázza le magát korunk egyik legnagyobb színésze. Ráadásul mostanában ráállt a vígjátékokra, holott nála jobb drámai színész talán még ma sincs. Aztán a napokban megnéztem a…
A kritikai és a pénzügyi siker nem mindig jár együtt, ezt már többször tapasztalhattuk idén is (már aki nem utóbbi alapján tájékozódik), és erre sikerült egy újabb példát találnom. Ezt a filmet még májusban mutatták be az USA-ban (és minden jel szerint jövőre hozzánk is…
Az igaz történeten alapuló filmekkel kapcsolatban szoktak lenni aggályaim. Bármennyire is hihetetlenek azok a történetek, amelyeket egy-egy mozgókép feldolgoz, olyan elmélkedések szoktak ilyenkor foglalkoztatni, mint például az, hogy az adott film mennyit ferdít a valós eseményeken,…
Megvallom őszintén, enyhén elérzékenyültem ezen sorok papírra vetésekor, hiszen életem első kritikáját pont Thorról alkottam, és akkor talán még nem is gondoltam volna, hogy a folytatást már egy sajtóvetítésen nézhetem meg (egy sorral Szirmai Gergely mögött ülve, erre…
Soha nem voltam nagy képregény-rajongó, ennek legfőbb oka abban rejlik, hogy egy kötetet sem olvastam el, és nem is érdekel(t) egyik darab sem. A képregényfilmekkel már más a helyzet: az utóbbi évek ilyesféle filmtermésének apraja-nagyja már mögöttem áll, nem csoda hogy az idei…
A romantikus-dráma műfaj manapság inkább a nyálban tocsogó lányregényeket-, mintsem a valódi mélyenszántó, igaz tartalmakat boncolgató alkotásokat jelenti. Azért évről-évre egy-egy darab mégis megpróbálkozik az utóbbi csapásvonalat követni, csak sajnos ezek nagy része túl…