Az igaz történeten alapuló filmekkel kapcsolatban szoktak lenni aggályaim. Bármennyire is hihetetlenek azok a történetek, amelyeket egy-egy mozgókép feldolgoz, olyan elmélkedések szoktak ilyenkor foglalkoztatni, mint például az, hogy az adott film mennyit ferdít a valós eseményeken, mennyire színezi ki azokat. Nyilvánvaló, hogy a száraz tények közlésére ott vannak a dokumentumfilmek, míg a játékfilmek célja az, hogy valamit kevésbé unalmas módon meséljen el a nagyközönségnek. Utóbbi esetben a lehetőségek kevésbé korlátozottak, ugyanakkor meglehetősen könnyű ilyen esetben átesni a ló túloldalára. De megnyugodhat mindenki, Werner Herzog bravúrosan vette az akadályokat és 2006-ban elhozta az utóbbi évek egyik legjobb filmjét.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Dieter Dengler nevű pilóta, (Christian Bale) aki az amerikai hadi erőknél dolgozott. Egy bevetés közben repülőgépe lezuhan és pechére épp Laosz környékén történik mindez, ami nem mondható éppen barátságos övezetnek az amerikai katonák szempontjából. Dengler-t ennek megfelelően egy falusi kis fogolytáborba zárják, ahonnan sorstársai segítségével próbál megszökni.
Hiába az ígéretes alap, azért valljuk be, hogy ezt egy kevésbé rutinos direktor csúnyán elszúrhatta volna. Herzog azonban biztos kézzel vezeti a színészeit és a történetet is. Christian Bale ezzel az alakításával csak még jobban meggyőzött arról, hogy a fiatalabb színészgeneráció elitjét képviseli. Steve Zahn-tól őszintén szólva olyan nagyon pozitív teljesítményt még nem láttam. Abszolút képes volt arra, hogy meglepjen, de rajtuk kívül is kiválóan játszik mindenki. De a Hajnali mentőakció kulcsa talán a hangulatban rejlik. Rendkívül alacsony büdzsé állt a készítők rendelkezésére, de úgy érzem sikerült a maximumot kihozni, ami a vizualitást illeti. Profi operatőri munka, gyönyörű helyszíni felvételek jellemzik a látványt. Teljes mértékben átélhető az egész, szinte mi is ott érezzük magunkat a dzsungel övezte fogolytáborban.
A karakterek is jól ki lettek dolgozva többé-kevésbé. A foglyokkal szimpatizálunk, átérezzük a bajtársias viszonyt, de talán kicsit egyoldalúan van bemutatva a két fél közötti viszály. Lehet, hogy ez a valóságban így volt, de a vietnamiakat és a laosziakat szerintem túlontúl kegyetlen, könyörtelen emberekként látjuk feltüntetve, miközben az amerikaiak szent ártatlanként vannak bemutatva. Ha nem német rendező dirigálta volna a filmet, akkor azt mondanám, hogy a karakterábrázolást átfűtötte egy erőteljes patrióta szellem. Annyira nem zavaró igazából, ez pusztán a kötelező jellegű kötekedés részemről. Ilyet is ritkán szoktam mondani, de keveselltem a két órás játékidőt. Nagyon hamar elrepült ez a 120 perc, a felénél nem is olyan mozgékony a cselekmény, de egyáltalán nem eseménytelen alkotás. Hiába van egy kis tempóbeli visszafogottság a fogdás jeleneteknél, mégis azt mondom, hogy pörgős filmmel van dolgunk. Annak ellenére, hogy tudjuk a film végkimenetelét, mégis izgalmas, élénk tud maradni. (Voltak olyan jelenetek, amiket kifejezetten erős adrenalinlöketként éltem meg). Emellett a mondani való is utat talált felém. Sokszor látott, elcsépelt, hollywoodias, de ez mégis más, mert ezt maga az élet írta.
Talán a zenével kapcsolatban van hiányérzetem. Egyáltalán nem rossz a score, csak felejthető. Jobban állt volna a filmnek egy kicsit monumentálisabb zenei irányzat. Ezektől az apróságoktól eltekintve azt tudom mondani, hogy a Hajnali mentőakció felejthetetlen darab, amit biztos, hogy nem most láttam utoljára. Mindenképpen nézzétek meg!
9/10
