Ha az utóbbi évekből kellene kedvenc sci-fit választanom, Andy Weir első könyve, A marsi igen előkelő helyen szerepelne a listán, nem véletlenül: egy remekül megírt, érdekes és izgalmas könyv, amely még az én szívemet is megdobogtatta, pedig nem vagyok egy kifejezett űrbolond. A marsit hamar el is érte a megfilmesítés szele, ezután csend lett Andy Weir körül, hogy idén új regénnyel jelentkezzen. Ez az Artemis.
A történet az Artemisen játszódik, amely az első és egyetlen város a Holdon. A főszereplő egy elég mocskos szájú, belevaló csaj, Jazz Bashara, aki imádja Artemist, de kereslet kiegészítésként csempészésből kénytelen élni, hogy egyről a kettőre jusson. Az egyik gazdag kuncsaftja megbízza egy feladattal, amely ugyan nem annyira illik a profiljába, de egy csapásra megoldódna vele minden pénzügyi problémája. Jazz belemegy a dologba, de aztán egy nagy összeesküvés kellős közepén találja magát és hirtelen már nem csak ő, hanem egész Artemis veszélyben kerül.
Andy Weir az Artemisben is követi a már jól bevált receptjét: belevaló főhős, humorral fűszerezett tudomány és izgalmas történések. De szerencsére nem félt változtatni sem. A marsiban végig volt valami tisztaság, valami kőkemény pozitivizmus, nem is véletlenül, hiszen Mark Watney nem is élte volna túl másképp. Az Artemisben Jazz már sokkal összetettebb személyiség. A múltja darabkái fokozatosan derülnek ki számunkra és sokszor hangoztatja, hogy mennyire egyedül áll a világban, aztán mikor forróvá válik a lába alatt a talaj, rá kell jönnie, hogy egész csapatot tudna magának összeszedni, ha akarna. Valahol nagy tragédia, hogy Jazz a felnőttség küszöbén hibás döntéseket hozott, és adósságokkal, csórón kellett kezdenie az életét, mert igazi szuperagy és ritkán tudja kamatoztatni ezt. Ahogy sodródik az eseményekkel, több izgalmas kalandba is keveredik. Az ezalatt felbukkanó mellékszereplők között van erősebb és gyengébb, de a konfliktusok, interakciók végig remekül működtek, repkednek az egysoros beszólások. Különösen egy őrült ukrán tudós, Martin Svoboda lett a kedvencem. Maga a történet is végig realisztikus, kicsit lehangoló belegondolni, hogy az ember a Holdon is gyarló. Artemis nem egy utópia, hanem egy földi gyarmat.
És hogy amúgy milyen Artemis? Hát, Jazzel egyetemben, végig nagyon menő! Andy Weir-ről a könyv végén megemlítik, hogy űrkocka, és tényleg az. Teljesen logikusan felépített az egész város, a működése, a történelme. Főleg ez utóbbi tetszett, eléggé meg tudja ragadni az ember képzeletét a "mi lenne ha". A magyarázatok néha ugyan feladták a leckét (hiába, én mindig is magyarból voltam jobb, nem fizikából), de remekül adagolja a kellő információkat, nem volt fárasztó. Artemis voltaképpen egy kisváros, körülbelül kétezren lakják. Több kisebb és nagyobb kupolából áll, de a nagy része, a legtöbb szint a föld alatt helyezkedik el. Van külön valutájuk, ételük (remekül megragadva a lényegét trutyinak hívják), vannak törvények, amit egyetlen ember tartat be, a számára megfelelő eszközökkel. A legnagyobb büntetés a deportálás, ami a gravitáció különbözősége miatt valóban szörnyű büntetés. Jazz például 6 éves kora óta, 20 éve lakik az Artemisen és eléggé megviselné a Földre való visszatérés során a gravitáció-betegség. A csempészéssel így elég nagy kockázatot vállal. A technológia nagy része napjainkban is létezik, egy-két király cuccot kivéve. Artemis nem kutatóváros elsősorban, hanem főleg a turizmusból él, a város is a turisták kényelmét figyelembe véve lett kialakítva. Artemishez tartozik még egy alumínium kohó (Artemis főleg alumíniumból épült) és az Apolló-11 Látogatóközpont. És még magyar jelenlét is felbukkan a könyvben (igen, mi is a Holdra jutunk, yeah!).
Nyilván nagyon könnyű lenne összehasonlítani az Artemist és A marsit, de én a részemről külön kezelem a kettőt, mert az Artemis más élményt kínál, nem egy grandiózus túlélés sztori. Leginkább kalandregénynek mondanám, pazar díszletek között, amelyben meg van a folytatás lehetősége. Alig több mint 300 oldal, olvastatja is magát rendesen, én pedig kezdődő űrkockaságot diagnosztizáltam magamon. A filmadaptáció is készülőben, Andy Weir már a könyv megjelenése előtt eladta a jogokat.
9/10
A könyvet az Fumax Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.
