Iñárritu karrierjének első felét a különböző élethelyzeteket bemutató emberi drámák jelentették, ezek közül pedig a Korcs szerelmek volt az első - azonban ahelyett, hogy meghatározta volna a rendező (és rendszeres írótársa, Guillermo Arriaga) hangját, nagyon sok szempontból kilóg a sorból. Pedig alapvetően ugyanarra a koncepcióra épül, mint a 21 gramm vagy a Bábel, Guillermo Arriaga forgatókönyve ugyanis itt is három emberi sorsot kapcsol viszonylag lazán egymás mellé. Octavio (Gael García Bernal) egy tengődő fiatal, akire rámosolyog a szerencse pénz és szerelem formájában is, csakhogy előbbit kutyaviadalok révén, a helyi maffiózó legnagyobb bánatára szerzi, utóbbit pedig saját sógornője jelenti. Valeria (Goya Toledo) egy szupermodell, akiért szerelme még családját is otthagyja, csakhogy a nő súlyos és karrierjét derékba törő balesetét nem biztos, hogy túléli friss kapcsolatuk. El Chivo (Emilio Echvarría) pedig egy tucatnyi kutya társaságában élő börtönviselt csavargó, aki mellesleg profi bérgyilkosként is működik, és az egyetlen vágya, hogy újra méltósággal állhasson lánya elé.

A párhuzamosság ezúttal szinte minimális, a három szál kronológiailag gyakorlatilag egymás után következik a történetben, a forgatókönyv pedig igyekszik tiszteletben tartani ezt a linearitást. A film elsődleges problémája éppen ebben van, vagyis pontosabban ott, hogy ezek a történetek mind egy sajátos stílussal rendelkeznek, amelyek így megadott időközönként komoly töréseket hoznak a produkcióba. Egymás mellé téve a jeleneteiket valószínűleg sokkal jobban belesimultak volna egy egységes hangulatba, amelyre azonban még így is elsősorban a szappanoperai jelzőt tudnám használni. A Korcs szerelmek ugyanis számos olyan eszközzel dolgozik, amely leginkább a kereskedelmi tévék délutáni műsorsávjában sugárzott latin sorozatok sajátja, elég csak megnézni a három szál fő konfliktusait: egy sógornője után epekedő fiatalembert, egy komoly sérülést szenvedő modellt, és egy lánya szeretetére vágyó bérgyilkost láthatunk. Nehéz eldönteni, hogy Arriaga és Iñárritu tudatosan nyúl ehhez az eszköztárhoz, vagy csak stílusuk nem elég kifinomult még, mindenesetre a történések szatirikus jellegében viszonylag kevés alkotói szándékot látok.

Ugyanakkor a Korcs szerelmek annál határozottan jobb mű, hogy egy ízléstelen latin giccsparádénak lehessen elkönyvelni. A gengszterfilmes hagyományokat követő első szakasz minden hatásvadászata ellenére is egy izgalmas elképzelés, mint ahogy a filmet záró történetszálban is van legalább ennyi ötlet, és ha a középrészt képező szálról nem is tudom ezt elmondani, kétségkívül hozzájárul ahhoz, hogy a rendező egy újabb sajátos oldalát mutassa be a szerelemnek / szeretetnek. Mert végső soron ez éppenséggel sikerül a filmnek, és sok furcsasága betudható annak, hogy nem egy konvencionális ábrázolásmódját választotta a témának.

Ettől függetlenül az Arriaga - Iñárritu párosnak csak kiforrottabb munkái születtek a későbbiekben, és így nézve a Korcs szerelmek is csak egy tipikus kezdeti próbálkozás, amelyben már megmutatták tehetségüket, azonban még rengeteg gyermekbetegség húzza le az összképet. Egzotikuma talán még jelenthet annyi pluszt, hogy egy filmrajongó számára érdekes élmény legyen, de összességében túlságosan is kevés lenyűgöző, és túlságosan is sok bugyuta húzása van.

6,5/10

A Korcs szerelmek teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán