Danialves kolléga értekezését az általam olvasott könyvből készült forgatókönyvről itt találjátok.

Sok szépet és jót hallottam Josh Malerman első regényéről, persze csak olyan értelemben, ahogy egy kegyetlenséggel teli, iszonyú feszült, és sokszor brutális poszt-apokaliptikus horrortörténetről "szépet és jót" lehet hallani. Több helyen az utóbbi idők legeredetibb és leghideglelősebb horrorjaként hivatkoztak a kötetre, nem csoda hát, hogy a megfilmesítési jogokra hamar lecsapott egy stúdió. Elolvasva a regényt, én magam is egy nagyon erős műnek érzem, mely következetesen végigviszi újszerűnek ható, jól átgondolt alapötletét, és sajátosan szikár, húsba vágó stílusával komoly hatást képes gyakorolni az olvasójára. Azonban egy-két szegmensében kicsit tökéletlennek éreztem a művet, emiatt nem vagyok képes arra, hogy tiszta szívvel igazán magas (9 feletti) pontszámot adjak rá, és ezáltal zseniális remekműnek ismerjem el.

A regény története azon alapul, hogy ép ésszel felfoghatatlan lények jelennek meg a Földön, amiknek a megpillantása azonnali őrületbe taszítja az embereket. Az eszüket vesztett személyek a közelükben lévőkre és önmagukra egyaránt halálos veszélyt jelentenek. A "megtapasztalhatatlan" kreatúrákkal szemben tehetetlen az emberiség, nincs más megoldás, mint a bezárkózás. Azon kevesek, akik túlélik a lények megjelenése okozta erőszakhullámot és káoszt, bekötött szemmel, a külvilág látványától elszigetelve kénytelenek meghúzni magukat. Így tesz a regény főhősnője, Malorie is, aki a sztori kezdetekor immár négy éve vegetál egy elbarikádozott házban a két kisgyermekével együtt. Malorie egy ködös napon rászánja magát, hogy a két kicsivel - lényegében vakon - elhajózzon valahová, ahol talán nagyobb biztonságban lehet. 

Ahogy a történetből is kitűnik, Malerman a klasszikus lovecrafti örökségből dolgozik, amikor az ember felfogóképességén túli entitásokat helyez az egyedi apokalipszise gyújtópontjába - amelyek akár a Nagy Öregek is lehetnének. Erre az is rímel, hogy Lovecraft novelláihoz hasonlóan itt is elsősorban a sejtetés és az ismeretlentől való félelem jelenti a horrorfakort. A szerző okosan végiggondolta, hogyan lehetne minél hatásosabban kihasználni a felfoghatatlan rémek közelségéből fakadó feszültséget, és a végletekig kiaknázza az "akármi is történik, ne nyisd ki a szemed, különben megőrülsz" című bűvésztrükköt. Ennek a megoldásnak két pozitív és egy negatív hatása van: egyrészt az olvasó fantáziáját folyamatosan piszkálja, hogy milyenek is lehetnek ezek a titokzatos rémek; másrészt itt nem történhet meg az az illúzióromboló esemény, hogy a szörny megismerése enyhíti a feszültséget (mivel ez a megismerés a főszereplő halálát jelentené); harmadrészt viszont az, hogy olvasó kíváncsisága hosszú távon kielégítetlen marad, meglehetősen frusztráló érzés. Szerény véleményem szerint ez utóbbi szálka kikerülhető lett volna pl. egy olyasfajta megoldással, amit Jeff VanderMeer alkalmazott az Expedíció című sajátos hangulatú sci-fi horrorában. VanderMeernél meg lehetett ugyan pillantani a felfoghatatlan lényt, de az emberi érzékek és az agy látványosan kudarcot vallottak az őrjítő látvány befogadása során. Malerman nem élt ezzel a lehetőséggel... hogy mégis hogyan oldotta meg ezt a problémát, azt nem kívánom ellőni, mindenki olvassa el szépen a könyvet, és a kommentek között SPOILER figyelmeztetéssel lehet jelezni, tetszett-e vagy sem az, ahogyan az író a rémek kilétét kezelte.

A regény egyébként csak igen kevés számú gyengeséggel küszködik. Az egyik ilyen negatív aspektusa az, hogy a szereplők szempontjából kissé felszínesnek hat. A főhősnő Malorie, az örök optimista Tom, és a mézesmázos idegen Gary kivételével a karakterek csak igen kevés egyedi tulajdonsággal rendelkeznek, inkább csak jelzésszinten különülnek el egymástól, a két kisgyermek pl. semmiféle gyermeki (vagy egyéb) jellemvonással nem rendelkezik. További gyengeséget jelentett számomra az a jókora történetbeli ziccer, amit az író kihagyott: Malorie józan eszének komoly megkérdőjelezésével ugyanis egészen új dimenziókat lehetett volna adni a sztorinak, de sajnos Malerman nem gondolkodott ebben az opcióban.

Most, hogy túlestünk a könyv - nem túl hangsúlyos - negatívumain, lássuk hát az a vaskosabb, pozitív oldalt! A poszt-apokaliptikus alapötlet egyedi ízét, és az író iszonyú hatásos feszültségkeltési technikáját már említettem. Nem lehet szó nélkül elmenni a mű profi megszerkesztettsége mellett sem - az olvasó párhuzamosan, egyre fokozódó intenzitással ismerheti meg Malorie éppen zajló jelenét és a gyötrelmes tragédiákkal teli múltját. Ezek mellett mindenféleképpen ki kell emelnem a Malorie-nak mint anyának a gyermekeihez fűződő különleges viszonyát, ennek bemutatását (a túlélés érdekében az anyai szeretet zsarnoki parancsnoksággá mutálódik), valamint a történet időnkénti kegyetlen naturalizmusát is (egy példa: hősnőnk a tényleges cselekmény nagy részében a csónakja alján összegyűlt vízben, vérben, húgyban és hányásban tapicskol). További fontos pozitívumot jelent a szerző sallangoktól mentes, feszes, mondhatni lényegre törő stílusa, és az elzárkózás, világtól való elszigetelődés, illetve a világ felé való nyitás pszichológiai vetületének körbejárása.

Ami kétségtelenül hatalmas élmény a könyvben, az a borzalmakkal és izgalmakkal teli, rettenetesen feszült és intenzív, a múltban és a jelenben párhuzamosan futó finálé, amely egy valóban mesteri horrorisztikus csúcspontot jelent. Ha nem is feltétlenül ez a világ legjobb horrorkötete, az biztos, hogy ebben olvashatunk a világirodalom egyik legsokkolóbb szüléséről.  

Végezetül, hogy ejtsek pár szót a magyar kiadásról is: Rusznyák Csaba - aki egyébként egy konkurens blogon szokta filmkritikákkal bombázni az internetet - fordítása patentül hozza azt, ami a megfelelő hangulathoz kell, a Fumax kiadó által gondozott kiadás pedig kifejezetten igényesnek nevezhető.

Egy szó, mint száz, a Madarak a dobozban az utóbbi idők egyik legfélelmetesebb és leghatékonyabban sokkoló horrorkötete, amely bár nem tökéletes, de mindenképpen méltó az őt övező hírnévre, és erősen ajánlott olvasnivaló a sötétebb műfajok rajongói számára. Csupán egy kérdés maradt... mikor jön már a belőle készülő film?!

8,5/10