A háborús filmek nagyjából két részre oszthatók: egyrészt a látványos, hangos, tökös (és nem ritkán erős propagandaáthallásokkal rendelkező) akciófilmekre, másrészt a sötét, depresszív, szívszaggató drámákra. Kevés olyan produkció van, amelyek a kettő valamilyen kombinációját meg tudják valósítani, azonban nem véletlenül pont ezek sikerülnek a legjobban. Többek között David Ayer legújabb alkotása, amely miatt még a Sabotage-t is könnyen megbocsátjuk.
A háború utolsó napjaiban az amerikai hadsereg már Németország szívében jár. A kézenfekvő túlerő ellenére csak azok járnak jól, akiket Berlin felé küldenek, a front déli részén viszont a magukra hagyott egységek súlyos veszteségeket szenvednek az utolsó leheletükig (és nem egyszer gerillamódszerekkel) küzdő németektől. Gyalogosok és páncélosok egyaránt. A Fury legénysége egyedüliként és egy emberrel megrövidülve tér vissza legutóbbi küldetésükből. Wardaddy, Boyd, Gordo és Grady (Brad Pitt, Shia LaBeaouf, Michael Pena, Jon Bernthal) azonban pihenő helyett egy Norman névre hallgató újoncot (Logan Lerman) kapnak maguk mellé, és egyből küldik is vissza őket a frontra. Miközben a rutinos veteránok próbálják betörni és a háború borzalmaival megismertetni Normant, rövidesen odáig jutnak, hogy Furynek egyetlen páncélosként kell megvédenie egy egész hadsereget.
A film ugyan egy egészen tradicionális szerkezetet követ, viszont Ayer minden eszközzel igyekszik elkerülni, hogy valamiféle elcsépelt keresztes hadjáratot csináljon szereplői útjából. Már az első képektől kezdve a sebesültek, hullahegyek és a teljes pusztulás uralja a Fury világát, ahol mindenki vállrándítással veszi tudomásul bajtársa szörnyű halálát és csak a túlélésért küzd. Ha éppen arról van szó, akkor holttesteken áttaposva vagy foglyokat kivégezve. Szereplőink nem a bájos kansasi farmokról sztorizgatnak (egyikük még ki is mondja, hogy leszarja, ki honnan jött), hanem a D-nap hátborzongató eseményeiről, mintha a múltja és személyisége mindenkinek csak a besorozásig nyúlna vissza. Még a cselekmény is csak 24 órát dolgoz fel, miközben minden momentum azt erősíti, hogy csak az "itt és most" létezik, ez a földrajzi és időbeli bezártságérzet pedig elég nagy hatással tud lenni a nézőre is.
Ayer műve ennek ellenére nem keveset merít a Ryan közlegény megmentéséből: bár alapvetően öngyilkosság egy ilyen sztorit pont a háború végnapjaira helyezni, a forgatókönyv sikeresen éri el, hogy a rosszul felszerelt Hitlerjugendből utolsó csepp vérig küzdő partizánok legyenek, és még azt is hihetően építi fel, hogy főszereplőink hogyan kerülhetnek végül "egyedül a világ ellen" helyzetbe. De hiába ragad meg a történet minden eszközt arra, hogy hőst faragjon középponti alakjaiból, a rendező minimális szintre csavarja le a pátoszt, és mindent megtesz azért, hogy ezt az igyekezetet elfedje. Így mondhatni, nagy vonalakban akár még sablonos is a mű, de részleteiben nagyon nem.
Márpedig ezek a részletek adják a produkció sava-borsát, ugyanis nincs egy pillanata sem a Furynek, amely ne működne tökéletesen. Első helyen kell kiemelnem a remekbe szabott akciójeleneteket, a maximális hatásért felelős Steven Price zenéjét. Azonban a fő erénye a műnek az, hogy David Ayer pontosan tudja, mikor van a legnagyobb jelentősége egy sebhelynek, egy visszaemlékezésnek, hogyan lehet elegánsan bevezetni egy konfliktust a második felvonás lassabb részeibe, ahol így végül a feszültség magasabbra emelkedik, mint a golyózáporban. Pontosan érzi, melyek azok a mondatok, amelyek még tudnak közölni valamit, de mégsem válnak álbölcs közhelyekké. A színészek pedig abszolút meghálálják ezt, a Logan Lerman - Brad Pitt páros remekel, de ez az a film, ahol még Shia Labeouf sem tud rossz lenni.
David Ayer képes volt arra, hogy úgy hozzon létre egy székbe szögező és lenyűgöző akciófilmet, hogy az ne videojátékokat, hanem inkább háborúellenes mozgalmakat inspiráljon. (Az irónia része, hogy a produkciót egyébként a World of Tanks MMO készítői is támogatták.) Minderre pedig kiegyensúlyozottan és hibátlanul volt képes. Ezzel pedig a Fury feliratkozhat olyan klasszikusok sorába, mint a Sólyom végveszélyben vagy A szakasz.
10/10