John Carney író-rendező idei zenés, romantikus, komédiával fűszerezett drámája elég nagy feladatra vállalkozott. A magyar cím azt sugallhatja a nézőnek, hogy itt valami sablonos, nyálas szerelmi történetet kapunk, amelynek központi eleme a két főszereplő szenvedése a vásznon. Ezzel ellentétben a Begin Again inkább a zenére koncentrál, és valóban egy zenés film, ami a párkapcsolatok kérdései mellett azzal is foglalkozik, hogy milyen szerepet tölt be az emberek életében a zene, a zene hallgatása és megalkotása, illetve emellett a zeneiparba is enged egy kis betekintést. És itt jön a képbe a már említett nagy feladat. Ugyanis ez már a sima romantikus filmekhez (és úgy általában a sima filmekhez) képest már egy elég komoly témakör, amit nem lehet úgy elmismásolni, félvállról venni. Így most a fent említett mű elemzése mellett azt is figyelembe fogom venni, hogy ennek az abszolválása mennyiben volt sikeres.

A történet szerint Greta (Keira Knightley) és barátja, Dave (Adam Levine) két fiatal tehetséges zeneszerző, akik együtt írják dalaikat. New Yorkba költöznek, miután Dave ajánlatot kap egy nagy kiadótól. Ám a siker bonyodalmakat is hoz, Dave hamar szakít barátnőjével, aki még aznap este előad egy dalt egy bárban, ahova egyik régi ismerőse hívta. A dalt meghallva az éppen állását elveszített, kissé alkoholista, elvált producer Dan (Mark Ruffalo) felismeri Greta tehetségét és úgy gondolja, hogy ez az esélyük arra, hogy minden jobbra forduljon.

A sztori nem tűnik olyan nagy durranásnak, de az az igazság, hogy nagyon korrektül és értelmesen van felvázolva, közel sincs a hibahatárhoz. Ez annak köszönhető, hogy az egész élményt átlengi egy nagyon könnyed és valóságos hatást keltő atmoszféra. A sztori során a főszereplőkkel történő események, illetve azok cselekedeti reálisak, emberközeliek és ésszerűek. Például Dan kálváriája a családjával, a munkájával és azzal, hogy már csak a régi sikerei hajtják előre, egészen példamutatóan van ábrázolva. Greta és Dave története sem egy eltúlzott dráma, hanem csupán indulópont, aminek hatása körbelengi a narratívát, bár a kötelező bonyodalom itt is megvan, még ha gyengén is. Dan és Greta kapcsolata is megfelelően mélyre sikerült (már amennyi belefér a 104 percbe).

Aztán ott van emellett a lényeg, a zenének a szerepe és annak tartalmi része. A megfelelő történeti alap ugye adott, már csak ebben kellene nagyot villantani. És pont ez nem sikerül. Az egész alkotásra egy nagy hiba nyomja rá a bélyegét és ez a következő: ott, ahol a zenei tényezőt és a szereplők életét, az emberi tényezőt kellett volna összekapcsolni, a film erőltetetté válik. Erre a legékesebb példa szakítós jelenet, vagy Greta és Dan sétája a városban, miközben zenét hallgatnak. Ezt a kapcsolati pontot, ami megadta volna a nagy áttörést a szubsztanciális vonulatban nem sikerült hiánytalanul létrehozni. Pedig maguk a dalok illetve azok a jelenetek, ahol ezeket előadják, egészen frappánsra sikerültek. Az album felvételének menete, Greta dala a bárban, vagy pedig a hangpostára éneklés mind-mind meglepően jók lettek, és még mindig könnyed elemek, hihetőek. A probléma tehát nem a prezentációval van, hanem a két háttérben futó tartalmi szállal.

A színészi gárda is hozza az elvárható szintet, a hiteles és valóságos légkör megteremtéséhez elég jól hozzájárulnak. Mark Ruffalo a legerősebb pont. Igazán örvendetes, hogy olyan népszerű alkotásokban kap nagy publicitást, mint a Bosszúállók franchise, mert nagyon megérdemli. Pont a Szerelemre hangszerelve előtt láttam egy részletet a Zodiákus című filmből, amelyben ő a nyomozó. Cseppet sem zavart, hogy két ilyen távol álló szerepben láttam őt közvetlenül egymás után, olyan hihetően játszotta a megtört, de még küzdeni akaró apukát és producert. A másik erős pont Keira Knightley, akinek elég erős jellemfejlődést kell bemutatnia a rövid játékidő alatt. Ez nagyrészt sikerül is neki, de nincsenek túlzottan emlékezetes pillanatai. Ettől függetlenül szerethetően hozza a kissé visszahúzódó karaktert. A többiek már nem olyan maradandóak, Adam Levine meg nem színész. Zenei téren tudott kicsit villantani, de rég láttam ennyire szürke alakítást.

Összességében tehát a Begin Again egy habkönnyű és élvezhető zenés-romantikus darab lett, ami távol esik a Sparks-féle gagyitól, de pont ott nem tudott eleget felmutatni, ahol kitörhetett volna a középszerből. Azoknak tudom csak teljességgel ajánlani, akik többet foglalkoznak a zenével és a zene világával, mert a kiadók és a zeneipari trendek is kapnak tőle kis kritikát, illetve megjelenik a jövő tendenciája és a közösségi hálókon történő marketing. Ja és azoknak is, akiket érdekel egy kis love story, de nem akarják telesírni a zsepijüket.

5,5/10