Most, hogy a Transformers széria negyedik darabja is megtalálta az utat a mozitermekbe, itt az ideje, hogy a sorozat első három tagjáról is megemlékezzünk. Mivel a negyedik rész eléggé eltérőre sikerült az őseitől és részben fordulópont a sorozat történetében, ezért ez a formátum ebből a szempontból is indokolt. Ha a producerek nedves vágyálmát emberbe öntenénk, akkor egész biztos, hogy Michael Bay lenne a neve.  Ez az úriember ugyanis csuklóból vágja az olyan blockbuster receptjét, amire özönlenek a nézők. Ehhez elegendő bizonyíték, ha ránézünk előző munkáinak sorára: Bad Boys, Armageddon, Pearl Harbor vagy jelen posztunk alanya, a filmgyártás Call of Dutyja, a Transformers filmek. Mindegyikőjük a kockázati tényezők kiiktatásával született, több bevált receptet mixel össze egy élvezetes, ámde üres és buta mozivá (Machete hatás). Ezzel a módszerrel sikerült Baynek és csapatának megalkotnia minden idők negyedik legtöbbet kereső filmsorozatát. Van itt minden, ami az átlagembert a pénztárhoz vonzza: akció, látvány, robbanások, jó csajok, gagyi poénkodás, robotok, hamis technikai villogás, rejtélyekre és összeesküvésre támaszkodó forgatókönyv, valódi érzelmek és dráma helyett a giccsre alapozó, pusztán a néző meghatása miatt létező tragikum, és ami az egyik legfontosabb: nagyon erős nyitójelenet. Lássuk hát, miből élünk.

Transformers (2007)

A Transformers múvik egyik főbb problémája az, hogy az alapanyag, amiből dolgozik sem egy könnyű eset. Alapvetően egy játékfigura sorozat köré eszkábálni egy történetet és azt mozgóképre adaptálni nagyon nehéz oly módon, hogy az többre sikerüljön, mint középszerű. Mindezen az sem segít, hogy az köztudott, hogy Michael Bay a Bad Boys óta inkább robbanásokat rendez, mint értékelhető filmeket. A Transformersekkel tett első próbálkozása még a jobbak közé tartozik. Az első rész sikerült a hármasunkból a legkerekebbre, nagyon jól öregszik, a látványa a mai napig ütős és a rendezőnk által rendszeresen alkalmazott eszközök ebben és a második részben működnek a legjobban. A sztori narratívája is ebben hagy a legkevesebb kívánnivalót maga után. Maga a történet pedig egyszerű és klisés, a Bay művektől már megszokott rejtélyes, krimiszerű nyomozgatós. Ennél több nem is kellene, de a nagy finálé előtt a film közepénél eléggé leül. Ez az alkotás minden hibája ellenére még egy egész korrekt látványmozi és ráadásul jóval kevesebb giccsel, mint az utána következők. A frusztráló összetevőivel pedig rendszeresen végez némi illúziórombolást, hogy a kevésbé szemfüles kritikus el ne felejtse, hogy egy Bay-féle blockbustert néz. Frusztráló elem alatt legfőképp Sam szüleit értem, akik inkább kellemetlen szituációkat teremtenek, mint vicceseket.

6/10

Transformers: A bukottak bosszúja / Transformers: Revenge of the Fallen (2009)

Megérkeztünk a sorozat legproblémásabb darabjához. A második rész akár a legjobb is lehetett volna, ha a stábot érdekelte volna, hogy milyen minőségű munkát adnak ki a kezük alól. Emiatt van az, hogy Bay receptje ugyan itt is működik, de ezt beárnyékolják a film hibái. Kétséget kizáróan ennek az epizódnak a szkriptjében volt a legtöbb potenciál és ennek a forgatókönyve volt a legjobban ütemezve. Szépen adagolja a feszültséget, egy percig sem unatkozik a néző. Az első egy órában, kb. Jetfire megtaláláság rejtélyes és azután szép fokozatosan átvált a szokásos darálásba.  Kár, hogy a már korábban említett nemtörődömség miatt a készítők rendszeresen légbőlkapott húzásokkal hajtják előre a történetet és a poénjaik inkább sértőek és rasszisták, mint viccesek. A film végére pedig nem csak lőszerből, hanem giccses jelenetekből is alaposan sikerült betárazniuk. És ha ez még nem lenne elég, akkor még ott van az az apróság, hogy íróinknak két hatalmas történetbéli lyukat is sikerült a sztoriban felejteniük. Sam szülei pedig még mindig az idegeinkre mennek, és maga Sam továbbra is a filmtörténelem egyik leghaszontalanabb és legszürrealisztikusabban viselkedő hőse.

4/10

Transformers 3. / Transformers: Dark of the Moon (2011)

A Transformers harmadik része az első darab, aminek sikerült megközelítenie a 2007-es alkotás színvonalát. Ez egyfelől annak köszönhető, hogy a stáb egy részét lecserélték. Egyik áldozatuk Megan Fox, valószínűleg amiatt, mert színészi képességei egy szivacséval vetekedtek, ez a változtatás teljesen érthető. Az már kevésbé, hogy miért egy olyan színésznőt modellt állítottak a helyére, aki csak annyit változtat a film képén, hogy szőke, minden másban ugyanazt hozza. A másik nagy javulás, hogy nem erőltették az előző két részben rossz vagy önismétlővé vált megoldásokat. Megatron itt már inkább a háttérből gonoszkodik és Sam szülei sem tűnnek fel félóránként a filmvásznon. A forgatókönyv, ugyan kevésbé pörgős, mint az ezt megelőző epizódoké, de ezt kompenzálja azzal, hogy csavaros, habár ezek közül némelyek eléggé kiszámíthatóak. Sajnos a légbőlkapott problémamegoldások és a deus ex machinák még mindig szerves részét képezik a történet előrelendítésének. Új robotokat is kaptunk a készítőktől, és ha legtöbbjüknek nagyobb feladata a gonoszan nézésnél és a tömegirtásnál nincs, de azért örömteli volt látni, hogy ezen a fronton is frissítettek. További pozitívum, hogy a sorozat történelmében először minden akciójelenetet tisztán láthatunk.

5,5/10

A negyedik rész kritikáját Dánieltől alant olvashatjátok:
Transformers: A kihalás kora / Transformers: Age of Extinction (2014)