Eltartott néhány másodpercig, amíg a karakterre, a történetvezetésre és egyebekre tudtam koncentrálni, amikor Fassbender megjelent a filmvásznon az  új X-Men filmben Magnetoként. Igen, tudom, beállítás, világítás, stylst stb , de akkor is, lehengerlően sármos az a fiú! Paradox módon sokáig azért nem voltam kíváncsi rá, mert olyan jól néz ki (a 300 után elkönyveltem szimpla szépfiúnak, ezért rám jellemző módon nem voltam kíváncsi rá a továbbiakban), a 12 év rabszolgaság sajtóvetítésén döbbentem rá, hogy milyen jó színész, és mekkora hibát követtem el, hogy kihagytam a filmjeit, azóta természetesen pótoltam ez irányú hiányosságaimat (a legjobb 5 film listája itt olvasható). Nagyon drukkoltam neki az idei Oscar-díjkiosztón, habár Leto teljesen megérdemelten nyert, azért remélem, minél előbb megkapja azt a szobrot, ami éppen úgy jár már neki, mint Leonardo DiCaprionak.

Németországban született, Heidelbergben, az anyuka angol (pontosabban ír), az apuka német. Egy nővére van, aki neuropszichológus. Két éves korában költöztek Írországba, egy étterme volt a családnak, ahol édesapja volt a séf. 18 éves volt, amikor barátaival színpadra állított egy darabot Tarantino Kutyaszorítóban című filmjéből. 19 évesen költözött Londonba, ahol a Drama Centre-ben tanult. Nem fejezte be az iskolát, az utolsó évben szerzett magának egy ügynököt, és egy színtársulattal turnézott Csehov Három nővér című drámájával.

A tévében kezdett, mint mindenki más, 2001-ben volt olyan szerencséje, hogy bekerült a kor kultikus sorozatába, Az elit alakulatba, azonban akkor nem sikerült a kiugrás, maradtak a tévéfilmek (hardcore Sherlock Holmes fanként muszáj megemlítenem, hogy előfordult a Sherlock Holmes és a selyemharisnya esete című örökbecsű opuszban is,  de őszintén megmondom nem hagyott bennem mély nyomokat a film, Fassbenderre pedig nem is emlékszem).

A kutya sem ismerte, amíg szerepet nem kapott a 300 című gigasikerű tesztoszteron bombában (régen utáltam a filmet, mára megkedveltem), amelyben ő nézett ki a legjobban a sok kockahasú szereplő között, de legyünk őszinték, a mára már közismert tehetsége akkoriban még nem mutatkozott meg teljes mélységében (= nagyon jól forgatta a kardot félmeztelenül, de nem hívta fel magára a figyelmet a színészi alakításával). 

2008-ban az Éhség című film jelentette a fordulópontot a karrierjében. Steve McQueen alkotása óriás sikert aratott, Fassbender megrendítő alakítást nyújtott Bobby Sands, az IRA egyik tagjának szerepében, akivel nem bántak politikai fogolyként, ezért éhségsztrájkba kezdett, amibe belehalt. Brutál erős film, engem nagyon megrázott, az a hosszú vágatlan jelenet Bobby és a pap párbeszédével simán zseniális. A színészi alakításon túl Fassbender nem mindennapi külső átalakítást vállalt a szerep érdekében. 10 hétre leálltak a forgatással, ez idő alatt a színész 19 kilót adott le, hogy hiteles legyen a haldokló éhségsztrájkoló figurájában. Los Angelesbe utazott, ahol egy lakást bérelt, jógázott, naponta 7 km-t gyalogolt és irgalmatlanul durva diétát tartott. Megérte a szenvedés, a film meghozta a régen várt sikert.

Széles körben azonban akkor vált ismertté, amikor szerepet kapott a Becstelen brigantyk című Tarantino filmben (nekem ez a kedvencem a mester alkotásai közül), amelyben nagy hasznát vette német nyelvtudásának. Ezután felejthető filmek következtek, de 2011 már az ő éve volt. A Jane Eyre egy jó feldolgozása a klasszikus Bronté regénynek, de nem a legjobb (mindenkinek ajánlom megnézésre a William Hurt főszereplésével készült változatot!). Fassbender természetesen jó alakítást nyújtott, de közel sem tökéletest. Aztán jött az X-Men: Az elsők, amelyben kiválóan alakította Magnetot (halkan jegyzem meg, nem volt nehéz, mert jól meg volt írva a karaktere, egy profi blockbusterben vehetett részt). Ennek örömére sikerült jó nagyot bukni a nem túl acélos Veszélyes vággyal.  De jött A szégyentelen, amelyben másodjára dolgozott együtt Steve McQueen-nel, és finoman szólva sem volt szégyenlős, volt abban a filmben lánnyal, fiúval, és mindenkivel, aki a közelébe került. De egyáltalán nem volt üres ágyakrobatika a film, nehezen emészthető, súlyos mondanivalójú alkotásról van szó, amely az emberi elidegenedésről szól, és csak hangyányival marad el az Éhség mögött. 

2012 egyik legnagyobb sikere a Prometheus volt, amely nekem nagyon nem tetszett, közepes utánérzésnek tartom, de Fassbender alakítására szavam sincs.  A gigasikereknek köszönhetően hatalmas sztár lett,  aki ugyanakkor kiváló színész is, amelyet ragyogóan bizonyított a 12 év rabszolgaságban (az a korbácsolós jelenet, és az összes többi...), olyannyira, hogy idén Oscar díjra jelölték, sajnos nem kapta meg a szobrot, de még rengeteg ideje  és vélhetően filmje van arra, hogy újra megkapja ezt a lehetőséget, előbb-utóbb úgyis haza fogja vinni a díjat, mert megérdemli. 

A jogászt sajnos nem szerette a közönség, az X-Men várható elsöprő sikere azonban feledteti ezt a fiaskót. Idén jön még a Frank, amit a kritikusok nagyon szerettek, és a Slow West című western, valamint egy Terence Malick film, jövőre pedig a Macbeth (Shakespeare -  függő szívem repes: 2015-ben Cumberbatch Hamletet fog játszani színpadon - ezt élőben szándékozom megtekinteni Londonban - , ráadásul Fassbender is egy jónak ígérkező feldolgozásban jön a moziba). Előkészületben az Assassin's Creed, a Prometheus 2. része, és persze a következő X-Men, vagyis nem kell hiányolnunk a filmvászonról a közeljövőben a kiváló színészt.

Habár a sztárságot a blockbusterek-nek köszönheti, Steve McQueen filmjeinek köszönhetően színészi képességeit is mindenki elismeri (nem hátrány, hogy nem szégyenlős típus, de ez még kevés lett volna ahhoz, hogy komoly művészként tartsa számon a közönség). A sikereknek azonban ára van: még nincs családja, a színésznők és a modellek közül válogatja a barátnőit, vagyis a népes női rajongótábor még reménykedhet. Szerencséje volt, de nem választotta a könnyebb utat, jól válogatja meg a szerepeit, még az sem árt a karrierjének, ha egy-két gyengébb film is becsúszik, de ezért remélhetőleg még sok jó filmben láthatjuk a kiváló színészt.