Lassan már ott tartok, hogy amelyik filmet idén nagyon várom, az szinte kivétel nélkül csalódást okoz nekem. Ezért is érintett nagyon rosszul, amikor megosztó, de többnyire gyenge minősítések kezdték felütni a fejüket ezen alkotás kapcsán. De az a helyzet, hogy tulajdonképpen mindenkinek igaza van: klasszikus értelemben ez nem egy jó film, de egy nagyon jó élmény.

A jogászra (Michael Fassbender) csak irigykedni lehet: remek öltönyöket visel, egy Bentley-vel jár, és van egy gyönyörű barátnője (Penelope Cruz). Azonban ő még többet akar, így két ismerősével (Javier Bardem és Brad Pitt) beszáll egy 20 millió dollárral kecsegtető drogbizniszbe. Azonban amikor valami rosszul sül el, végül egyedül kell elvinnie a balhét...

Cormac McCarthy forgatókönyve nem tartalmaz egy épkézláb történetet vagy bármiféle szerkesztő elvet. Vagyis sztori az lenne, de csak homályos utalásokat tesz írónk arra, hogy mi is az a drogügylet, amibe karaktereink belekeveredtek, milyen motivációk alapján tették ezt és hogy kinek mi is a pontos szerepe benne. McCarthy amúgy is inkább csak a Nem vénnek való vidék "a nagyok játszmájába keveredő kisember" formuláját hasznosítja újra. Egy jelenetben az üzlet csak egy félmondat erejéig kerül szóba, egyébként pedig szereplőink remekül elsztorizgatnak nőkről, alvilági kivégzési módszerekről, egy új szórakozóhely nyitásáról vagy éppen az élet értelméről. 

Ez a randomizmus az, ami tradicionális értelemben megöli a filmet, ugyanakkor egyfajta bizarr módon ez teszi naggyá. A teljesen véletlenszerűen feltűnő helyszínek és mellékszereplők, ahogyan a legutolsó drogdíler is coelhoi álbölcsességeket tud előhúzni a tarsolyából, Javier Bardem vagy Brad Pitt irreleváns sztorizgatása mind olyan dolgok, amelyek egyszerre alkotnak egy értelmetlen katyvaszt és egy hangulatos, elvetemült, velejéig romlott világot. Ridley Scott pedig lehet, hogy már évtizedek óta nem hoz újdonságot a filmvilágba, de ehhez, a hangulatteremtéshez bizony nagyon ért, az ő keze alatt a műnek egyetlen pillanata sem lóg ki a sorból. Ha pedig Fassbender, Bardem, Pitt és Diaz valamilyen kombinációja szerepel egy jelenetben, ott nagyjából mindegy is, az a jelenet miről szól, akkora élményt jelent látni ezeket az embereket játszani a szerepüket. 

Nem rossz film tehát ez, csak nem kell értelmet keresni benne, ha pedig véletlenszerűen összefűzött jelenetek soraként tekintünk rá, elképesztően szórakoztató tud lenni. Azt viszont garantálom, hogy elfelejteni senki nem fogja tudni. 

8/10