Sokan vetemednek arra, hogy drámát készítsenek, de ezt tartom az egyik legrizikósabb műfajnak. A karaktereket jól kell kidolgozni, kell egy megkapó történet és persze a drámai töltet maga. És ha a készítők műfajvegyítésben gondolkoznak, az még plusz nehézséget okozhat, de Zach Braff a legtöbb akadályt sikeresen vette. Ezért is értetlenkedek, hogy miért nem volt ennek a csávónak ezen kívül más filmje. Ilyenkor szomorít el igazán, hogy az Uwe Boll kaliberű rendezők meg kapják a pénzeket és a támogatást az ötleteik megvalósítására. A kisebb, de tehetséges alkotók pedig eltűnnek a süllyesztőben. Gondolom a bevezető alapján mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy A régi környék egy nagyon, de nagyon jó film.

Főhősünk, Andrew (Zach Braff) kilenc év elteltével tér vissza szülővárosába, ugyanis az édesanyja meghalt. Nincsenek jó emlékei erről a helyről és ezalatt a pár nap alatt rájön, hogy sok minden nem változott. A "barátai" ugyanúgy csapatják a drogos bulikat, az apjával sem túl jó a viszonya és amúgy sincs túl jó passzban. Enyhén depressziós, életunt, rezzenéstelen arcú srác ő, akit ráadásul folyamatos fejfájások is gyötörnek, ezért elmegy egy orvosi vizsgálatra, majd a váróteremben ismerkedik meg Sam-mel, (Natalie Portman) a szeleburdi lánnyal, aki mániákus hazudozó, ráadásul még epilepsziás is. A kérdés az, hogy két ilyen ember milyen hatással tud lenni egymásra?

Nyilván az ember elsőre azt gondolja, hogy ez egy újabb romantikus komédia, némi drámával megtöltve. És valahol erről van szó, de ugyanakkor mégsem. Kezdjük talán ott, hogy ebben a filmben talán a drámai szál a legerősebb, utána jön a romantika és a vígjáték. Helyenként nagyon vicces, de nem a rekeszizmunk megtornáztatására játszik a film, sokkal inkább arra, hogy valami giccsmentes, minőségi tartalmat átadjon a nagyérdeműnek. Ezért sem értem, hogy miért nem foglalkoztatottabb ember a szakmában Zach Braff. Elsősorban a Dokik című sitcom-ból lehet ismerős (ami nem mellesleg az egyik kedvenc sorozatom) és ott már megcsillogtatta színészi kvalitásait. Azon kívül azonban sok produkciónál nem került szóba, most is csak a saját projektjének köszönheti, hogy főszerepet kaphatott, ugyanis ő a rendező, a producer, a forgatókönyvíró és a főszereplő is egy személyben. És az a döbbenetes, hogy minden téren iszonyat nagy tehetséggel van megáldva. Pazarul alakít, (Portman sem rossz, de ő inkább megmarad az az aranyos karakternek) a karakterek sokrétűek és a történet igaz nem váltja meg a világot, de maga a forgatókönyv abszolút rendben van. A soundtracket is kiváló érzékkel válogatta össze.

Vannak apróbb hibái és tényleg nem találja fel a spanyolviaszt, de egy nagyon értékes film ez a 2004-es gyöngyszem, amit sajnos nem ismernek túl sokan. Hihetetlenül jó jelenetek és hangulat jellemzi az összhatást. Tanulságos, helyenként nagyon megható, de a szó legpozitívabb értelemben véve egyszerű alkotás ez. Több ilyen is elférne a világ filmpalettáján. És a pontszám ellenére A régi környék a kedvenceim közé kapitulált.

8/10