Hiába imádjuk a filmek világát, akarva-akaratlanul becsúsznak időnként olyan alkotások, amik nem ütik meg a szórakoztatás színvonalát vagy épp dögunalmasak. Egy ilyen listát objektív szemmel nem is lehetne összeállítani, hiszen mindenkinek más az ízlése, mindenkinek más a tűréshatára, mindenki mást talál unalmasnak. Lehet egy pár listán szereplő filmmel ki fogom egyeseknél csapni a biztosítékot, de ez az én személyes véleményem, amit nem kívánkozok ráerőltetni senkire. Szóval, akkor jöjjön a számomra legunalmasabb filmek listája:
A 10. helyen kapásból egy olyan film áll, ami épphogy megjelent DVD, illetve Blu-Ray forgalmazásban. Vígjátékként van aposztrofálva, de egy poént vagy poénosnak szánt jelenetet nem véltem a másfél óra alatt felfedezni. Egyszerű kis darab ez, csak a benne szereplő dolgok éppenséggel a kutyát sem érdeklik. Nincs meg a kémia a karakterek és a néző között, egyszerűen nem tudott érdekelni ennek a szerelmi négyszögnek az alakulása. A tavalyi év egyik legrosszabbja sajnos.
9. Electroma (2006)
Ez az a film, amely sokkal előrébb is lehetne a listámon, ugyanis a szó szoros értelmében SEMMIRŐL NEM SZÓL! Véletlenszerű, szürreális jelenetek követik egymást, filmként teljesen értékelhetetlen. Tipikusan olyan "mű", amiből elegendő 5 percet megtekinteni ahhoz, hogy lássa az ember, hogy mennyire unalmas. Legnagyobb pozitívuma, hogy mindössze 74 perces, így "csak" a 9. helyre szorult a listámon. A Daft Punkot kedvelem, de inkább maradjanak a zeneiparnál...
8. Út a vadonba (2007)
Sosem fogom megérteni, hogy miért van ekkora kultusza Sean Penn 2007-es mozgóképének. A történet alapjaiban véve nem rossz, csak borzasztóan túl van nyújtva. A zenék jók, a fényképezés gyönyörű, Emile Hirsch nem rossz, de ezek mégsem bizonyultak elegendőnek számomra. Nem eseménytelen film, de minden annyira el van benne húzva, hogy nem tudok pozitívan vélekedni róla. Ez lehet soknak fog hangzani, de lelkiismeret furdalás nélkül ki tudtam volna vágni 1 (!) teljes órát a játékidőből. Igaz történeten alapuló dráma, ami sokkal jobb és ütősebb lehetett volna egy rövidebb verzióban.
7. Ne nézz vissza! (1973)
Bizonyos körökben ez a ''73-as mozi is kultstátusznak örvend. Vannak olyan filmek, amelyek még sok év elteltével is érdekesek, izgalmasak és igazi élményt képesek nyújtani, a Ne nézz vissza! azonban az a rosszul öregedő fajta. A hangulat egyáltalán nem tudott megfogni, a karakterek idióták benne, a párbeszédek nevetségesek, a végső "nagy" csavarról meg inkább említést se teszek.
6. Ideglelés (1999)
Tudom, hogy annak idején a fél világ megőrült az Ideglelésért, mert teljesen újszerűnek hatott a mára már teljesen elkorcsosult kézikamerás, ál-dokumentarista műfaj. Megértem, ha valakinek tetszik, de engem egész egyszerűen untatott. A játékidő nagy részében semmi izgalmas nem történt, viszont az utolsó pár perc tényleg mestermunka! Az biztos szerepelni fog a "legfélelmetesebb jelenetek" összeállításomban (már ha lesz ilyen).
5. Melankólia (2011)
Érdekes ez a felállás, ugyanis a Melankólia kivételével nem láttam még rossz filmet Lars von Trier-től. Nagyon sajátos, öntörvényű rendező és ugyan nem vagyok a rajongója, de az értékeléseim azt mutatják, hogy bizony nagyra tartom a munkásságát. A Melankóliával azonban úgy érzem sikerült alaposan mellényúlnia. Nem rossz az alapkoncepció, a színészi játékok is remekek, de nem sikeredett túlságosan izgalmasra ez a világvége-sztori. Nem akcióorgiát vártam, (főleg nem von Trier-től) de túlzás nélkül állítom, hogy szétuntam az agyamat rajta. A vége feldobja valamelyest, mind hangulatában, mind kivételezésben megállja a helyét. Kár, hogy ezt a film többi részéről nem tudom elmondani.
4. Engedj be! (2008)
Ezen skandináv produkció kapcsán felmerült bennem a kérdés, hogy én vagyok a hülye vagy mindenki más rajtam kívül? Mindenki imádja ezt a filmet, egy rakás fesztiválon bemutatták, számtalan díjat bezsebelt, de amikor megtekintettem, életem egyik legnagyobb csalódásaként kellett elkönyvelnem. Nyilván az európai kultúrkör miatt mások a kifejezőeszközök és a stílusjegyek, mint Hollywood-ban, de megadtam neki az esélyt. A történet itt is érdekes, de minden annyira kimérten és csigalassúsággal van kifejezve, hogy arra szavakat nem lehet találni. Az ígéretes alap ellenére átcsapott az egész felesleges művészkedésbe. Sajnálom, hogy így alakult.
3. Szemekbe zárt titkok (2009)
Filmtechnikai szempontból a Szemekbe zárt titkok nem rossz. Azonban Oscar-díj ide vagy oda, ez az argentin alkotás gyötrelmesen unalmas. A véleményemet felvállalom, tudom, hogy egyedül vagyok vele, de akkor is ezt gondolom. Hasonló témában már készültek remekül sikerült filmek, de ezzel egész egyszerűen nem tudtam mit kezdeni. Az argentinok megmutatták, hogy miként kell két órát kitölteni a semmivel. Ez is egy teljesítmény, csak nézőpont kérdése.
2. Az orosz bárka (2002)
Szavakkal nem tudom leírni azt, hogy én mennyire gyűlölöm listám 2. helyezettjét. Filmként teljesen értékelhetetlen, emellett még rettentő unalmas is. Semmi története nincsen, színészi játék zéró, ezer sebből vérző darab. Ne nézzétek meg!
1. A királynő (2006)
A Diana hercegnő halálával foglalkozó dráma még jó is lehetne, ha nem lenne ilyen unalmas. Az eszközök adottak, jó a szereplőgárda is, de egész egyszerűen elalszik rajta az ember, mire a végére jut. Nem lenne rossz az elgondolás, de a tálalás nagyon száraz, dokumentumfilmszerű. A munka látszik benne, de képtelen vagyok ennél unalmasabb filmet találni az emlékeimben kutakodva.
Ti is nyugodtan írjátok meg, hogy számotokra mik a legunalmasabb filmek, kíváncsi vagyok a véleményetekre!
